Hálózataink a legjelentősebb kiaknázatlan, láthatatlan erőforrásaink - ismétlik az egyre inkább közhelyes megfogalmazást szervezetfejlesztők, munkaerő-piaci szakértők. Karinthy Frigyes 1929-es Láncszemek című novellájában „megjósolta", hogy hat lépésen keresztül a világon bárkihez el lehet jutni. Azóta a tudomány is bizonyította ezt. Az elmúlt évtizedekben aztán a matematikai statisztikai módszerek dinamikus fejlődése és ezek ötvözése a fizika, a pszichológia és a szociológia felfedezéseivel életre hívott egy új diszciplínát, a hálózatelemzést, amelynek egyik legelismertebb nemzetközi kutatója Barabási Albert-László. A korábbi eredmények nyomán a hálózatelemzők néhány friss kutatásban azt igyekeznek körbejárni, hogyan is születik meg az újító gondolat.

A hálózatok fontosságára az új évezredben - meglepő módon - az amerikai hadsereg akciója hívta fel a figyelmet. 2003-ban már hosszú hónapokon át h...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/2 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!