Pezsgő és fesztivál

Izsák Norbert
2013-09-11 09:17
Van annak valamilyen dekadens bája, amikor sok tízezer forintos champagne-okat kóstolnak a hozzáértők. Az avatatlanok nyilván habzó, bubis borként leírják a drága nedűket, de tény, aki egyszer rákapott az elegáns pezsgők ízére - sajnos -, nehezen tud leszokni róluk.
Idén harmadjára rendezték meg a Pezsgő Világ Pezsgő és Champagne Kóstoló Fesztivál nevű nagyszabású kóstolót, amelyen a csúcs champagne-ok mellett több ország bubis kínálatából is lehetett csipegetni. A spanyol cavákkal, francia crémant-okkal és olasz proseccókkal azért is érdemes megbarátkozni, mert bár hazánkban nő a champagne-ok iránti kereslet, addig Nyugat-Európában és globálisan 2012-ben már visszaesett a korábban stabil növekedést mutató fogyasztás: a válság okán egyre szívesebben váltják le más bubis borokkal a luxusitalokat. Azért még nem kell megkongatni a vészharangot, a champagne-okat még mindig a világ 190 országába exportálják, és ők adják a pezsgős italfogyasztás 13 százalékat. Az egyszerűbb, acélosabb proseccók, a karakteres ízű cavák mellett néhány crémant viszont már-már felveszi a versenyt a legnagyobb champagne házak vagy termelők termékeivel - ráadásul harmadáron lehet hozzájuk jutni.

Arról már nem is szólva, hogy Magyarország is bebocsáttatást látszik nyerni az elit pezsgőkészítők szűk körű klubjába. Rég letűnt már az a kor, hogy a szovjet tankpezsgő jelentse az egyetlen alternatívát szilveszterkor a kannás bor mellett. Igaz, ma már szinte minden pincészet készít valamilyen bubis italt. Ár-érték arányban külföldön komoly piaca van az alap Törley pezsgőknek is, a szakma conoisseur része viszont igazi etalonnak tartja Garamvári Vencel borait. A hazai pezsgők koronázatlan királya nemcsak Vincent sorozatával szüretelte be magát a hozzáértők szívébe, de friss, furmintból készült pezsgője a legtradicionálisabb hazai (bor)értékeket ötvözte a champagne-i technológiával. A végeredmény úgy lett magyar, hogy az nyugaton is értelmezhető, mégis, különleges, akár országimázsjavító tételként is fogyasztható. Sokat fogunk még hallani róla.



A kiváló előadókat felvonultató kurzusokon ráadásul még egy rejtéllyel is megismerkedhettünk. Nevezetesen azzal, hogy a dél-franciaországi Languedoc Limoux nevű városa az elmúlt évtizedekben sorozatosan azzal froclizza Champagne-t, hogy megkérdőjelezi az észak-franciaországi pezsgővidék elsőségét. A limoux-i annalesek ugyanis úgy tudják, náluk már Champagne előtt 150 évvel készítettek pezsgőt, egészen pontosan 1531-ben született volna meg az első bubis alkohol - ráadásul a Champagne-ban tökéletesen ismeretlen, Mauzac nevű szőlőből. E tekintetben mi nehezen tennénk igazságot, így inkább a pezsgősüvegekhez fordulunk.



Igen nehéz Louis Roederer vagy a Taittinger márka elegáns italairól rosszat írni vagy éppenséggel a világ legnépszerűbb champagne-át, a Moët & Chandon Brut Imperialját elmeszelni, mi sem tesszük ezt. Annyit azonban megjegyzünk, hogy a legizgalmasabb tétel az este folyamán egy Alfred Gratien champagne volt, amely a bennfentesek szerint egy nagyáruházban most akciósan, néhány ezer forintért beszerezhető, bár más szakértők hevesen cáfolták ezt az értesülést. Jó, kellenek a meglepetések, de azért az is feltűnt a sajtó számára fenntartott szeparéban, hogy a leggyorsabban mégiscsak a 2003-as Dom Pérignon fogyott el. A pezsgőkészítésben kellenek a fix pontok, és a legendás márka éppen ilyen. Ki tudja, ha legközelebb esetleg nagyobb helyen rendezik meg a fesztivált, akkor talán még több érdeklődő ismerkedhet meg ezzel az izgalmas világgal, és talán nem csak szilveszterkor és esküvőkön pattintják ki a pezsgős palackokat.