Jól értesültek szerint ez volt a döntő érv Viktor Janukovics számára, amikor nagyjából egy éve a 48 milliós ország európai orientációja mellett tette le a voksot, és ennek szellemében kezdett ügyködni. Hintaország hintapolitikusát azonban az utolsó pillanatban visszarántotta egy erős orosz marok. Vlagyimir Putyin, úgy tűnik, visszautasíthatatlan ajánlatot tett ukrán partnerének, aki az utolsó pillanatban visszatáncolt a két éve kitárgyalt EU–ukrán társulási és szabad kereskedelmi egyezmény aláírásától.

Putyin sikere azonban könnyen pirruszi győzelemnek bizonyulhat. Az ugyanis, hogy pénzzel, fenyegetéssel és zsarolással tudta csak elérni Ukrajna maradását, a gyengeség jele. Hiszen az Európa és Moszkva között őrlődő Kijev nem meggyőződésből, hosszú távú érdekből választotta az oroszokat, hanem azért, mert rövid távon ezt a lépést tekintette a kisebb rossznak. Ideig-óráig ki lehet szúrni az ukránok szemét néhány milliárddal, de ettől még a két ország közötti feszültségek fennmaradnak. A Kreml mellett mindig alárendelt szerep jut majd Kijevnek, az orosz oligarchák mellett az ukrán „kollégák” mindig másodhegedűsök maradnak. És ezzel ők teljesen tisztában vannak.

Putyinnak három jó oka is volt arra, hogy ne hagyja ágyba bújni az EU-val a hűtlenkedő Ukrajnát. Először is déli-délnyugati szomszédját érdekszférája részének tekinti, ahol Európának semmi keresnivalója. Másodszor: az EU keleti partnerségére válaszul született eurázsiai vámuniónak Ukrajna nélkül semmi értelme. Végül pedig: az unió demokrácia exportja magát az orosz rendszert veszélyeztetheti, így nem csoda, hogy tart tőle.

Azt már sokkal nehezebb definiálni, hogy az Európai Uniónak milyen érdeke fűződik Ukrajnához. Főleg azért, mert ahány tagállam, annyiféleképpen viszonyul a kérdéshez. A legkisebb közös többszörös mégis az, hogy ha Európa a puha erejével közelebb engedi magához a kaotikus keleti országot, akkor azt szép lassan a saját képére formálhatja, és ehhez még csak fel sem kell vennie. Nehezen vitatható, hogy az EU jogra épülő és jól, megbízhatóan fizető piaca hosszabb távon nagyobb vonzerőt gyakorol Ukrajnára, mint a vadnyugat törvényeit követő Oroszország.

Egyes nyugat-európai tagállamok vélhetően nem estek pánikba, amikor Kijev nemet mondott Európának. Sőt. Többen ugyanis az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok prizmáján keresztül tekintenek Ukrajnára is, és gyakran már csak önös üzleti érdekből sem akarják elidegeníteni Moszkvát. Ez baj, mert az EU gyakran félreérthető üzeneteivel és rossz döntéseivel hallgatólagos vétójogot adott Putyinnak, aki ezt kíméletlenül ki is használta.

Az oroszok csatát nyertek, de a Kijev utcáin az elnökének pálfordulása miatt tüntető több százezres tömeg megkeserítheti a siker ízét. Ha másért nem, hát azért, mert az össztűz alá került Janukovicsnak ezek után nem lesz könnyű belépnie a Moszkva által dominált posztszovjet vámunióba.

Még azt sem lehet kizárni, hogy – miként arra Brüsszelben egyesek számítanak – a „hintázó hanta elnök” előbb-utóbb újra bekopogtat a most hoppon maradt Európa ajtaján. Az EU-nak végül is nem annyira sietős.