Rosszakat hallok rólad, Karcsi, az embereim sokat panaszkodnak rád, de én megvédelek! - Orbán Viktor miniszterelnök szólt így át tavaly decemberben, a Széll Kálmán Alapítvány díszvacsoráján a tőle kissé arrébb helyet foglaló Szász Károlynak, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) 57 éves elnökének. A félig vicces, félig komoly feddést vagy tízen hallhatták. Lantos Csaba üzletember, az alapítvány elnöke például Szász Károly asztalánál, Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadó pedig Orbán Viktor mellett.

A Figyelő sokakkal beszélt arról, hogy miként lett Szász Károly kegyvesztett. Forrásaink azonban ezen az átszóláson kívül nem tudnak arról, hogy a miniszterelnök valaha is jelezte volna, hogy elégedetlen a felügyeleti elnök munkájával. A felügyelet jegybankba integrálásával, illetve a Szász kiszorításával, szakmai és emberi lejáratásával végződő történet valódi okát szinte senki nem azzal magyarázta, hogy a miniszterelnök elégedetlen lett volna az őt kifejezetten tisztelő Szásszal (viszonyukról lásd keretes írásunkat!), vagy hogy az elnök rosszul végezte volna a munkáját. Hiszen a Szász-vezette Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a kevés, valóban rátermett és mégis független magyar hatóság egyike volt. Ha kellett, milliókat, százmilliókat, sőt milliárdokat szerzett vissza az ügyfeleknek, vagy a tagoknak a nagy bankoktól, szabálytalan tranzakciós illeték áthárítás, törvénytelen végtörlesztési gyakorlat, vagy éppen indokolatlan nyugdíjpénztári költségek miatt, de keményen fellépett az embereket fenyegető követelés-kezelő cégek, illetve uzsorások (szaknyelven engedély nélküli pénzügyi tevékenységet folytató magánszemélyek és cégek) ellen.

Nem, aligha a felügyelés lehetett a fő bűne. Tapasztalataink szerint a piacon a két, leginkább elfogadott magyarázat vagy Matolcsy György korábbi nemzetgazdasági miniszter, jelenlegi jegybankelnök és Szász Károly hideg viszonyát említette. Vagy azt, hogy olyan dolgok készülődnek a hazai bankrendszer kapcsán, amelyhez Szász Károly már biztosan nem adta volna a nevét. A jövőt persze nem tudhatjuk, de a múltat igyekeztünk megismerni. A Figyelő címlapsztorija sok történeten keresztül mutatja be az integrációt és a pénzügyi rendszer vezetőinek konfliktusait. Ízelítőül talán álljon itt az a történet, amikor Szász Károly és Matolcsy György utoljára próbáltak meg beszélni egymással. A találkozót a két titkárság próbálta meg egyeztetni. A személyes, négyszemközti találkozó helyszíne április 15-én, ebéd után a jegybank lett volna, de ezt a találkozót, több ember szeme láttára, öt perc után különös végjáték zárta. Természetesen a Figyelő nem volt jelen az ominózus eseményen, de több forrásból is hallottuk a sztorit. Eszerint Szász Károly megérkezett a Matolcsy-titkárságra, ahol a négyszemközti találkozón Balog Ádám MNB-alelnök is megjelent. Szász Károly értetlenkedett, hogy miért nem négyszemközti a találkozó, ahogyan arról a megegyezés szólt, vagy, ha jön az MNB-alelnök, akkor erről ő miért nem tud, hiszen akkor ő is hozta volna valamelyik alelnökét. Matolcsy kissé teátrálisan azt mondta, hogy „nem vagyunk barátunk, én az intézményemet az alelnökömmel képviselem, ha ez így nem tetszik, akkor nincs is miről beszélnünk."
Szász Károly ahogy jött, távozott.

Az integráció szakmai megítéléséről, Orbán Viktor és Szász Károly viszonyáról, illetve a hazai pénzügyi felügyelés jövőjéről lásd a Figyelő eheti címlapsztoriját!