A költségvetési bevételek növelésének szinte mindig van káros hatása a reálgazdaságban, de a kormánynak lassan fel kell ismernie: annak, ami a tranzakciós illeték kapcsán történik a magyar pénzügyi szektorban – minden óvintézkedés ellenére –, borzasztó sok a kellemetlen mellékhatása. A megtakarítási hajlandóság ellen hatnak a lépések, a modernnek és biztonságosnak gondolt kártyás tranzakciók helyett a készpénzhasználat felé torzítanak, és csökkentik az ország bankrendszerének versenyképességét. Hiszen mi történik?

A bankok, amíg kicsit is hisznek a piacgazdaság működésében, addig igyekeznek nyereségesek maradni, a pluszadókat áthárítani. Visszaút egyelőre nem látszik, hiszen a pénzintézetek jól tudják, hogy olyan további intézkedések fenyegetik őket (így a valamilyen nagy veszteséget jelentő devizahiteles-mentés, a két darab ingyenes készpénzfelvétel bevezetése), amelyek miatt szinte biztosra vehető, hogy csak a különböző díjak emelésével, magasan tartásával tudnak víz felett maradni.

Érdemes megjegyezni, hogy a tervezett kormányzati intézkedéseknek a költségvetési bevételek növelésén túl is lehetnek pozitív céljai: segíteni a devizahiteleseken, vagy hogy a munkavállalók, nyugdíjasok költségmentesen jussanak alapvető járandóságukhoz. Ám katasztrofális következmény, hogy a gazdaságban brutálisan megnövekszik a készpénz szerepe. A megtakarítások csökkenő kamata és növekvő adóterhei miatt két-három hónapra valóban már nem is érdemes lekötni a pénzünket, hogy aztán oda-vissza tranzakciós illeték terhelje a lekötést, illetve a felvételt.

Ezzel az is baj, hogy a bankok nem tudják majd a folyószámlán tartani a lakossági pénzeket, s ez rontja a hitelkihelyezési képességüket. Egyre kevésbé lehet a kártyás vásárlásokat díjmentesen kínálni, ami ugyancsak a készpénz felé tolhatja el a fizetési szokásainkat. Igaz, arra van remény, hogy ebben visszavonulót fúj a kormány, ám, ha a kártyás vásárlás ingyenes lesz, akkor is csak eltűnik a versenyhátrány a két ingyenes ATM-használattal szemben, de előny nem látszik.

Miközben a világ nagy részén a tranzakciós adók nevelő szándékúak, azaz a túlzott kockázatvállalást, a spekulatív ügyleteket terhelik költségekkel, addig mi a normál tranzakciókat adóztatjuk egyre vehemensebben. Eközben sok vállalati, illetve némi lakossági tranzakció is elkerül a magyar intézményektől a külföldiek felé. Konferenciákon hallani olykor, hogy a magyar készpénzhasználati szokások visszaszorítása százmilliárdos nagyságrendű megtakarítást jelentene a nemzetgazdaságnak. Vajon hogyan kell számolni, ha éppen ellentétes az irány, és a készpénz felé toljuk el a magyarokat?