A szavazásra jogosultak csaknem 23 százaléka vett részt a választáson, aminek eredményeképp két szerb jelölt jutott a december 1-i második fordulóba, amikor az Észak-Mitrovicai polgármester személyéről döntenek. Ez alkalommal nem történt semmilyen incidens.

Az eredményt minden érdekelt fél a saját győzelemeként tudja eladni.

A legnagyobb nyertes alighanem a szerb kormány. A tavaly nyári kormányalakítás után szinte azonnal visszaültek a brüsszeli tárgyalóasztalhoz Koszovó Köztársaság képviselőivel, méghozzá az előző kormánynál sokkal pragmatikusabb hozzáállással - az a mérföldkő is a mostani szerb kormány alatt történt, hogy a szerb és a koszovói miniszterelnök egyáltalán nyilvánosan kezet fogtak egymással.

A szerb kormány stratégiája világosan kirajzolódik: lemondanak arról, hogy Koszovót továbbra is Szerbia részeként tekintsék, amivel eddig meghiústották nemcsak Koszovó nemzetközi elismerését, de simán a gazdasági fejlődését is - ugyan milyen befektető vinne tőkét egy olyan helyre, aminek még a státusza sem teljesen világos. A Koszovóról lemondásért cserében Belgrád a szerb EU-csatlakozási folyamat felgyorsítását kéri.

Az eddig aláírt kétoldalú szerződések mindegyike óriási jelentőségű volt, de az, hogy Belgrád beleegyezett abba, hogy a szerbek lakta északi részeken is Koszovó Köztársaság törvényei szerint történjen a helyhatósági választás, az valós áttörés. Pláne, hogy a mostani az első szerb kormány, amelyik kifejezetten arra buzdította a helyieket, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a választáson. Ez különösen annak tükrében volt bátor lépés, hogy a különben cirill betűs választási íven (hiszen a szerb hivatalos nyelv Koszovóban) Koszovó Köztársaság állami szimbólumai vannak feltüntetve.

Hozzá kell tenni, hogy Belgrádnak van egy hosszú távú stratégiája, nem akarja feladni a körülbelül 100-120 ezres koszovói szerbség védelmét, ezt szolgálja a Szerb Önkormányzatok Közössége (lásd a keretes anyagot) - de ez természetesen csak akkor működhet megfelelően, ha a szerb többségű területeken szerb polgármestert választanak.
A Szerb Önkormányzatok KözösségeA Belgrád és Pristina közötti brüsszeli tárgyalások egyik legfontosabb eredménye a koszovói alkotmánnyal sem ellentétes közösség létrehozása, ami lényegében nagy mértékű politikai- és területi autonómiát nyújt a Koszovóban élő szerbeknek. A közösségbe 10 (egymással nem feltétlenül határos) önkormányzat tartozik, amelyekben a szerbek többségben élnek. A Közösség lehetővé teszi az önrendelkezést a gazdaságfejlesztés, oktatás, egészségügy, a város- és vidékfejlesztés területén, és lehetővé teszi, hogy ezeket a területeket Belgrád közvetlenül finanszírozza. A koszovói szerbeknek biztosított nagyfokú autonómia mintájára követelik a dél-szerbiai albánok és a vajdasági magyarok egyes politikai pártjai, hogy Szerbiában ők is hasonló autonómiát kapjanak.

Észak-Mitrovicában szinte csak szerbek élnek, kivéve a várost albán és szerb részekre osztó Ibar partját: Szerb-Mitrovicában a folyóparti Bošnjačka Mahala (Bosnyák falu) és a Tri Solitera (Három toronyház) városrészekben él összesen néhány száz bosnyák és albán család. Félő volt, hogy ha a mitrovicai szerbek bojkottálják a választást, a független bosnyák jelölt és/vagy a mainstream koszovói pártok színében induló albán jelöltek között dől el a polgármesteri pozíció, ez pedig hatalmas öngól lenne, már ami a szerb önkormányzatoknak vízionált de facto autonómiát illeti.

A szerb kormány igyekezett is bebiztosítani, hogy a helyiek minél nagyobb számban vegyenek részt a választáson: egyrészt a hivatalos belgrádi kommunikáció mindvégig a részvétel fontosságát hangsúlyozta, másrészt az állami alkalmazottaknak finoman megüzenték, hogy a karrierjük szempontjából bizony helyes lenne, ha az urnákhoz járulnának. (A komplett egészségügy és oktatás, illetve néhány más terület dolgozói hivatalosan is a szerbiai költségvetéstől kapják a fizetésüket Koszovóban.)

A részvételi arány Belgrádból nézve siker, és úgy is kommunikálják: Aleksandar Vulin, a szerb kormány Koszovó-ügyi minisztere azt nyilatkozta, hogy az észak-mitrovicai lakosok a kormány álláspontját támogatták, amikor elmentek szavazni. A szerb területeken szerb polgármesterek lesznek, ráadásul a részvételi arány Brüsszelből nézve is inkább magasnak tűnik. A referencia érték nyilván az előző koszovói választásokon regisztrált 0 százalék körüli részvételi arány.

A másik nyertes a nemzetközi közösség, főleg az EU. A Koszovó-probléma ugyanis Európának sem kellemes. Egyrészt világosan megmutatja az EU megosztottságát külpolitikai ügyekben (öt EU-tagállam nem ismeri el Koszovó függetlenségét), másrészt rendkívül költséges is, gondoljunk csak a mai napig működő nemzetközi békefenntartókra. A szerbek bevonása a koszovói közösségbe nagy lépés egy normális, békés, a nemzetközi szervezetek és külföldi kormányok köldökzsínórja nélkül is életképes Koszovó irányába.

Az is győzelem, hogy ha nem is első nekifutásra, de legalább másodikra sikerült incidensek nélkül lebonyolítani a választást. Brüsszelben egyébként a múlt heti, lefújt szavazást sem tekintették kudarcnak: bár hibáztak, amikor látszólag készületlenül érte a biztonsági erőket az álarcos, könnygázzal felszerelkezett szélsőségesek fizikai támadása, valójában tudatos döntés volt, hogy a lehető legkisebb nemzetközi biztosítás mellett történjen a szavazás, hogy még véletlenül se lehessen nyomásgyakorlásra hivatkozni. Más kérdés, hogy mint már korábban is annyiszor, a nemzetköziek ezúttal is túlságosan optimistán mérték fel az esélyeket.

A koszovói és a szerb küldöttség tárgyalóasztalhoz ültetése ugyan nagy szám volt, de mégis csak most van értelme ünnepelni: a sikeres választás az EU-közvetítés legkézelfoghatóbb, legegyszerűbben kommunikáható története.

Ami a nemzetközieknek győzelem, az Pristinának is az: most először fordult elő, hogy Koszovó teljes lakossága érdemben részt vett a szavazáson. Bizonyos jeleket akár úgy is lehet kommunikálni, hogy sikerült a szerbek lakta északi megyéket is integrálni, hiszen a koszovói alkotmány és koszovói törvények szerint, a koszovói választási rendszeren belül szavaztak az északi szerbek is.

Ugyanakkor a független Koszovót elutasító szerbek is nyertek. Egyrészt, miután sikeresen megzavarták a választásokat, ismét velül foglalkozott a világsajtó. Másrészt az is egyszerű matematika, hogy miközben a választók 23 százaléka szavazott, 77 százalékuk ugyebár nem, ez pedig az ő interpretációjukban mégiscsak azt jelenti, hogy az önálló Koszovót elutasító szerbek továbbra is háromszoros túlsúlyban vannak, véleményük mellett sem Pristina, sem - főleg - Belgrád nem mehet el szó nélkül. Azt is megmutatták, hogy egyszerűen nem igaz, amit Belgrád állít, miszerint teljes mértékben kontroll alatt tartja a koszovói szerbeket - ez a nemzetközieket is kellő óvatosságra kell, hogy intse.

A választás második fordulójára december 1-én kerül sor.