A német hazai össztermék (GDP) az idén várhatóan 0,7 százalékkal bővül 2012-höz képest, de a növekmény csak a nyugati tartományok teljesítményéből származik, leszámítva a tartományi rangú fővárost, Berlint, amely gyorsan fejlődik. A keleti országrész stagnál, az IWH szerint elsősorban a vállalati szférában megfigyelhető különbségek miatt.

A kelet-németországi vállalatok elsősorban a hazai piacra és a válságban lévő euróövezet piacára termelnek, míg a nyugat-németországi cégek jelenléte a nagy feltörekvő piacokon - például Kínában, Indiában - is erős.

A felzárkózást hátráltató másik fő tényező a népesség kedvezőtlen szerkezete. Az IWH becslése alapján csak tavaly 80 ezerrel csökkent a munkaképes korú - 15 és 64 év közötti - népesség a keleti tartományokban, amelynek az elöregedés mellett az elvándorlás a fő oka. Az intézet szerint 2000 és 2011 között több mint félmillióan költöztek el a volt NDK területéről, többnyire a jobb munkalehetőségeket kínáló nyugati és déli - a volt NSZK területéhez tartozó - tartományokba.

A keleti térségben legutóbb 2004-ben haladta meg a gazdasági növekedés a nyugati tartományok növekedését, 2009-ben, a világméretű gazdasági válság eddigi legnehezebb évében pedig valamivel kisebb mértékű visszaesést regisztráltak keleten, mint nyugaton. Mindezt leszámítva a volt NDK területe rendre rosszabbul teljesít a gazdaságban, mint az egykori Nyugat-Németország - ismertették német lapok szerdán az IWH tanulmányát.

Becslések szerint az újraegyesülés óta évente átlagosan 70-80 milliárd euró közpénzt fordítottak az öt keleti tartomány és Berlin felzárkóztatására. Ennek forrása részben az úgynevezett szolidaritási hozzájárulás, amely a társasági adóra és a személyi jövedelemadóra rakódik rá. A keleti országrész extra támogatása idővel csökkent, de számítások szerint jelenleg is eléri az évi 60 milliárd eurót. A szolidaritási hozzájárulást szabályozó megállapodás csak 2019-ben jár le, de már az idei - szeptemberi - országos parlamenti választást felvezető kampány témái közé is bekerült az a kérdés, hogy mi történjen 2019 után.

A két legnagyobb politikai tábor, a konzervatívok és a szociáldemokraták nagyjából egyformán érvelnek, úgy vélik, továbbra is szükség lesz a szolidaritási hozzájárulásra, de azt valószínűleg nem a keleti tartományok felzárkóztatására fordítják majd, hanem a leszakadó régiók támogatására, függetlenül attól, hogy melyik országrészről van szó.