- Rögtön az elején azt szeretném önnek elmondani, hogy vannak dolgok a légiközlekedési iparágban is, amelyek sztenderd, beidegződött vélemények. Ez tipikusan az, hogy abban az időszakban nem lehet nyereséget csinálni. Lehet csinálni nyereséget, nem ezen múlik. Jó kereskedelmi stratégiával és jó úti célokkal kell megjelenni, ugyanis, mivel a Föld bolygó olyan, mindig van valahol tél, és mindig van valahol nyár. Ha megfelelően van az útvonalhálózat megválasztva, akkor mindig van utas, aki valahova el akar utazni.

- Mondta, hogy a Malévéhez képest kisebb lesz a költségszintjük. És ha a Wizz Airhez viszonyítunk?

- Ne haragudjon, de nem érdekel a Wizz Air. A Wizz Airhez nem hasonlítom magunkat. Eddig sem tettem, ezután sem teszem. Sok sikert nekik, csinálják a dolgukat, nem vagyunk konkurensei a Wizz Airnek, semmilyen szinten.

- Jól értettem, hogy a külföldi befektetők még nem jelentek meg a cégben, majd csak valamikor a jövőben?

- Nézze, mit tekintünk befektetőnek és mi a befektetés? Ezt szerintem két nagyon fontos körülmény határozza meg. Az egyik a tulajdonrész, adott esetben, a másik a finanszírozás. A mi befektetőink minket már finanszíroznak, a lízinget nem tudtuk volna aláírni, ha ez nem így lenne. A másik a tulajdon. Valaki vagy azt csinálja, hogy beszáll egy cégbe, tulajdonrészért cserébe forrást biztosít. Vagy finanszíroz, és az után kamatot számít föl. Jelen pillanatban nekünk nagyon rugalmas a befektetőnkkel a kapcsolatunk, eddig ő finanszírozott minket anélkül, hogy tulajdonhoz jutott volna. A jövőben megnézzük, mivel járunk jobban. Adott esetben tulajdonhányadhoz juttatjuk, és akkor nem kell visszafizetni azokat a forrásokat, amit addig biztosított, vagy inkább azt mondjuk, hogy visszafizetjük kamatostul a hitelt. Ez a két opció.

- Milyen biztosítékot kért pénzéért a finanszírozó?

- Kezet ráztam a befektetővel.

Az interjú további részét a Figyelő hetilap augusztus 1-jei, idei 31. számában olvashatja.