Térdprotézisműtét a kiskunhalasi kórházban. Sürgős beavatkozásra van szükség az egészségügyben

Fotó: UJVÁRI SÁNDOR, MTI

Az egészségügy állandósult pénzhiánya mellett egyre több beteget kell ellátni, és egyre többen vannak, akik költséges terápiára szorulnak. A kórházba kerülők már nem kapják föl a fejüket az üresen tátongó szappantartó és a hiányzó WC-papír miatt, a kosztot és a mindennapi gyógyszeradagot pedig legtöbbjüknél úgyis pótolja a család.

„Tudomásul kell venni, hogy kevés pénzből nem lehet jó színvonalú egészségügyet működtetni, olyat, amelyben hosszú távon meg tudjuk tartani az orvosokat” – jelentette ki Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke. Dicséretesnek tartja az ágazatban dolgozók béremelését, amihez hasonló 2002 óta nem volt, és örvendetes az is, hogy a kormány a népegészségügyi termékdíjból megteremtette a fizetések forrását. A szövetség szeptemberi felmérése szerint ugyanakkor 66 milliárd forint az intézmények lejárt szállítói tartozásának összege (a Magyar Államkincstár szerint augusztus végén 70 milliárd volt az állomány), amelynek a felét, 33 milliárdot még ebben a hónapban kifizet ugyan az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), ám a másik felét tovább cipelik az intézmények.

„A gesztus kritikus helyzetben érkezett, nagyon jó, hogy van, de látni kell, hogy nem ad hosszú távú megoldást” – jelentette ki az elnök.Szavait erősíti Rácz Jenő, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója, aki úgy véli, hogy a 33 milliárd szétosztásával csupán az év eleji állapot áll vissza az intézményeknél. „Reális becslések szerint szilveszterre további 10 milliárddal ugrik meg a lejárt beszállítói tartozás, így 40 milliárdos számlahegyet visznek át a kórházak az új esztendőre” – mondja.

NEM SOK TARTALÉK MARADT
„Az adósság évről évre történő csökkentése nem megoldás, az okot kell megszüntetni” – jelenti ki Rácz Jenő, és sorolja: „A legfőbb ok, hogy négy éve változatlan, 150 ezer forint az egy betegesetre jutó kórházi átlagos gyógyítási alapdíj, miközben az egészségügyi infláció 1,3-1,4-szer nagyobb az átlagosnál. Rájuk nem vonatkozik az idei rezsicsökkentés jótékony hatása sem. Nem csoda, hogy az alapdíj a drágább beavatkozások költségét – például egy endoszkópos sebészeti beavatkozásét – meg sem közelíti. Legalább 180 ezer forintra kellene emelni a díjat, ehhez több pénzre lenne szükség az OEP-kasszában.”

„Azért is szűk a kórházak mozgástere, mert a büdzséjükben a bérköltség aránya 60-70 százalékra tehető, a megmaradó hányadból pedig lehetetlen adóssághalmozás nélkül gazdálkodni. Nem sok tartalék maradt mára a kórházi gazdálkodás hatékonyságának növelésében sem” – állítja Velkey György.

Az Orvostechnikai Szövetség alelnöke, a szívgyógyászati eszközöket forgalmazó, németországi központú Biotronik Hungária Kft. ügyvezetője úgy fogalmaz: „Nem a kórházi menedzsment a felelős az eladósodásért, hiszen a területi ellátási kötelezettséggel működő intézmények vezetőinek el kell látni a betegeket akkor is, ha túllépik az OEP által számukra engedélyezett teljesítményvolumen-korlátot (tvk).” Így aztán az alulfinanszírozott kórházakban előre kiszámítható az adósságnövekedés.

A magyar árakkal sem lehet baj, hiszen két éve az Európai Unió árszínvonalának alján vannak, miközben a cégek ugyanazokat a magas nívójú orvostechnológiai eszközöket forgalmazzák a hazai kórházakban is, mint máshol. Jakus László azt reméli, hogy a kórházakra bízzák az adósságrendezést. „Az intézmények vezetői ugyanis saját érdekeiket nézve nyilván először a legrégebbi számlákat egyenlítik ki, különben ketyeg a késedelmi kamat, ami az MNB-alapkamat duplája.” Ezt javasolta egyébként a napokban Szócska Miklós egészségügyi államtitkár is.

A szövetséghez tartozó vállalkozások több ezer munkavállalót foglalkoztatnak. Az évek óta tartó adósságcsapda miatt több cég kényszerül folyamatos költségcsökkentésre, meg kell fontolniuk az alkalmazottak megtartását is. Ha a magyar piacon akarnak maradni, alkalmazkodniuk kell az alacsony árakhoz, közben fizetniük kell a 27 százalékos áfát. Amit nem tudnak visszaigényelni, pedig még be sem folyt számlájukra a pénz.



HÁROMSZÁZ NAPOS HATÁRIDŐ
Azt, hogy mennyire egymásra utalt szereplők alkotják az egészségügy zárt rendszerét, jól mutatja a 187 embernek munkát adó, 1989-ben 8 fővel alapított, magyar tulajdonban lévő Medicontur Orvostechnikai Kft. is. Termékeik a szembetegek ellátását szolgálják, viszont csak akkor tudnak gyártani, a nemzetközi piacon is versenyképesek maradni, ha hozzájutnak a szemlencsék ellenértékéhez. Itt be is zárulna a kör, ha pusztán idehaza forgalmaznák a termékeiket. A cég által gyártott high-tech szemészeti implantátumok 92 százalékát azonban exportálják, a világ 48 országába szállítanak. Árbevételük a múlt évi 3,9 milliárd forintról az idén már 4,5 milliárd fölé kúszik.

„A hazai szemészet nyugati színvonalon gyógyít, a szürke hályog eltávolítása ma a leghatékonyabb műtéti típus az egészségügyben, gyors, a páciens hamar visszatérhet a munkába” – mondja Élő Gábor cégvezető, kereskedelmi igazgató, aki két gerincoperáció után volt kénytelen abbahagyni a fül-orr-gégészeti orvosi szakma művelését. Jól ismeri a klinikai világot, tudja, mennyit szenvednek orvostársai és persze a betegek a teljesítmények korlátozása, a pénzhiány miatt.

Az országon belüli aránytalanságot jól illusztrálja, hogy amíg Szombathelyen a várólistán 3-4 évet is el lehet tölteni, addig  Berettyóújfaluban alig több mint egy hét alatt eljut a szemlencseműtétig a beteg. Ennek a különbségnek a tvk mellett a szakorvoshiány is oka. A fiatalok lassan megszokottá vált elvándorlása mellett kiválóan képzett, topkategóriás szemész főorvosok hagyták el a közelmúltban például a Kaposi Mór és a nagykanizsai kórházat” – állítja a cégvezető.

A Medicontur hazai kinnlevősége a kórházakban 1,2 milliárdra rúg, ebből 828 millió a lejárt tartozás. „Az átlagos fizetési határidő 230 nap volt 2012-ben, ez év végére közel 300 napra nő. A 160-180 napos fizetések már jónak tekinthetők manapság. A lejárt tartozások nagy összege ráadásul úgy alakul ki, hogy a számláinkat nem az előírt 30, hanem 60-90 napos fizetési határidőre állítjuk ki” – mondja Élő Gábor, aki szerint, ha ez a trend marad, a jövő év első negyedének végére le kell állítaniuk a szállításokat, és dolgozóik egy részétől is kénytelenek lesznek megválni.

„A magyar egészségügybe beszállítani manapság költséges hobbi, ugyanazt a terméket máshol rövidebb fizetési határidőkkel, alacsonyabb áfa mellett el lehet adni” – jegyzi meg. A cégek korábban felvetették a kormánynak, hogy az áfát utólag, a számla kifizetésekor számolhassák el, mert ez jelentősen csökkentené a szállítók terheit. A Mediconturnak például 324 millió forinttal. A kormány válasza még nem érkezett meg.


Kiábrándító jövőkép

„A jövő évi költségvetésben csak az idei béremelés fedezete biztosított a szakellátási (járó beteg és kórházak) szektorban, reálértékben nincs növekedés, a kórházak az ideihez hasonló nagyságrendű finanszírozásra számíthatnak” – állítja Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. A 33 milliárd forintnyi többlettámogatás fedezete sem látszik a 2014-es büdzsében. A kialakult helyzet újra a beszállítók türelmét veszi majd igénybe” – mondja Sinkó Eszter.

PÉNZSZERZŐ JAVASLATOK
Tény, hogy az egészségügy közfinanszírozása nem szakadhat el a gazdaság állapotától. Tudják ezt a kórházak vezetői is, ezért jönnek elő a forrásbővítésre tett javaslatokkal. „Ezt az ellátórendszert ilyen színvonalon nem lehet biztosítani mindenki számára” – mondja Rácz Jenő, aki korábban egészségügyi miniszterként is tett néhány pénzszerző javaslatot. Elkerülhetetlen a magyar egészségügy GDP-részesedésének növelése, mert jelenleg 1 százalékkal marad el a visegrádi országok átlagától. (Az OECD konszolidált adatbázisa szerint a magyar egészségügy részesedése 5,2 százalék.) Ha ez megvalósulna, 250-260 milliárddal bővülne a büdzsé, ami megszüntetné az adósságot.

„Ha ez nem járható út, úgy fel kell gyorsítani a kórházak profilcseréjét, szakmailag és tárgyi feltételek szempontjából is a legmegfelelőbb intézményekbe kell koncentrálni a költséges orvosi szakmákat. Folytatni kell a közös beszerzéseket annak tudatában, hogy az árcsökkentéseknek is van alsó határa. Jelentőset lendíthetne az ágazaton az egészségturisztika közfinanszírozásba vonása. Újra kell értékelni az egészségügyi ellátási csomagot is, csak a hatásos és költséghatékony gyógyszeres terápiákat, technológiákat kellene finanszíroznia az OEP-nek. Nem ördögtől való a magánforrások szabályozott és ellenőrzött formában történő behozatala sem az egészségügybe” – szögezte le a korábbi tárcavezető.