Oroszország világhatalmi pozíciójának visszaszerzése volt a stratégiai kérdés, miután gazdaságának növekedési üteme 2007-ben elérte a rekordnak számító 8,5 százalékot. A politikai élet stabilizálódott, Putyin elnök támogatottsága elsöprő volt és sikeresen elnyomták az évtizedes múltra visszatekintő csecsenföldi lázadást. Mindezen felül, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a Fekete- tenger partján fekvő orosz üdülőhelynek, Szocsinak ítélte oda a 2014-es Téli Olimpia rendezésének jogát.
A
helyszín több tekintetben különös, mivel Szocsi gyönyörű hegyvonulatain alig vagy egyáltalán nem található hó, továbbá megközelítése bel- és külföldről egyaránt nehézkes. A hatalmas beruházás 50 milliárd dolláros összköltsége magasabb, mint a korábbi téli olimpiai játékok összességének, ezért joggal lehetne elvárni, hogy Szocsi stadionjaival és új repülőterével egy igazi sportparadicsommá fejlődjön. Az olimpiai előkészületek során gyakori a késlekedés és a halogatás (emlékezetes példa a 2004-es házigazda, Görögország esete és előreláthatóan a 2016-os rendező, Brazília is hasonló problémákkal szembesül majd), ellenben Oroszország egyéb okok miatt is alkalmatlannak bizonyult. A kritikusok szerint a szubtrópusi üdülőhelyen zajló
építkezések költségének hozzávetőleg a felét ellopták vagy jutalékként fizették ki Vladimir Putyin közeli embereinek.
Putyin ellentmondásos és alkotmányellenes módon nyerte meg a jogot harmadik elnöki ciklusához, amit a nemzetközi közvélemény is elítélt, illetve kormányellenes tüntetéseket váltott ki szerte Oroszországban. Az elnök a vélt politikai ellenfelek és tüntetők letartóztatásával és bebörtönzésével válaszolt az eseményekre. Többek között „koncepciós perrel" ítélték el a Pussy Riot elnevezésű punk-rock lánybanda tagjait, akik a téli olimpiai játékok közeledtével „show elemként" amnesztiát kaphattak. Az ilyen epizódok járultak hozzá az általános elégedetlenséghez Oroszországban, amely nem kis mértékben köszönhető a Kreml sovinizmusának. A kormány homoszexuálisokat diszkrimináló törvénye válogatás nélkül bünteti az azonos nemű párokat. A helyi aktivisták szerint nem ajánlatos a meleg sportolóknak vállalniuk szexuális hovatartozásukat, amíg Oroszországban tartózkodnak.
Az olimpia játékok különleges alkalmat nyújtanak a nemzeti büszkeségre, azonban a külföldi - különösen amerikai - sportolókkal közölték, hogy az esemény területén kívül ne hordják a nemzeti uniformist. Az olimpikonok általában szeretik felfedezni a helyi látványosságokat, ezért figyelmeztetésben részesültek, hogy ne barangoljanak túl a Szocsi „acél gyűrűje" elnevezésű biztonsági sávon.
Mindezek egyike sem alapozza meg a nemzetközi barátságot és a szolidaritást. A helyzet tovább romolhat, mivel a hatóságoknak számolniuk kell az esetlegesen Csecsenföldről érkező iszlamista lázadók fenyegetésével, akik jelenleg - mindössze 200 mérföldre Szocsitól - más észak-kaukázusi köztársaságokban szerveződnek. A „fekete özvegyek" - a Kreml „békéltető" kampánya során megölt iszlamista harcosok feleségei - a közvélemény szerint öngyilkos megtorló küldetésre készülnek a repülőtereken, vasútállomásokon, valamint a buszokon.
Még ha feltételezzük is, hogy a téli olimpiai játékok Szocsiban sikeresen lezajlanak és a biztonsági korlátozások és a hivatalos bigottság ellenére a sportolók és a látogatók élvezik az itt eltöltött időt, vajon valóban megéri Oroszországnak ezt a pénzügyi és politikai árat megfizetnie nemzeti büszkeségéért cserébe?
Nina L. Khrushcheva orosz-amerikai professzor. A nemzetközi kapcsolatok program oktatója a new yorki The New School egyetemen. Az Imagining Nabokov: Russia Between Art and Politics és a The Lost Khrushchev: A Journey into the Gulag of the Russian Mind című könyvek szerzője.
Ian Buruma holland író és akadémikus, a Bard College professzora. Szakterülete a demokrácia és az emberi jogok. A Murder in Amsterdam: The Death of Theo Van Gogh, Limits of Tolerance és a Year Zero: A History of 1945 című könyvek szerzője.