Linda Yueh gazdasági újságíró és elemző a BBC honlapján egyenesen az 1991-es indiai válsághoz hasonlítja az ország jelenlegi gazdasági helyzetét. Mindenekelőtt a folyó fizetési mérleg hiánya és a gyengélkedő rúpia okoz a több mint húsz évvel ezelőtti krízishez hasonló aggodalmat Indiában. A 6,7 százalékos negatív egyenleg mellett, a költségvetési hiány 5 százalékon aránya sem sejtet sok jót. A gazdaság problémái leglátványosabban azonban a rúpia gyengülésében érzékelhetőek. Május óta a nemzeti fizetőeszköz több mint 15 százalékkal esett vissza a dollárhoz képest, a fogyasztói árak pedig éves alapon 10 százalékkal nőttek júniusban. A rúpiának, ahogy a feltörekvő piacok többségének is, leginkább Ben Bernanke júniusi nyilatkozata tett be, miután a Fed elnöke megpendítette, hamarosan véget érhet az amerikai eszközvásárlási program.

Az ikerdeficit és a gyenge rúpia egymást erősítő hatásai az indiai gazdasági növekedés negatív tendenciájával állnak kapcsolatban. A 2000-es évek közepének gazdasági boomja után, az indiai gazdasági növekedés az elmúlt évtized legrosszabb eredményeit mutatja. A márciussal záruló költségvetési évben India 5 százalékos GDP arányos növekedést produkált, amely jócskán elmarad a pár évvel korábbi kétszámjegyű növekedéstől. Egyre távolabb kerül az indiai középosztály megteremtésének és a mintegy 400 millió mélyszegénységben élő indiai állampolgár életszínvonalának felemelése a legnépesebb demokrácia országában.

Az új reménység: Raghuram Rajan
A központi jegybank szeptember elején leköszönő elnöke Duvvuri Subbarao az idén már háromszor nyúlt a kamatcsökkentés eszközéhez, legutóbb májusban, 25 bázisponttal 7,25 százalékra csökkentette az irányadó kamatrátát. Subbarao ugyanakkor utalást tett arra, hogy az év hátralevő részében nem szívesen alkalmazná a kamatcsökkentést. Erre nem is lesz nagyon lehetősége, az indiai miniszterelnök a hét elején Raghuram Rajant, a pénzügyminisztérium gazdasági főtanácsadóját, korábbi IMF szakembert nevezte ki az RBI következő elnökének. Éppen azon a napon, amikor a rúpia rekordméretű devalválódásáról szóló hírek napvilágot láttak. A hároméves ciklusra kinevezett 50 éves Rajan a nyolcvanas évek közepén szerzett elektromérnöki diplomát Delhiben, majd az ahmadabadi egyetemen pénzügyi diplomára tett szert. Közgazdasági PhD fokozatot már az MTI-n szerez, és a Chicagói egyetemen kezd el tanítani. 2003 és 2006 között az IMF vezető gazdasági elemzőjének nevezik ki, az eddigi legfiatalabb szakemberként nyeri el a posztot. A gazdasági boom idejére esik híressé vált előrejelzése. A visszavonuló Alan Greenspan előtt tisztelgő ülésen felhívta a figyelmet a pénzügyi szektor működésének veszélyeire, többek között egy nemzetközi hitelválság lehetőségére. Lawrence Summers, a Fed elnöki posztjának legvalószínűbb várományosa ezért Rajant akkor egyenesen a 18. század végi géprombolóhoz, Ludd tábornokhoz hasonlította. 2008 után azonban már úgy kezdték emlegetni, mint aki megjósolta a világméretű pénzügyi válságot. 2008-ban Mamohan Szingh miniszterelnök tiszteletbeli tanácsadóvá nevezi ki, 2012 augusztusától pedig a Pénzügyminisztérium közgazdasági főtanácsadója tisztségét látja el.

Az RBI várható iránya
Szinte megoldhatatlan gazdasági helyzetben veszi át Rajan a jegybank vezetését. Ráadásul úgy kell tevékenykednie, hogy a monetáris politika befolyásolásán túl az alkotmány nem enged túl nagy mozgásteret az RBI vezetőjének. A gazdaságpolitika irányítása ugyanis továbbra is a pénzügyminiszter elsődleges felelőssége, Rajannak minden lépését vele kell egyeztetnie. Egy tavaly októberi New York Times-interjúban Rajan kifejtette, rövidtávon szükség lesz az indiai piac és pénzügyi intézmények fejlesztésére, míg középtávon a gazdaságpolitika célja az agráriumban foglalkoztatott népesség beterelése az ipari és a szolgáltatási szektoraiba. Míg a szolgáltatások területén India számos sikert mutathatott fel az elmúlt évben, a kis- és középvállalkozások számára a túlszabályozott indiai gazdasági rendszer nem teremtett kedvező feltételeket. A dereguláció és a tranzakciós költségek visszaszorítása az egyetlen útja, hogy a kkv-kból sikeres nagyvállalkozások virágozzanak ki.

Rajan 2010-ben Fault Lines: How Hidden Fractures Still Threaten the World Economy címmel könyvet adott ki a válságban vergődő világgazdaság további veszélyeiről, amelyben egyúttal felvázolta az általa helyesnek tartott gazdaságpolitikai irányt is. Az indiai közgazdász a kötetben strukturális reformok végrehajtását javasolta, elsősorban a munkaerő versenyképességének növelése céljából, és kitartott a fiskális szigor politikája mellett. Még azon az áron is, hogy ez rövidtávon lassíthatja a gazdaságot és a szociális kiadások csökkentéséhez vezethet. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász legutóbb keynesi alapokról kritizálta az indiai gazdasági szakembert. Valóban, Rajan ebben a vitában a fiskális szigort szorgalmazók táborába kerül, és úgy véli, az állami programokkal járó gazdasági szabályozás visszafordulást jelentene az indiai gazdaságpolitikában. Krugman érveivel szembeni nézeteit a Foreign Affiars oldalain fejtette ki, tanulmánya címe (The True Lessons of the Recession: The West Can't Borrow and Spend its Way to Recovery) rögtön elárulja, hogy Rajan melyik oldalon áll a jelenleg folyó közgazdasági vitában.

Tétova politikai reformok
Elemzők és politikusok hónapok óta kongatják a vészharangot India gazdasági teljesítményével kapcsolatban. A negatív tendenciákkal csak tavaly szembesülő Szingh-kormány igyekezetét arra fordítja, hogy megfelelő környezetet teremtsen a külföldi beruházások számára. A külföldi intézményi befektetők kamatadóját 20-ról 5 százalékra szállították le, és végül sikerült a többmárkás kiskereskedelemben 51 százalékos külföldi részesedést lehetővé tevő kormányhatározatot is érvényre juttatni. Utóbbi az ellenzék és a kiskereskedők közös felháborodását váltotta ki, mondván a kormány a Wal-Mart amerikai kereskedelmi láncnak ágyaz meg a határozattal. Végül a kormányhatározat visszavonására benyújtott petíciót a Legfelsőbb Bíróság elutasította, félresöpörve az indiai termelők és kereskedők félelmeit.

Bár a Szingh-kormány igyekszik lebontani a külföldi befektetők előtt álló korlátokat, számos reform így is elmaradt, pedig komoly lökést adhatnának a gazdaságnak. India továbbra is protekcionista elveket vall a szellemi tulajdon védelmében hozott szabályozások terén. A jelenlegi bevételi adók rendszerét felváltó Direct Tax Code törvényben való elfogadását a pénzügyminiszter a szeptemberben véget érő parlamenti ülésszakra ígéri. További két fontos változtatás, a földek kisajátításáról szóló törvény és a bányászatról és ásványkincsekről szóló szabályozás, még várat magára. Az értékét vesztő rúpia számos problémát jelent, főként a nagyarányú arany- és olajimport miatt. A dollár kiáramlását a kormány kétségbeesetten igyekszik megakadályozni, ezt szolgálta volna az aranyra kivetett behozatali vám megemelésé. A növekvő ikerdeficit, az erős helyi érdekek és a politikai korrupció jelentősen megköti a kormányzat kezét, ezért hosszan elnyúló reformokra lehet számítani a következő években. Ráadásul 2014-ben parlamenti választások következnek a szubkontinensen.