Csery Péter

A modern kapitalizmus egyik legfontosabb történelmi mérföldköve Nagy-Britannia és az Egyesült Államok neoliberális szövetségkötése volt, mely a kapitalizmus ingáját a keresletszabályozó államközpontúságtól a piac önszabályozó láthatatlan kezéhez lökte. Azonban hiba lenne a válságért kizárólagosan a neoliberalizmust hibáztatni, mivel a gyakorlatban a neoliberális alapvetések nem érvényesültek maximálisan.

A szelektív neoliberalizmus hívei a szabad és tiszta verseny mindenhatóságát hirdetik. Ennek következtében annyira lecsökkentik a szabályozási és ellenőrzési fékeket, hogy a kockázatvállalás kezelhetetlenné válik. Emellett csökkentik az állami bevételeket és növelik a kiadásokat, vagyis beindul az eladósodás. Mindezek végterméke a válság két közvetlen kiváltó okának megjelenése: az államok „fiskális alkoholizmusa” és a bankok józan ésszel is nehezen összeegyeztethető hitelezési gyakorlata.

A pénzügyi közvetítő rendszer felelőtlen működése ugyan önmagában is kockázatokat hordozott magában, de a financializálódás harmincéves evolúciója nélkül aligha tudott volna a kapitalizmus létjogosultságát is megkérdőjelező hatást kifejteni. A financializálódás alatt azt a folyamatot értjük, amely során a bankrendszer egyre kiterjedtebb lesz, egyre komplexebb szolgáltatásokkal, mind nagyobb mértékben járul hozzá a GDP növekedéséhez. Ez a trend az összes fejlett gazdaságot jellemezte.

Maga a financializálódás egyáltalán nem az ördögtől való, teljesen természetes, hogy az egyre összetettebben működő gazdaságok csak megfelelően komplex pénzügyi rendszerek mellett tudnak egészségesen fejlődni. A kiterjedt pénzügyi közvetítő struktúrák nélkül a gazdaság ugyanis egyszerűen kiszárad.

A problémát az jelentette, hogy a financializálódás találkozott a szelektív neoliberalizmus totális deregulációs törekvéseivel. A két folyamat egyesült, és így a további pénzügyi kockázatvállalás már nem a gazdaság kiszolgálásának hatékonyságát fokozta, hanem a pénzügyi szereplők profitját duzzasztotta, és egyre instabilabbá tette a rendszert. A gyakorlatban ez például a devizahitelezés felfutásában vagy éppen az átláthatatlan pénzügyi innovációk megjelenésében öltött testet.

A szelektív neoliberalizmus és az általa gerjesztett folyamatok a 2008-ban kirobbant globális krízisben csúcsosodtak ki. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a kapitalizmus eddigi pályájának fenntarthatatlansága nem azt jelenti, hogy a szabad piacgazdaság mint gazdasági rendszer megbukott volna, csupán azt, hogy a fejlődési irányát meghatározó gyakorlati modell volt alapjában téves.

Így nem beszélhetünk a kapitalizmus alkonyáról sem. A fejlett nyugati gazdasági rendszerek átalakulási válságon mennek keresztül. Ennek során a modern kapitalizmust nem váltja fel valamiféle szélsőségesen új modell, csupán átalakul, tanulva a múlt hibáiból.

A Nyugatot az elmúlt évszázadok során az tette a jólét szinonimájává, hogy a tanulóképesség a politikai és a gazdasági elitben egyaránt rendkívül erősen jelen van. A nyugati társadalmak már évtizedekkel ezelőtt megtanulták, hogy az állam gazdasági mindenhatóságába vetett vakhit önkényt eredményez. Ezért is fordultak később a piaci fundamentalizmushoz, ami viszont gazdasági krízishez vezetett.

Az „intelligens” kapitalizmus pont ezekből a tanulságokból táplálkozva jöhet létre, a globalizációs környezetet figyelembe véve jelenthet valódi megújulási lehetőséget a modern kapitalizmus számára. Ez az újszerű kapitalizmusforma a globális egyezmények és a nemzetek feletti szervezetek szigorú szabályozásai alapján a felelősséget, a fenntarthatóságot, illetve az egyensúlyt állítja az üzleti világ fókuszába.

Ezt célozza a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő G20 csoport által elfogadott Bázel III globális pénzügyi szabályozás, az EU gazdasági kormányzásának reformja és a rendszerszintű kockázatok csökkentésére szolgáló bankunió létrehozása is. De ugyancsak az intelligens kapitalizmus alappillére lehet a finn jegybankelnök által vezetett szakértői csoport széles körben ismertté vált, bankrendszerre vonatkozó reformjavaslata. E szerint az európai pénzintézetek kereskedelmi és befektetési banki tevékenységeit legalább jogilag szét kellene választani, és meg kellene tiltani közöttük a keresztfinanszírozást.

Az elmúlt öt évben a válság hatására olyan folyamatok indultak el, amelyek végül képesek lesznek biztosítani a modern kapitalizmus túlélését.

(A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője)