Az államadósság ellen kell küzdeni, nem a költségvetési hiány ellen - szokta emlegetni Orbán Viktor miniszterelnök, aki szerint az adósságcsapda a legnagyobb veszély, ami a magyar gazdaságra, illetve az emberekre leselkedik. Csakhogy az a fránya adósságmutató sehogy sem akar közelíteni a maastrichti kritériumnak számító 60 százalékhoz, hát még az Alaptörvény szerint meghatározott 50 százalékhoz. Idén az első negyedévben 82,4 százalékon állt a mutató, pedig tavaly év végén már benézett 80 százaléka alá.
Három hónap leforgása alatt tehát sokat romlott a helyzet. Erre még a Költségvetési Tanács tagjai is felkapták a fejüket, és arra figyelmeztették július közepén publikált jelentésükben a kormányt, hogy tegyen erőfeszítéseket az adósságszabály betartása érdekében. A vártnál alacsonyabb infláció, gazdasági növekedés és a tervezettnél gyengébb forintárfolyam mind az ellen hat ugyanis, hogy teljesüljenek a költségvetési törvényben rögzített számok. A tanács mindezzel együtt lát reményt erre, szerintük a tavaly év végi 79,2 százalékról 78,5 százalékra csökkenhet idén év végén az adósság. Azonban még ez is nagyon messze van a 2013-as költségvetésről szóló törvényben rögzített 73,7 százaléktól.
Anélkül, hogy igazságot akarnánk tenni, annyit azért megállapíthatunk, hogy mindkét félnek van védhető állítása, ugyanakkor mindkét fél megpróbál tudomást sem venni a számításaiba nem illeszkedő tényezőkről. Tény például, hogy az Államadósság Kezelő Központ, amikor csak lehetett, nagyobb csomagot engedett a piacra az államkötvény aukciókon, mint amennyit meghirdetett, illetve amennyire a lejáró adósság megújítása miatt szüksége volt. Ezzel olyan tartalékot halmoztak fel, amiből például lehetőség nyílik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelének előtörlesztésére.
Arról viszont nem beszélt a tárcavezető, hogy a valutaalap kamatához képest mekkora felárral jut az állam pénzhez a hitelpiacon, pedig a kettő között 1-2 százalékpontnyi különbség van, ami százmilliárdos kibocsátásoknál már érzékelhető költségvetési tétel. Nem ez az egyetlen momentuma az adósságkezelésnek, amin a kormány nagyvonalúan átnéz. A magán-nyugdíjpénztári vagyon lenyelése például első lépésben csökkentette az adósságot, de az államra átszállt nyugdíjfizetési kötelezettség éveken belül rontani fogja az egyensúlyt. Ennek az implicit adósságnak a beszámításával már masszívan 80 százalék fölé kerülne a mutató.
Az Eurostat kimutatása szerint a magyar adósság alacsonyabb, mint az eurózóna, vagy az unió egészének átlaga. Ebből is látszik, hogy önmagában az adósság mértéke nem sokat mond el a gazdaság megítéléséről, az csak egy, de nem kizárólagos szempont a befektetői döntések megítélésekor. A munkaerőpiac rugalmassága, a jogrendszer kiszámíthatósága, az adóztatás legalább annyira fontos.