A felfordulással kapcsolatos általános közöny nemcsak érthetetlen, hanem veszélyes is. Az ázsiai demokratikus országok jelenleg hasonló kérdéssel szembesülnek, mint amivel az Egyesült Államok Mao Ce-tung pekingi bevonulásakor találkozott: Ki veszítette el Thaiföldet?

A világ közvéleményét pedig az foglalkoztatja, hogyan engedhette politikáját elszabadulni egy ennyire sikeres gazdaság. A jelenlegi zavargások okait a 2001-ben először megválasztott korábbi miniszterelnök, Thaksin Shinawarta választási győzelmére lehet visszavezetni, ami a többségben élő, szegény vidéki emberek politikai megerősödését hozta.

A hadsereggel szövetkező városi elit nem szállt harcba Thaksinnal a thaiföldi szegények szavazataiért, hanem arra törekedett, hogy a miniszterelnök kormányát illegitimmé tegye. Újraválasztását követően megbuktatták, pártját a Legfelsőbb Bíróság betiltotta. A volt miniszterelnöknek menekülnie kellett az országból, azonban szimpatizánsai lojálisak maradtak hozzá. Ők segítették miniszterelnöki pozícióba Thaksin testvérét, Yingluck Shinawatrat, aki testvére hazatéréséhez amnesztiát indítványozott. Hivatali ideje alatt rengeteg dicséret érte őt pragmatikus vezetéséért és az ellenfelei közti ellentétes nézetek csillapítására tett törekvéseiért.

A dicsőség és siker azonban önteltséget szült, így az ellenzék elérkezettnek érezte az időt utcai tüntetések kirobbantásához. Yingluck a helyzet megfékezése érdekében parlamenti választásokat rendelt el februárban. Az ellenzékiek - jogosan - attól tartva, hogy Thaksin ismét hatalomra kerül, bojkottálták a szavazást és ezzel lényegében megpróbálták megsemmisíteni Thaiföld demokráciáját.

Thaiföld jelentősége megkérdőjelezhetetlen Ázsiában: Délkelet-Ázsia gazdasági központja, Myanmar (Burma) kulcspartnere és a szomszédos országok (Kambodzsa, Laosz és Vietnám) kereskedelmének origója. Ám Thaiföld súlyát legjobban a befolyásért folytatott ádáz küzdelme jellemzi, amit a felemelkedő Kína és a demokratikus világ között kell megvívnia. Mostanáig oszlopos tagja volt a demokratikus tábornak, Japán és India is sokáig demokratikus bástyaként tekintett rá, melynek közvetlen szomszédságában kínai hegemónia uralkodik. Ráadásul Thaiföld hadserege hosszú ideje áll kapcsolatban az amerikai és a japán hadsereggel.

A nyugati egyetemeken tanult ellenzéki politikusok készek arra, hogy belássák, túl messzire mentek el. Nemcsak Thaiföld stabilitása forog kockán, hanem a regionális biztonság is. A politikai erők megbékélését alkotmányos reformoknak kell követniük. Thaksin illetve testvére kormánya sikeresen távol tudta tartani Kínát attól, hogy befolyást szerezzen Thaiföldön. Ez az a kulcsfontosságú stratégiai érdek, ami most ismét veszélybe került. A Yingluck ellenében szított feszültségek a demokrácia jövőjét fenyegetik, ami a Shinawatra testvéreket az északi óriás szomszédjuk felé terelheti, hogy onnan kérjenek segítséget.

Amennyiben így történik, mindannyian tudni fogjuk ki veszítette el Thaiföldet.

A japánok.

Yuriko Koike Japán korábbi védelmi minisztere és nemzetbiztonsági tanácsadója. A Japán Liberális Demokrata Párt volt elnöke, jelenleg a japán törvényhozás tagja.