A külföldön dolgozó magyarok mindösszesen 1,7 milliárd eurónak megfelelő összeget utaltak haza tavaly - mondta nemrég Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. Ez átszámolva - jelenlegi középárfolyamon - 503 milliárd forint, ami a GDP 1,5-1,6 százaléka, s arra bőven elegendő lenne, hogy a bajba jutott, 90 napon túli adóssággal rendelkező devizahiteleseket az árfolyamgátba lehessen terelni, tartósan finanszírozva a 180 forintos svájci frank szerint számolt havi törlesztésük feletti részt.

Hatalmas összegről van tehát szó, már-már gyanúsan sok pénzről. A nemzetgazdasági tárca a jegybank által készített fizetésimérleg-statisztikák közt talált rá az adatra, ami semmit nem árul el arról, hogy hány emberhez köthetők ezek a tranzakciók. A szakminisztérium is csak találgatott erre vonatkozó kérdésünkre: hazai felmérésekre, illetve a fogadó országok információs bázisaira hivatkozva állították, hogy 200-250 ezer ember állhat az utalások, illetve az egyéb pénzmozgások mögött. Az NGM szerint ugyanis a statisztika nemcsak a klasszikus utalásokat tartalmazza, hanem azt is, amit „kvázi zsebben hoznak haza".

A szaktárca azt is feltárta lapunk előtt, hogy a mintegy 1,7 milliárd eurót túlnyomórészt olyanok küldték, akik egy évnél rövidebb ideig vállaltak munkát. Tőlük összesen 1,627 milliárd euró származott, a maradék 42 millió pedig azoktól, akik hosszabb ideje élnek kint.

Gyengíti ugyanakkor az NGM számításainak megbízhatóságába vetett hitünket, hogy maga az MNB sem tud olyan, általa gyártott adatokról, amelyekből egyértelműen meg lehetne állapítani, hogy mennyi pénzt utalnak haza külföldről a magyar állampolgárok. Figyelik ugyan a devizaforgalmat, de ebből ma még nem tudják megmondani, mennyi kapcsolódik a lakossághoz, mennyi a vállalatokhoz - közölte a jegybank a Figyelővel.

A cikket keresse a Figyelő 45-dik számában teljes terjedelemben.