– Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár és ön a napokban tették le a Tokaj Kereskedőház Zrt. tolcsvai telepén annak az 1,5 milliárd forintos beruházásnak az alapkövét, amellyel szimbolikusan az egész borrégiót fejlesztő programot is elindította. Mi a célja a programnak?
– Az a célunk, hogy Tokaj bekerüljön a világ prémium borrégióinak exkluzív klubjába. Ezzel olyan gazdasági egységet is teremtünk, amely tartósan képes megélhetést biztosítani minden olyan helyi embernek, aki hajlandó a minőségi váltás mellett elköteleződni. A már eddig is magas minőséget termelő vállalkozások pedig fenntarthatóan nyereségesek lesznek, eddig ugyanis a legtöbben keményen veszteségesek voltak.

– Hogyan kapcsolódik ez az országimázshoz?
– Magyarország híján van olyan ikonikus személyeknek, termékeknek, cégeknek, amelyeket a külföld egyértelműen társítana az országgal, és így ezek hozzájárulhatnának az országimázs építéséhez. Ausztriában ilyen a Sisi- és Mozart-kultusz, a Swarovski kristály, a franciáknál a bordeaux-i és burgundi borok, amelyek az egész országot vonzóvá teszik, de Portugália, Spanyolország és számos latin-amerikai állam esetében is nagyban hozzájárul a bor az ország pozitív megítéléséhez. Magyarország számára Tokaj hihetetlen lehetőség. Ezt ismerte fel a mostani kormányzat, az előző két évtized bűnös mulasztásai után.

– Hogyhogy, a tokaji aszú világhíres, a borok királya, a királyok bora évszázadok óta.
– Csak mi hisszük, hogy a magyar bor ismert. A tokaji aszú is csak Magyarországon világhíres. Az eddigi népszerűsítés nem vált be.

– A boré vagy az országé?
– Magyarországról csak a 60 évvel ezelőtti focit, Puskást ismerik külföldön, a Rubik-kockáról sem tudja senki, hogy magyar. Általában a magyar, így a tokaji borok eddigi promóciója is esetleges volt, gyenge szakmai kvalitású. Egyszeri reklámkampányok helyett tartós brandépítésre van szükség, ez persze eurómilliókba kerül, de meg is térül. De csak akkor, ha magas minőségű, fenntarthatóan hiteles termékeket tudunk kínálni. Ez a mi dolgunk.

– Szóval a hegy leve lenne az országimázs-építő: akinek bora van, barátja is van?
– Akinek kiváló bora van! Csak nézzük meg az osztrák mintát: a borhamisítási botrányok után a nulláról indult, és az éghajlati adottságai sem kiválóak a szőlőtermesztéshez, mégis, az osztrák borok ma a világ valamennyi prémium éttermében ott vannak, beleértve az édesbor-szegmenst is. Magyarországon sok jó borvidék van, de csak Tokaj-Hegyalja emelkedik ki világviszonylatban, és így a nem túl sok Magyarország brandet építő eszköz egyike lehet. Az állami tulajdonú társaság új vezetésének a mandátuma ezért nemcsak a cég, hanem az egész tokaji térség fejlesztésére vonatkozik, mert a Tokaj Kereskedőházon keresztül vezet az út a tokaji borrégió gyors, hathatós felemeléséhez, ezt ismerte fel a tulajdonos.

– De a Kereskedőház csak egyike a több száz hegyaljai pincészetnek.
– De a legnagyobb súlyú. A borrégió teljes szőlőtermelésének csaknem harmadát a Kereskedőház, kétharmadát a többi pincészet és üzem dolgozta fel az elmúlt 15-20 évben. A szőlőtermés mintegy 30 százaléka azonban elhagyta a borvidéket, és olyan alföldi „borcsinálókhoz” került, akik „tokaji” címkével hoztak forgalomba olcsó, méltatlan borokat. Azzal a szőlővel gyakran borzalmas dolgok történtek, de senki sem ellenőrizte még, miből és milyen módszerrel készült az az alföldi „tokaji”. A Kereskedőház is felelős a történelmi borvidék leépüléséért, mert rendkívül alacsony minőséggel, rossz technológiával dolgozik, és hagyta, hogy leromoljon a vele kapcsolatban álló termelők ültetvényeinek állapota.

– Ez kinek a hibája?
– Az állam mindig elnézte a Kereskedőház hibáit, ha rosszul gazdálkodott, ha a gyengébb évjáratok minőségét rossz feldolgozójával még tovább rontotta. Nem voltak minőségi elvárások, ennek az a középréteg a vesztese, amely az elmúlt 20 évben a legtöbbet fejlődött. Azok a kis, közepes borászatok, amelyekben minőségi a technológia, az ültetvényeket rekultiválták, ahol a szaktudás koncentrálódott. Nem tudták ugyanis a minőségi termelés nagyobb költségeit az árakban elismertetni, mivel a Kereskedőház olcsó termékei letörték az árszintet. A minőséget képviselő kis- és középbirtokok ezért – kevés kivétellel – veszteségesek lettek, és elfogyott az a tartalék is, amely a Tokaj borrégió minőségi fejlődésének az alapját adhatta volna.

– Mekkora ez a térség?
– Jelenleg mintegy 11 ezer hektár a védett tokaji szőlőterület, ebből körülbelül 5500 hektárt művelnek, de az állapotuk nagyon eltérő, nagyjából 2500 hektárt újra kell telepíteni ahhoz, hogy világszínvonalú, külföldön is jegyzett prémium borvidéket építhessünk. Vissza fogjuk hozni azokat a területeket a művelésbe, amelyek a legjobbak, és kivonjuk a minőségi termesztésre alkalmatlanokat.

– Miért vonták be eddig a rossz területeket?
– Mert a „kommunizmusban” kellett a volumen, hogy a KGST-országokban minél több tokajit ihassanak. Most is könnyedén elérhető aszú 700 forintos áron, ami persze olyan is. Ennek régen véget kellett volna vetni, de Tokajban még mindig kísért a kommunizmus szelleme.

– Ki dönti el, hogy melyik dűlő alkalmas és melyik nem?
– Nemzetközi hírű szakemberek bevonásával létrehoztunk egy munkacsoportot, amely a döntés előkészítéséhez felméri és háromdimenziós térinformatikai adatbázisba foglalja a borvidék ültetvényeinek termőhelyi potenciálját. Negyed hektár pontossággal meghatározza, hogy adott „terroir”-nak milyen a talaja, a vízháztartása, a mikroklímája, azaz milyen termelésre képes. Mindezt olyan pontossággal, csúcstechnikával, ami ma a világban is egyedülálló lesz. Hasonló felmérést a világ sok bornagyhatalma is készít. Mi nemcsak azt tudjuk majd megmondani, melyek azok a területek, amelyeken be kell szüntetni a termesztést, hanem azt is, hol érdemes újra elkezdeni, és ez mekkora ráfordítást jelent. Ez az EU-s források hatékony felhasználása céljából is nagyon fontos. A legjobb tokaji területekre kell koncentrálni a forrásokat.

– Szóval kisebb lesz a terület, csak a csúcsminőség marad meg?
– Átmenetileg erről van szó, de ez hosszú távon nem feltétlenül jelent csökkenést a termelésben, mert fokozatosan vonjuk be azokat a prémium minőséget ígérő területeket is a művelésbe, és javítjuk a meglévőket, ahogyan a tokaji iránt a marketing és a márkaépítés hatására növekszik az igény.

– Eszerint az állami feldolgozóból is csúcsminőséget előállító bormanufaktúra lesz?
– A régió legnagyobb borászati cégének nem az a dolga, hogy a prémium borászatok csúcsminőségével versenyezzen. Ezek éppen attól szenvednek, hogy hiányzik a piacról a megbízható, meghatározó, felső középkategóriás szegmens, amihez képest a magasabb minőségüket és áraikat is viszonyíthatják.

– Ezen hogy tud segíteni egy állami vállalat?
– Például amikor egy elsőrangú borászat megjelenik a piacon a palackonként akár 150 eurós prémium aszúval, ne legyen ott mellette egy ugyanolyan nevű, kinézetű és színű, 2-3 eurós kereskedőházi „termék”, ami azt sugallja, hogy „ugyanaz vagyok”. A Tokaj Kereskedőháznak az lesz a feladata, hogy olyan árat határozzon meg a felső középkategóriás termékeinél, amellyel segít a hegyaljai prémium boroknak ennél jóval magasabb árat elérni a világpiacon. De ehhez a Kereskedőházba is korszerűbb technológia kell, ezért a fejlesztés első ütemében képessé tesszük a feldolgozót az irányított erjesztésre. A tokaji borokhoz jelenleg gyakran használnak természetes édesítőanyagot, mustsűrítményt, amelyet a minőségi termelés érdekében meg fogunk szüntetni.

– Hogyan fogadta a hegyközség a Kereskedőház minőségi forradalmát?
– Márciusban tartották a tokaji hegyközségek a tisztújító választást, amellyel a területarányos képviselet már megvalósult. A gazdák, látva, milyen gyökeres változások indultak a Kereskedőháznál is, olyan vezetőket bíztak meg, akik a borvidék megújulása mellett tették le a voksot. Remek az együttműködés, mindenki rengeteget dolgozik most.

– Akkor olyan szigorú eredetvédelem, drákói szabályok várhatók Hegyalján is, mint ami az Egri borvidéken bevált?
– Szerintem a lehető legszigorúbb szabályok és ellenőrzési rendszerek kellenek Hegyalján. Az eredetvédett borok minőségét két dokumentum határozza meg. Az egyik a termékleírás, amelyet Brüsszellel egyeztetve kell megalkotni, a másik a rendtartás, a hegyközség belső szabályzata. Mindkettő újraszövegezése már folyamatban van. Ennek keretében a hegyközség többek között újradefiniálja a borvidék és a magyar bor zászlóshajóját, a tokaji aszút. Szabályozza a szőlőművelést, hogy milyen technológiát, fajtákat enged a művelésbe. Szabadon alakíthatja a tokaji arculatot, külcsínt, beltartalmat, elnevezést is. A borvidéken kívüli tokajik sorsát eldönti a palackozással kapcsolatos szigorítás. Csak ez után kezdhetünk el azon gondolkodni, hogyan építsük fel külföldön a tokaji márkát.

– De e tervek nem valósulhatnak meg a több ezer hegyaljai termelő nélkül. Velük mi lesz?
– A Kereskedőház mintegy 2000 termelőtől, csaknem 1100 hektárról vásárol fel szőlőt, így közvetve a térség egyik legnagyobb foglalkoztatója is. Meg kell adni a lehetőséget, hogy aki elfogadja a prémium minőséget fókuszba állító céljainkat és az ezzel kapcsolatos valamennyi előírást, az folytathassa, és jó áron adhassa el a szőlőt a Kereskedőháznak. Együttműködve a hegyközséggel minden olyan programban részt vesz a cégünk, amely lehetővé teszi, hogy azok a szőlőtermelők, akik be akarnak kapcsolódni a borvidék megújításába, és vállalják a folyamatos konzultációt, ellenőrzést, lehetőséget kapjanak.

– Milyen lehetőségre gondol?
– Szívügyem, hogy heteken belül eljusson a kormányzati tisztviselőkhöz a minőségi kisbirtokokat kialakító javaslatunk. Ez mindenki számára lehetőséget kell adjon, aki a következő évtizedekben részt akar venni a borrégió megújításában. Kötelességemnek érzem, hogy ehhez a tudást, a lehetőséget és az erkölcsi, anyagi támogatást meg tudjuk nekik adni.

– Pénzt vagy más anyagi támogatást?
– Elsősorban olyan szőlőművelési és -feldolgozói közösségi infrastruktúra kialakítása a cél, mely hosszú távú megélhetést ad a helyieknek. A hegyközség szervezésében olyan uniós források bevonása a cél, amelyek megfelelő technológiát adnak, de szigorúan a gazdasági racionalitás mentén. Például érdemes több kisbirtoknak egy közös palackozót működtetni. Másik példa: egységes brandépítés és marketing. Ne felejtsük ki a tanácsadói kört se, amely pontosan megmondja, hogyan szabad, hogyan érdemes szőlőt művelni, a termesztést nyomon követni és beavatkozni, ha szükséges. Már ma is komoly generációs krízist okoz Hegyalján a kistermelők között is az elöregedés és a fiatalok elvándorlása. Ezért mi azokat a fiatalokat is megcélozzuk, akik innen származtak el, vagy ide szeretnének települni, hogy olyan szőlőterületekhez juthassanak, amelyek a felméréseink szerint prémium minőség termelésére alkalmasak. Ezeket a fiatal szakembereket a Kereskedőháznak integrátorként meg kell szerveznie, és az általuk termelt minőségi szőlőt felvásárolja s feldolgozza. Akik pedig saját bort akarnak érlelni, azok számára a már említett, jó értelemben vett szövetkezeti rendszert dolgozzuk ki.

– Az 1,5 milliárdon túl mennyibe kerülnek ezek a tervek?
– Minden egyes programunkhoz társítottuk a várható költségeket is. A Tokaj Kereskedőház teljes termelő-, feldolgozókapacitásának és támogató üzemeinek megújítása további csaknem 5 milliárd forintba kerül. Ahhoz, hogy a borvidéken a termőterületek, ültetvények is megújuljanak, hektáronként 8-9 millió forintra lesz szükség. A brandépítés pedig egy nagyon költséges, de szintén megtérülő befektetés. Ne felejtsük el, egy hektár átlagosan egy embernek biztosíthat megfelelő jövedelmet.

– Milyen időtávokban gondolkodnak?
– A társaság rendbetételén már túljutott a tavasszal kinevezett új menedzsment, és ahol szándékos károkozásra bukkantunk, meg is tettük a szükséges jogi lépéseket. Ennek eredményeként 3-4 éven belül elérhetjük a valódi nyereséges működést. A borvidék – főleg tudati – átformálása azonban hosszú, több mint egy évtizedes folyamat, ez Champagne-ban is csaknem fél évszázadig tartott. A régió piaci szereplői, a kistermelők, továbbá a kis- és középbirtokok azonban már a következő években egyre inkább érzékelik a kedvező változásokat.

Tombor András

40 éves, a Johns Hopkins Egyetemen szerzett diplomát nemzetközi közgazdaságtanból, miután az ELTE
Bölcsészettudományi Karán végzett történészként.
2000–02 között a Miniszterelnökség külpolitikai főtanácsadója. Ezt követően vezetői tapasztalatokat szerzett a média- és az élelmiszeriparban, valamint a pénzügyi szektorban.
A Mathias Corvinus Collegium tehetséggondozó alapítvány alapító kurátora.
Nős.