A kiszivárogtatott dokumentumokat a brit Guardian és az amerikai Washington Post közölte. Az egyik mellbevágó titok egy bírósági ítélet volt, amely arra kötelezte a Verizont, egy telekom szolgáltatót, hogy úgynevezett meta adatokat adjon át. Ilyen a felhasználók által folytatott beszélgetések hossza, iránya és helye. A másik megdöbbentő kiszivárogtatás az úgynevezett PRISM program létezésének ténye volt. Ez a program e-maileket figyel, fájlokat és a közösségi oldalakról származó adatokat gyűjt a Google, az Apple és a Facebook különböző felületeiről. Régóta keringtek feltételezések arról, hogy létezik ilyen típusú megfigyelés és nem is feltétlenül illegális módon. Az Egyesült Államok széles körű felhatalmazást adott elhárítási és kém szervezeteinek. Ezeket a Kongresszus felügyeli és bírósági felhatalmazás alapján kaphatnak adatokat a netes cégektől.
Barack Obama amerikai elnök a kiszivárogtatásra úgy reagált, hogy üdvözli a magánszféra és a biztonság közötti kompromisszumokkal kapcsolatos vitát. Az elnök üdvözlő szavai ellenére a Kongresszus nagy része és az államapparátus se nagyon hajlik arra, hogy az általuk felügyelt programról beszéljen. Akik mégis beszélni akarnának ezekről, azok kezét viszont titoktartási törvények kötik. A közvélemény kutatások szerint az amerikaiakat megosztja a kérdés. Ebben persze szerepet játszhat az is, hogy vajmi keveset tudnak a megfigyelési ügyről. Egy demokráciában a kémkedés megítélése nem a vakhiten alapszik, hanem mindig attól függ, hogy mennyire legitim, hogy mennyit lehet tudni róla.