Ennek legnagyobb része annak köszönhető, hogy a vállalatok az alapbér helyett a hosszú távú ösztönzőket helyezték előtérbe. Ezek olyan, a teljesítménnyel összefüggő juttatások - készpénzben vagy részvényben kifizetve -, amelyeket egy évnél hosszabb, általában három év teljesítménye alapján fizetnek ki. Tendencia egyébként, hogy a felsővezetők teljes javadalmazási csomagjának egyre kisebb részét teszi ki az alapbér valamint a rövid távú bónusz, és egyre hangsúlyosabbak a hosszú távú ösztönzők.

Utóbbiak minden korábbinál nagyobb teret kapnak a felsővezetők juttatási csomagjában - fejtette ki Carl Sjöström, a Hay Group javadalmazási szolgáltatásainak regionális igazgatója. Ez a juttatás nemcsak hogy egyre elterjedtebb - mára az európai cégek 84 százaléka működtet ilyen rendszert -, de az erre fordított összegek is növekednek. Az igazgató szerint ez a gazdasági folyamatokból fakadó természetes következmény. Egyrészt a válság megmutatta, hogy a fenntartható gazdasági modellekben olyan vezetőkre van szükség, akik hosszabb távon gondolkodnak. Másrészt a mostanában beinduló gazdasági növekedés nyomán félő, hogy a vállalatok elveszítik legtehetségesebb vezetőiket, ezért fontos a munkavállalók hosszú távú motiválása.

A spanyol és a svájci vezetők keresik a legtöbbet, míg az északi országokban a legkisebb a felsővezetők bérelőnye a többi munkavállalóhoz képest. Ez még úgy is igaz a spanyolokra, hogy náluk a vizsgált időszakban nem részesültek alapbéremelésben a vállalatok első számú vezetői (hasonló volt a helyzet Franciaországban, Németországban, Olaszországban is). Az ugyanolyan magas beosztásban dolgozó svájci kollégáik jobban jártak, náluk 1,7 százalékkal nőtt az alapfizetés. A svéd és brit vezetők még elégedettebbek lehetnek, ők 2,7 százalékos növekedést könyvelhettek el.

A Monitor rovat cikkét teljes terjedelemben keresse a Figyelő 50-dik számában.