Ennek ellenére Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök magabiztosan gyakorolja a hatalmat. Az országszerte tartó tüntetések ellenére biztosan vezeti a közvélemény kutatásokat. Az ellenzék szétaprózott pártjai nem jelentenek igazi veszélyt rá. A miniszterelnök a külfölddel kapcsolatban sem aggódik. Úgy gondolja, hogy a nyugati szemmel nézve igencsak brutális rendőri fellépés ellenére sem szakadnak meg az EU-val folytatott tárgyalások. Erdogan arra játszik, hogy az Uniónak szüksége van a 74 milliós török piacra, ahol nem csak a lakosság száma, de a gazdaság is rendületlenül gyarapszik. Taktikáját alátámaszthatja, hogy az EU zöld jelzést adott a három évtizede tartó felvételi tárgyalások folytatására. Az egy főre jutó GDP szintje már meghaladja két tagállam, Románia és Bulgária értékét, és ha fennmaradna a lendületes növekedés néhány éven belül a magyart is utolérhetni.

KORLÁTOZOTT SZABADSÁG
A problémák gyökere nem is a növekedésben, hanem annak eloszlásában keresendő. Az anatóliai tigris esetében óriásiak az országon belüli eltérések. A nyugati tartományokban jóval magasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Izmir és Isztambul kozmopolita jellegű, a világgazdaságba beágyazott városok. Keleten azonban szinte kizárólag a mezőgazdaságból lehet megélni. A méretekre jellemző, hogy Isztambulban 14 millióan laknak. Ankara és Izmir 3 milliós lakosságával együtt ez a három település adja az ország lakosságának majd egyharmadát. Ezek ma már Budapesthez mérten is drága városok és a fizetések is meghaladják a magyar béreket. (Lásd keretes anyagunkat.) A néhány hete tartó tüntetéssorozat mégsem a szegényebb rétegek, hanem az egyre szélesedő, főként nyugati nagyvárosi középosztály elégedetlenségén alapul. A helyszínen tüntetőkkel beszélgetve kiderült, hogy már rég nem a Gezi park, a belváros utolsó nagyobb zöld felületének beépítése elleni tiltakozás a fő mozgatórugója az eseményeknek. A tanult, világlátott fiatalok félnek, hogy országuk autoriter vezetése korlátozza szabadságukat, és Irán irányába fordítja az országot. Erdogan kormányát nem tartják igazán radikális muszlimnak, viszont azt gondolják, hogy a kormánypártot a hívő vidéki lakosság szavazatainak megszerzése vezérli. Ennek érdekében hajlandóak a demokrácia több elemét is feláldozni. Igazán akkor háborodtak fel, amikor a rendőrség a békés tüntetőket könyörtelen erőszakkal, gumilövedékek, könnygáz és vízágyúk bevetésével kergette szét. Az eseményeknek azóta sincsenek felelősei, ami tovább szította a feszültséget.

A cikket teljes terjedelmében keresse a Figyelő 27-dik számában.