Egy az építőiparos berkekben keringő történet alapján a magyar közigazgatásban hagyománya van a kormányzati szintű képviseletük hiányának. Még 1988-ban az Orosházi Síküveggyár iránt igen nagy volt az érdeklődés a tengerentúlról, amely végül egy 30 millió dolláros alaptőkéjű amerikai-magyar vegyes vállalat, a Guardian Hunguard létrejöttét eredményezte. Az üzlet lebonyolítása érdekében az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium volt kosárlabdás, angolul is beszé-lő vezetőjét küldték el az Egyesült Államokba, hogy előkészítse a szerződést, amelynek aláírására Grósz Károly elvtárs érkezett Chicagóba. A miniszter a kint töltött idő alatt elfogadott ember lett, és olyan otthonosan mozgott a kapitalista kö-zegben, hogy azt állítólag feljebbvalója nem nézte jó szemmel, és már odakint eldöntötte, hogy megszünteti a minisztériumot. A mai napig legalább négy tárcához kell járni, ha a szakmabeliek például a lánctartozások kezelésére szeretnének valamilyen kormányzati megoldást találni.

Az iparág helyzetét csak rontja, hogy Magyarországon 2004 óta egyre csökken az állami támogatás, miközben nyugati szomszédunknál, Ausztriában közel száz éve jól működő, központosított állami rendszerrel próbálják a lakásépítéseket ösztönözni. A lakásügy fontos területe a politikai egyeztetéseknek is, melyet jól mutat, hogy a szeptemberi parlamenti választások miatt a két legnagyobb párt, a szociáldemokraták (SPÖ) és a néppárt (ÖVP) képviselői egyaránt arról kampányolnak, kinek van jobb programja a lakásügyet illetően - hívja fel a figyelmet Norbert Schwarzmüller, a Wienerberger Zrt. vezérigazgatója.

A Leier Hungária Kft. is az innovációban látja a krízisből való kilábalás megoldását. „Éreztük a válságot, és pont ez az érzet váltotta ki, hogy nem érdemes kapacitást csökkentenünk, hiszen annyi kiaknázatlan terület van még, és az építőipar sem csak a téglát jelenti” – hangsúlyozza a döntés okát Komlós Andor ügyvezető igazgató. Korábban ugyanis a Leier bevételének jelentős hányadát adta a ház- és lakásépítés, mely az utóbbi években drasztikusan visszaesett. Olyannyira, hogy 92 éve épült ennyire kevés lakóingatlan. Ennek következtében ma 400 év kellene ahhoz, hogy a hazai lakásállomány teljesen megújuljon. Az ideális százéves ciklushoz pedig legalább évi 40 ezer lakást kellene építenünk, ez tavaly alig többre mint 10 500-ra sikeredett – figyelmeztet Komlós Andor.

2,5 oldalas komplett elemző cikk a témáról a Figyelő 2013/34-ik számában.