Új Európa - új modell
2014-02-12 17:29
Divergálnak Közép-Kelet-Európa gazdaságai a nyugati partnerektől a világgazdasági válság óta. Korábbi közel 5 százalékos éves GDP növekedésével, Kínát és Indiát követően világszinten a legjobbak közé tartozott a régió - egészen 2008-ig. A gyenge teljesítmény mögött azonban nem csupán a felzárkózás lehetőssége bújik meg, mivel akár egyes ázsiai gazdaságok helyét is átvehetik a világgazdaságban -
sürget Baily és Sjåtil új fejlődési modellt Európa számára.
A válság előtt még a külföldi befektetők évente több mint 40 milliárd dollárt fektettek a bolgár, cseh, horvát, lengyel, magyar, román és szlovák piacba. Ennek hatására a termelékenységi ráta és az egy főre jutó GDP dinamikusan növekedett, csökkentve a Nyugat-Európával szembeni lemaradást. A recesszió hatására mára a korábbi lendület visszanyerése vált központi kérdéssé. A gazdasági növekedés visszaesése sokáig hosszan tartó recesszióval is fenyegetett. Ráadásul úgy tűnik, hogy a befektetők látóterén kívül fekszik a régió - a legújabb kutatások szerint a térséget oly vonzóvá varázsló jellegzetességek azonban máig megmaradtak.
Míg egyes korábbi tagállamok drámai lejtmenetet produkáltak, s ezzel az EU-15-ök átlagos teljesítményét is rontották, az újonnan csatlakozók relatív stabilitást mutattak. Ugyanakkor erre a régióra szintén jellemző volt az ingatlanpiac túlpörgése, ami előidézte a válságot. Romániában például az ingatlanárak évente 23 százalékkal emelkedtek 2004 és 2007 között. Annak ellenére, hogy az egész régióban jelentősen javult az üzleti környezet, a térség országai az EU-15 tagállamainál korruptabbnak bizonyultak (habár Kínához, Indiához, Brazíliához és Oroszországhoz képest nagyságrenddel jobban szerepeltek).
A válság lerántotta a leplet a térség gazdasági modelljének jelentős gyengeségeiről. A régió országai túlzott mértékben függenek a nyugat-európai export alakulásától, a többi fejlődő országhoz képest magas a fogyasztás mértéke, melynek alapját a kölcsönök, és a külföldi közvetlen befektetések nyújtják.
Közép-Kelet-Európa azonban visszatérhet a magas, évi 4-5 százalékos GDP növekedéshez egy új gazdasági modell segítségével, melynek alappillérei a következők:
• az export bővítése, korszerűsítése
• a gyengén teljesítő szektorok termelőképességének növelése
• a külföldi befektetések élénkítése.
Kulcskérdés a térség megtakarításainak alakulása is. Amennyiben sikerülne a lakosságot a fogyasztási kiadások elhalasztására ösztönözni, azzal a fogyasztási célú hitelezésnek és a kiszámíthatatlan külföldi tőke beáramlásának is korlátot lehetne szabni. Erre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha a kereslet újra erőre kap. Ezen a téren a nyugdíjreform bevezetése és a pénzpiac további fejlesztése is nagyban hozzájárulhat a megoldáshoz.
Idén Közép-Kelet-Európa a világ érdeklődésének középpontjába kerül. A vasfüggöny 25 évvel ezelőtti lebontása és az Európai Unióhoz való 10 évvel ezelőtti csatlakozás jó lehetőséget biztosít Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia számára, hogy megmutathassák, mit értek el az elmúlt negyed évszázadban.
Martin N.Baily a Clinton-kabinet alatt a Gazdasági Tanácsadó Testület elnöke volt.
Pål Erik Sjåtil a McKinsey ügyvezető partnerként a Kelet-Európa, FÁK államok, Közel-Kelet és Afrika régióért felelős.