A nagymarosi erőművet, amely elleni harc a rendszerváltás egyik szimbólumává vált és amely az 1998-as választási kampányban is fontos szerepet kapott, a kormány továbbra sem akarja megépíteni. Pedig eredetileg a nagymarosi beruházás megvalósításában az árvízvédelmi, a mezőgazdasági és a hajózási célok voltak a meghatározóak, sőt felmerültek bizonyos környezetvédelmi érdekek is, első helyen a térség ivóvízbázisának védelme - az energiatermelés az első elképzelésekben csak kiegészítő lehetőségként jelent meg. Elképzelhető, hogy a mostani választási kampányban is előjön majd a kérdés. A Jobbik például októberben tartott sajtótájékoztatót arról, hogy újra kellene nyitni és szakmai szempontok alapján mérlegelni a nagymarosi vízlépcső létjogosultságát. A párt a választási program kiemelt elemévé tette a teljes magyarországi vízgazdálkodásra, a vízháztartás javítására, a Duna-Tisza csatorna megvalósítására, a vízmegtartásra kidolgozott koncepcióját. Kepli Lajos jobbikos országgyűlési képviselő szerint a vízmegtartás egyik lehetséges módja a duzzasztás is, és meg kell oldani Bős-Nagymarosnak a - 16 évvel a hágai döntés után sem rendeződött - ügyét. Mivel politikailag olyannyira terhelt az ügy, a Jobbik elvetette ugyan, hogy a Duna-kanyarban megépüljön a nagymarosi vízlépcső, de Kepli Lajos szerint vannak alternatív helyszínek, ahol a beruházást meg lehetne valósítani. „Ha nem is a Duna-kanyarban, hanem feljebb, egy sima, átfolyásos erőműnek a szakértők szerint lenne létjogosultsága, és megoldaná Szigetköz vízproblémáját is" - mondja Kepli Lajos.
További részletek a Figyelő 24. számában.