Sokan megdöbbentek, amikor a napnál világosabban kiderült, hogy az Egyesült Államok belbiztonsági szervei a terrorfenyegetéstől tartva folyamatosan figyelik az internetet. A botrány kirobbanása óta újabb és újabb részletek derülnek ki arról, miként monitorozzák a felhasználókat, milyen adatokat és kommunikációs csatornákat figyelnek.

Az Edward Snowden által a The Guardiannek kiszivárogtatott ijesztő valóság más megvilágításba helyezte a világháló biztonságát, de másnap nagyjából ugyanazokon a webhelyeken körülbelül ugyanannyi ember böngészte a netet. A Facebookon továbbra is politizálnak a barátaink, megosztják a tegnapi buli képeit, vagy örülnek a gyermekeik újabb vicces beszólásának. Ugyanannyi levelet küldünk és kapunk a Gmailen, mint eddig.

Ismeretlen világok

Persze a levelekről eddig azt gondoltuk, csak a Google olvasgatja, főképp arra hivatkozva, hogy jobban célzott hirdetéseket tegyen elénk. Ma már biztosan tudjuk, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), annak PRISM fedőnevű adatgyűjtő rendszere és a hasonló feladatú brit Tempora gyakorlatilag ismeretlen világa találkozott az általunk jól ismert online vállalatokkal. A Microsoft, a Google, a Yahoo!, az Apple, a Skype, a Facebook nagyjából hasonló maszatolással próbálta tisztára mosni magát a felhasználók előtt. Kevés sikerrel.

Sokan azonban maguktól is kiteregetik magánéletüket az interneten, legfőképpen a Facebookon. Megmutatják, percre pontosan merre járnak, mik a kedvenc elfoglaltságaik. Rengeteg emberről egyértelműen kiderülnek vallási, gondolkodásmódbeli jellemzői, politikai hovatartozása, hobbija. A közösségi médiában a többség nem óvatos. Ez komoly problémákat okozhat, legtöbbször a saját magánéletünkben - az NSA valószínűleg nem kíváncsi a tegnap esti sörözés képeire.

A témáról részletesen a Figyelő hetilap augusztus 8-i, idei 32. lapszámában olvashat.