Az Európai Bizottság, az IMF és az Európai Központi Bank szakértőiből álló társaság körmére nézni politikailag hálás feladat, különösen egy olyan intézmény számára, amely rövidesen kampánylázban ég. A trojka ugyanis a többszáz-milliárd eurós kölcsönökkel a csődtől megmentett euróövezeti tagállamok többségében a megszorítások és az életszínvonal zuhanás szinonimájának számít, és mint ilyen közutálatnak örvend. „Valahányszor a trojka küldöttsége ideérkezik, az országban szinte leáll az élet és mindenkit elönt a páni félelem" - fejtegette nemrég egy athéni politikus, hogy milyen demoralizáló hatást gyakorol a görögökre a nemzetközi szervezetek nevének már csak a puszta említése is.

A görög, az ír, a portugál és a ciprusi program tanulságait levonni készülő EP-képviselők munkájának része a négy ország felkeresése, ahol elmondásuk szerint időnként valóságos panaszáradatot zúdult rájuk. A legvisszafogottabb megjegyzés, amit Portugáliában vagy Cipruson hallottak, az volt, hogy a hitelezőket képviselő „háromfejű ellenőr" gyakorlatilag pisztolyt szegezett a halántékukhoz. Ami annak a szinonimája, hogy nem hagytak nekik semmilyen választást. Azt, hogy a Parlament milyen nehéz fába vágta a fejszéjét, az is mutatja, hogy legalább egy, a Figyelőnek inkognitóban nyilatkozó egykori trojka tag határozottan cáfolta a fenti állítást. Hangsúlyozva, hogy a hitelezők képviselői csak az alkalmazkodási pályát rajzolták fel, a konkrét intézkedéseket viszont egytől-egyig már az adott ország kormánya fogadta el. Ez a modell, meglehet így működött például a hároméves programtól a tavalyi év végén elsőként megszabaduló Írországban, de vajon ugyanez a forgatókönyv érvényesül-e a sokkal nehezebben kezelhető és politikailag instabil Görögországban is?

Ott ugyanis az a benyomás alakult ki, hogy a Trojka - amely a kölcsönnyújtókat képviseli - egyszerűen diktálja a feltételeket, anélkül, hogy a következményekkel törődne. Persze az vesse rájuk az első követ, aki hasonló helyzetben nem így cselekedne. Az egész valutaövezet felbomlásával fenyegető görög válság kezdetén kényszerből improvizált struktúra egyik meghirdetett célja ugyanis nem más, mint annak garantálása, hogy a görögök vagy a portugálok kamatostul visszafizessék a többi euróövezeti tagállam adófizetői által nekik folyósított kölcsönöket. A trojka másik missziója az, hogy a pénzügyi támogatásban részesített országok a program lejártával ismét a piacról tudják finanszírozni magukat. Miként a mondás járja: „az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt".