Fotó: MTI

Talán az égiek tréfájaként ömlött az eső a Tokaj Kereskedőház Zrt. beruházássorozatát szimbolikusan elindító ünnepségen. Pedig ez éppen azt célozza, hogy végre véget érjen a sok évtizedes borús időszak Hegyalján. A piacot meghatározó állami integrátor új csarnoka eső áztatta alapkövének elhelyezésekor Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár maga is a novemberi kormánydöntésről, a hegyaljai borászat támogatásáról, a borvidéki reform folytatásáról és a Tokaj világörökségi program elindításáról beszélt.

A Kereskedőház a legfontosabb helyi felvásárló és integrátor, nagy foglalkoztató, és régóta a borvidék iránytűje, csak sokáig nem a helyes irányt mutatta. A szocializmus évtizedeiben az elődnek, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátnak a KGST-tagországok ellátását szolgáló sok évtizedes igénytelen, nagyüzemi termelése megzavarta az addig a királyok borát érlelő hegyaljaiak szemléletét.

KETTÉHASADT HEGYALJA
Az integrált ezernyi kistermelőtől olcsón átvett, évjáratonként változó, néha kicsit jobb, de inkább éretlen, silány szőlőből a megelőző két évtizedben, ha akarta, sem tudott volna csodát művelni. A borvidék páratlan adottságaihoz méltatlanul szerény minőséget és – a muzeális készlet kivételével – zömmel olcsó aszút és igénytelen tömegborokat ontó állami vállalat gyakran változó vezetése a rendszerváltás, a sikertelen privatizációs kísérletek, de még az EU-csatlakozás után sem tudott ebből az ördögi körből kitörni. A 90-es években a kombinátból 1993-ban alakult Tokaj Kereskedőház készítette a legolcsóbb tokajit, de az ezredfordulótól az ország más szegletéből, főleg az Alföldről érkező felvásárlók további minőségi áldozatokat követelő versenyre késztették a céget.

Hiába próbált a vállalat alkalmazkodni, elvesztette piacszabályozó szerepét. Még a prémium szegmenst megcélzó Grand Selection termékcsalád és a 2004-től indított szerény technológiai fejlesztés sem hozta a remélt üzleti sikereket. Az egyre rosszabb pénzügyi eredményt, csökkenő forgalmat elérő társaság tavaly már 3,2 milliárd forintos árbevétel mellett 2,7 milliárd forint veszteséggel zárta az évet. Eközben a borvidék csúcsborászatainak vezetői okkal panaszkodtak, hogy az állami borvállalat lejáratta a tokaji márkanevet, leszorította az árakat.

Az olcsó tokaji stratégiának oroszlánrésze volt abban, hogy Hegyalja kettéhasadt. Az egyik véglet – ahogyan azt Bacsó András, a Tokaj-Oremus technikai igazgatója tapasztalja – a borvidék 15 százalékát reprezentáló néhány, valóban világszínvonalú csúcsborászat a maga sajátos modernitásával, amely megfelel a világ minőségi, gasztronómiai elvárásainak, és bevonult a luxustermékek globális szegmensébe. Ez az a kör – Mészáros László, a Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet Zrt. vezérigazgatója szerint is –, amely bizonyítja, hogy Tokaj képes eladható csúcskategóriát érlelni. De a többség ma is ugyanolyan silány minőséget állít elő, mint 20 évvel ezelőtt, és eddig a Tokaj Kereskedőház is ezt a vonalat erősítette.

SZIGORÚ KONTROLL
„Ebből az állapotból ki kell törni, és a leggyorsabban csak a legnagyobb szereplő segítségével lehet” – állítja Mészáros László. Mint az összes megkérdezett, ő is üdvözli a kormány Kereskedőházat is érintő, az integrált szőlőművelés javításától a bortechnológia fejlesztéséig a termékpályát átfogó minőségfejlesztési programját.

A stratégiának Lázár János szerint éppen az a célja, hogy Tokaj és a történelmi borvidék valóban világszínvonalú bort tudjon az asztalra tenni. A Kereskedőház 1,5 milliárd forintos, 60 ezer hektoliteres tároló- és feldolgozócsarnokának építése csak az első ütem. További 3 milliárd forintból korszerűsítik a palackozót, a 45 éves hordókészletet, áldoznak a Tokaj márkanév erősítésére is. Az integráció jegyében az a cél, hogy alapos termőhelyi felmérés után, új gazdákat is ösztönözve, jobb minőségre képes területeket vonjanak művelésbe, szigorú kontrollal.

A kereskedőház ezért minden szerződéses partner területét értékeli, és külön szerződik a szerint, milyen minőségű szőlő várható a területén. Jobb szőlőért magasabb, rosszabbért alacsonyabb lesz az ár. A program részeként olyan pinceszövetkezeteket hoznának létre a kis bortermelőknek, mint Elzászban, hozzájárulva, hogy a régióban emelkedjen az átlagbor minősége.

„Nem lesz könnyű. Elzászban 40 évbe telt, mire saját érdekükben meggyőzték a termelőket, hogy csak úgy jutnak előrébb, ha egyre jobb szőlőt termelnek, de megérte” – előlegezi meg Kovács Tibor, a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok birtokigazgatója. A szakember szerint a Kereskedőháznak is nagy előrelépés lesz, ha eléri az elzászi pinceszövetkezeti borok minőségét és árát. Nincs is más út, mert Hegyalján a termelési költségek magasak, olcsó bornak már ezért sincs helye.

Az előremenekülés tehát csak jobb minőségű bort és ennek megfelelő szőlőt jelenthet. „De nem elég, hogy a Szepsy, az Oremus, a Hétszőlő, a Disznókő és sok más pince jó borokat érlel, csak akkor válhatunk a világpiacon sikeressé, ha Tokaj egésze hiteles és sikeres” – mondja Mészáros László, és ezzel Bacsó András is egyetért. Külföldön nap mint nap szembesül azzal, hogy ha a borvidék nem tud teljes egészében a minőségben előrébb lépni, nem alakul ki a régió presztízse.

Turistacsalogató
Bacsó András szerint a szőlészeti-borászati fejlesztések mellett szükség lenne a dűlőkbe vezető utak, a meredek támfalak megépítésére is. Ezzel ugyanis nő a vidék vonzereje az igényes turisták és borkedvelők szemében, fejlődhet a gasztronómia, minden olyan tényező, ami a hegyaljaiak megmaradását célozza.
MEGÁLLT AZ ELVÁNDORLÁS
A nemzetközi hírű szaktekintély, Szepsy István, a mádi Szepsy Pincészet megalapítója saját törekvése, a mádi, tokaji márkaépítés megerősítését, megsegítését látja a Tokaj programban. A dűlőkre egész Hegyalján nagy figyelmet kell fordítani, és élni kell az eredetvédelmi rendszerrel, hogy értékesebb, magasabb minőségű borok szülessenek, mert a világban ezáltal versenyképesebbekké válnak a helyi borászatok. Növelni tudják a keresletet és az árakat, hogy újra legyen élet Hegyalján, munkát találjanak a fiatalok.

Ez az első év Mádon, hogy megállt az elvándorlás. A fiatalok újra kezdtek szőlőt termelni, a vállalkozások eltartóképessége is javult, több embert foglalkoztatnak, de ez még mindig nem elég. A cél érdekében könnyíteni kellene az egyre növekvő adminisztrációt, és lehetővé tenni, hogy a hajdan legjobb, most parlagon álló Natura 2000-es szőlőterületeken újraindíthassák a termelést. Áldozni kellene a fajta- és a termőhelyi kutatás támogatására is, hogy újra betelepíthessék a szocializmus idején elhagyott minőségi területeket.

Ehhez persze tudni kell, pontosan melyek ezek. Egyebek mellett erre hivatott a Kereskedőház megbízásából júliusban kezdődött vizsgálat. Ennek során a társaság integrációjába tartozó mintegy 1200 hektárnyi ültetvényt, termőhelyet mértek fel. Lukácsy György, a Corvinus Egyetem adjunktusa, a munkacsoport vezetője elmondta, meghatározták egyebek között az ültetvények szerkezetét, a sor- és tőtávolságot, a művelési módot, a sorok irányát, a támberendezés jellegét, a tőkehiányt, a várható termést. A vizsgálat másik részében azt határozzák meg, milyen termőképességgel, agroökológiai potenciállal rendelkezik az adott ültetvény.

A gigászi adathalmaz feldolgozására speciális térinformatikai rendszert kell létrehozni, hogy az adatokat egy közös digitális térképen jelenítsék meg, tegyék leolvashatóvá. Külön digitális adatréteg rögzíti például a parcellahatárokat, a talaj kémhatását, összetételét, a lomb sűrűségét, hogy végül a térkép bármelyik pontjára kattintva megtudjunk minden jellemzőt. Ebből következtethet a borász az ültetvény állapotára, hol terem különleges minőségű szőlő, így könnyebben döntheti el, hogyan tudja adott területen a szőlő minőségét javítani. A munkacsoport a hegyközséggel is tárgyal a felméréséről. Ha az üzlet megköttetik, minden korábbinál részletesebb, az egész borvidékről képet adó termőhelyi adatok szolgálják majd a térségfejlesztő minőségi stratégia megvalósítását, a termelés biztonságát.