Nemzetközi tanulmányok és haza kutatások sora mutatja azt, hogy a közlekedési infrastruktúra fejlesztése (bizonyos korlátok között, pl. gyakorlatilag párhuzamos nyomvonalú autópályák építése Dél-Spanyolországban kiváló ellenpélda) valamint az oktatási intézmények fejlesztése, környezetvédelmi beruházások (pl. az energiahatékonyság, szennyvíztisztítás, csatornázás vagy a hulladékgazdálkodás területén) valós és megkérdőjelezhetetlen befektetés a jövőbe.

Azonban egy komoly dilemma a vállalkozások közvetlen támogatása, melyet főszabályként egyébként tiltanak az Európai Unió szerződései (római szerződés 87.1 cikkely), de vannak bizonyos kivételek, mint a kis összegű (de minimis) támogatások és az un. regionális támogatások, melyek segítségével a nemzeti kormányok a kis- és középvállalkozásokat és a fejletlen régiókat támogathatják.

2006 óta a magyar fejlesztéspolitika (így a gazdaságfejlesztési programok) szinte egyetlen eszközei az EU-s források (Strukturális Alapok, Kohéziós Alap), melynek keretében 2004 óta minden kormány kiemelten kezeli a vissza-nem-térítendő támogatások nyújtását a kis és közepes vállalatoknak, többek között technológia fejlesztésre. Azonban a vállalatok ilyen formában történő közvetlen támogatásának nemzetgazdasági hatásait eddig nem övezte túl nagy figyelem. Ám ezek vizsgálata már 2008 óta folyamatos. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából és független elemzők tollából is több elemzés is készült róla (Béres Attila 2008, AGENDA 2010, vagy Kullmann Ádám 2009, Lóránd Balázs 2009). Ezen vizsgálatok megállapításai többnyire lesújtóak, de legalábbis (különböző módszerekkel) rávilágítanak ezen EU-s támogatások árnyoldalaira.

Megállapítják, hogy a pusztán adminisztratív elszámolási kötelezettséggel terhelt pénzek felhasználási hatékonyságához másként állnak hozzá a támogatottak, ezért előfordulhat, hogy olyan beruházások vagy fejlesztések megvalósítására fordítják, amelyet semmilyen más forrásból nem hajtanának végre. Így két negatív (perverz) hatás is megfigyelhető: az ún. holtteher-hatás (általában a beruházások egy része támogatás nélkül is megvalósulna, ez esetben az EU-s pénz kiváltja a banki finanszírozást vagy a vállalkozó saját tőkéjét), és a helyettesítési hatás. (A beruházások egy része nem növeli a gazdasági összteljesítményt, a kereslet korlátozottsága miatt a támogatott vállalkozás csak a nem támogatott vállalkozások rovására fejlődik, mely jó példa egy fodrászat, étterem vagy pékség: Vajon több péktermék kerül eladásra nemzetgazdasági szinten, attól, hogy megújul egy pékség? Vagy többen járnak fodrászhoz, ha megújul egy szalon? Vagy csupán a szebb, felújított boltba, étterembe, fodrászatba megy át a vendég? Jellemzően a nemzetközi piacon versenyző szektorokban megvalósuló beruházásokra mondható, hogy növelik a gazdasági összteljesítményt.).
Erre vonatkozó legfrissebb kutatásban, melyhez egy 2013. januárja és februárja során végzett online céges felmérés szolgál alapul. Ez közel 1100 cég válaszait tartalmazza, ahol is a vállalkozások önként, anonim módon válaszoltak a feltett kérdésekre.

A kutatás eredménye finoman szólva is meglepte a szerzőket (dr. Nagy Sándor Gyulát, a BCE adjunktusát és dr. Lóránd Balázst, PTE adjunktusát). Ugyanis a korábban is megállapított két negatív hatás (újbóli) beazonosításán és magas szintjének kimutatásán túl, arra is felfigyeltek, hogy a két hatás is kapcsolatban áll egymással, méghozzá úgy, hogy ha a helyettesítési hatás csökken, akkor a holtteher hatás nő; míg ha helyettesítési hatás nő, akkor holtteher hatás csökken (negatív korreláció). Vagyis pl. ha egy sokat exportáló cég (alacsony helyettesítései hatás) kap EU-s támogatást egy beruházásra, ott nagy valószínűséggel amúgy is rendelkezésre állt volna a projekthez szükséges tőke (magas holtteher hatás), hiszen nemzetközi szinten is versenyképes a cég. Míg egy belföldi piacra termelő vállalkozás esetében (magas helyettesítési hatás) jó eséllyel nem lett volna EU-s pályázat nélkül forrás a fejlesztésre (alacsony holtteher hatás).
Ez egy ördögi kör, ami azt mutatja, hogy nem lehet egyszerre csökkenteni a két negatív hatást. Vagyis a jelenlegi magyar támogatási rendszerből adódik, hogy nem lehet eredményes és nemzetgazdasági szinten hasznos ezen a területen. Ezért szükséges, hogy a döntéshozók átgondolják, hogy a 2014-től rendelkezésre álló EU-s forrásokat milyen intézményrendszerrel, milyen céllal és hogyan osszák szét.

A kutatásban résztvevő szakértők több kollegájukkal egy hiánypótló kézkönyvet is írtak, mely az Akadémia Kiadó gondozásában (stílusosan EU-támogatással) fog megjelenni 2013. augusztusában: „A kohéziós politika elmélete és gyakorlata, EU fejlesztési programok - belülről nézve" címmel. Ebben a könyvben illetve a MTA Közgazdasági és Regionális Tudományi Kutatóközpontja által szervezett pécsi nemzetközi konferencián (2013.06.27-28.) több javaslattal is éltek a döntéshozók felé. 1. A KKV szektor tőkehozzáférésének (access-to-finance) javítása (JEREMIE típusú) vissza-térítendő támogatások növelésével. 2. Komplex és célzott vállalati és oktatási szolgáltatások nyújtásával (nemzetközi jó gyakorlat hazai adaptációjával, pl. a 2011-es Európai Vállalkozási Díj nyertes Barcelona Activa). 3. A KKV-szektor nemzetköziesedésének támogatása. 4. A haza vállalkozói „kultúra" fejlesztése, középiskolás kortól kezdődő oktatással és jó példák bemutatásával, a felsőoktatáson át a felnőttképzésig.