Fodrászüzlet a németországi Essenben. Bérelőnnyel Európa élére

Fotó: PUZZLEPIX/ALAMY

Ne említsd a háborút! – hangzik a méltán ismertté vált mondás a Waczak Szálló (Fawlty Towers) című brit sorozatban. A komédiában John Cleese egy kisvárosi panzió különc tulajdonosát alakítja. Egy jelenetben teljesen kiakasztja német vendégeit, amikor folyamatosan és meglehetősen udvariatlanul a háborúra utal mondataiban.

Brüsszelben napjainkban a németeket a „kereskedelmi többlet” kifejezéssel lehet a legjobban kiakasztani. Mulatságos is lehetne, ha nem okozna Németország annyi bajt azzal, hogy mániásan ragaszkodik versenyképessége megőrzéséhez. A németeknek az export felfuttatása a gazdasági életképesség fokmérője. Egy bizonyos pontig igazuk is van ebben. Az eurózóna problémáinak nagy részét az idézte elő, hogy a déli államok kivitelének jövedelmezősége drasztikusan romlott. Ma azonban a nagy és folyamatosan fennálló többlet a kereskedelmi és folyó fizetési mérlegben a torz gazdasági szerkezet jele lehet. Ha a nagy szufficit valóban a gazdasági prosperitás jele lenne, akkor például Japán soha nem vesztegetett volna el évtizedeket.

Az eurózónán belüli államok számára a versenyképesség javítása nem valósítható meg devizájuk leértékelésén vagy laza, önálló monetáris politikán keresztül. E helyett a bérek és a termelési költségek fájdalmas csökkentésén alapuló, úgynevezett belső leértékelést kell végrehajtaniuk. Erre jó példa a válság előtti Németországban alacsonyan tartott bérszint. Napjainkban egy ilyen kiigazítást direkt bércsökkentéssel és mély recesszióval lehet csak végrehajtani. A németek és a többi kereskedelmi többlettel rendelkező állam, mint például Ausztria és Hollandia, elérték, hogy mesterségesen alacsony áron exportálnak. Ha a régi márka még létezne, akkor bizonyosan felértékelődési nyomás alá kerülne.

A berlini tévétorony egy épitkezésről fotózva. A német reformok is akadoznak

Fotó: PUZZLEPIX/ALAMY

AMERIKAI KRITIKA
Számos közgazdász ösztökéli arra a németeket, hogy a válság által sújtott kereskedelmi partnereik megsegítése érdekében stimulálják gazdaságukat. Október 30-án például az amerikai pénzügyi tárca kritizálta Berlin exportvezérelt gazdaságpolitikai modelljét. A hangnem szokatlanul éles volt. Washington a német modellt tette felelőssé azért, hogy az eurózóna válságból való kilábalása ennyire gyengécske.

Ugyanakkor egy olyan nyílt kereskedelmi övezetben, mint a mai világpiac, az egyes államok kereskedelmi többlete vagy hiánya komplex dolog. Ha a németek felpörgetnék a fogyasztást, az lehet, hogy az amerikai, a kínai vagy a kelet-európai termékekre és szolgáltatásokra lenne élénkítő hatással, nem pedig a mediterrán államokra. Az eurokraták szerint azonban a német élénkítés indirekt módon is hatna. Ha nagyobb lenne az import, akkor fékeződne az euró felértékelődése. Márpedig az erős közös valuta az egyik legnagyobb akadály a déli országok gazdasági kilábalása előtt.

Az EU által bevezetett gazdasági kormányzás féloldalas. A makrogazdasági egyensúly felborulása miatt megszólalnak a vészjelzők, ha egy ország folyó fizetési mérlege meghaladja a GDP 4 százalékát. Ezt az Európai Bizottság mélyelemzése követi, majd életbe léphetnek a szankciók. Ugyanakkor a mérleg többletének 6 százalék fölé kell emelkedni ahhoz, hogy az eurokraták felkapják a fejüket. A németeket nem is csípték fülön tavaly, ugyanis fizetési mérlegük többlete három év átlagában egy árnyalatnyival a határérték alatt maradt. A közelmúltban felülvizsgált statisztikák szerint viszont ez az átlagos adat 6,1 százalék volt, tavaly pedig 7.

Meri-e vajon az unió kritizálni ezt a többletet? E hónapban kiderül, ugyanis hamarosan közzéteszik az EU gazdasági előrejelzését, s beindul az európai szemeszter, amely során Brüsszel tavaszra országspecifikus ajánlásokat tesz közzé. Az amerikai pénzügyi tárca már kitaposta az utat, kritizálta a németeket. Vajon az Európai Bizottság megengedheti-e magának ezek után azt, hogy ne beszéljen nyíltan, már ha egyszer függetlennek óhajt látszani?

A németek szerint a munkabér náluk emelkedőben van, s a gazdasági növekedést egyre inkább a belső kereslet fűti. A krízis által sújtott országokban szintén van bérkorrekció, csak ellenkező irányú, így a növekedés visszatér majd az eurózónába – mondják.

A helyzet azonban nem egészen így áll. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) legutóbbi világgazdasági kilátásokat elemző kiadványában arra jutott, hogy a válság sújtotta országokban a fizetési mérleg egyenlegének javulása átmeneti, ciklikus tényezők következménye, így a recesszióé és a csökkenő importé. A belső leértékelés még jó messze van. A németek felé célzott üzenet világos: emelni kell a belső fogyasztást, ez kulcsfontosságú a gyengébb országok megsegítése céljából.

BRÜSSZEL VISSZAVÁG?
Az ilyesfajta követelések a németek idegeire mennek. Berlin szerint nekik nem csupán az eurózónán belül, de a teljes világkereskedelem viszonylatában is versenyképesnek kell maradniuk. Attól nem áll talpra Dél-Európa, ha az erősebbet gyengítjük. A déli országok nem tettek eleget egyensúlyuk helyrebillentése érdekében. Az országspecifikus ajánlások alig 10 százalékát valósították meg az érintett tagállamok – érvelnek a németek.

A vádak azonban visszaüthetnek. A bizottság eddig lehet, hogy néma volt a német fizetési mérleg többletével kapcsolatban. Brüsszel azonban felhívhatja a figyelmet arra, hogy Berlin is alig valamit valósított meg a részére javasolt reformokból, így az építőipar és a szolgáltatások liberalizációjából vagy az oktatásra és az infrastruktúra-beruházásokra fordítandó összegek emeléséből. Németországnak az európai szolgáltatások liberalizációs folyamata élére kellene állnia. Ezzel mindenki nyerne. Az unió gazdasági növekedésének jókora része a szolgáltatásokból származik. A liberalizáció révén a német belső fogyasztás növekedne, Dél-Európa versenyképessége javulna. Ráadásul még Nagy-Britannia is kapna egy jó érvet arra, hogy miért is célszerű bennmaradnia az EU-ban.