– A Zrt. által felállított Széchenyi Tőkebefektetési Alap (SZTA) eddig hat cégbe szállt be tőkével, ez nem valami sok egy év alatt. Ilyen nehéz jó vállalkozásokat találni, vagy ilyen alapos az értékelés?

Fotó: Szigeti Tamás

– Rögtön az elején némileg ellent kell mondanom. Abból indulunk ki, hogy az SZTA 2015-ig helyezze ki a teljes, 14 milliárd forintos forrást. Kalkulációnk szerint ez 120-150 befektetést jelent. Ehhez képest a hat első megközelítésben kevésnek tűnhet. 2011 júliusától meg kellett teremteni azokat a mechanizmusokat, hogy kellő számú érdeklődő jelentkezzen. Az elmúlt egy évben az értékelhető befektetési célvállalatok száma már meghaladta a 150-et. Ebből 23 befektetési előterjesztést készítettünk. Ez már módszertanilag tökéletesen feldolgozott tranzakciós előkészületet jelent, amelyben van egy megállapodási keret is az ügyféllel. Ha jóváhagyja a megfelelő fórum, ami nálunk a befektetési bizottság, akkor két – jogi és pénzügyi – átvilágítás következik, majd az igazgatóság végleges döntést hoz. A hat befektetés azt jelenti, hogy ennyit pénzügyileg lezártunk. Ennél több, tíz igazgatósági döntés született, további nyolc – azaz összesen tizennyolc – ügyet támogatott a befektetési bizottság. Ez a privát befektetőkkel is kiállja a próbát. A pénzügyi lezárás realizálásáig eltelik általában két hónap. Az idei év végéig azzal számolunk, hogy 25 körüli lezárt tranzakciónk lesz, közel 2 milliárdos kihelyezéssel.
<#zaras_figyelo#>
– Az uniós és magánforrást kihelyező Jeremie kockázatitőke-alapok kapcsán az a benyomás alakult ki, hogy a helyet kereső tőke nagyságához képest kevés a befektetésre érett cég. Önök is így tapasztalják?

– Mi a Jeremie-től eltérő pályán mozgunk. Ezeknek az alapoknak az átlagos kihelyezési mérete az eddigi tranzakciók alapján 230 millió forint körül van. A mi átlagos méretünk ma jóval kisebb, 50-60 millió. Ők szinte kizárólag innovatív cégekbe fektetnek be, olyanokba, amelyek jellemzően most alakultak, vagy két évnél fiatalabbak. Nálunk a legalább kétéves múlt és működés alapkövetelmény, előny, ha a cég az innováció terén is teljesít, de szeretjük a nem kirobbanó, ugyanakkor stabil növekedési kilátásokkal rendelkező vállalatokat is. Eltér a szektoriális megoszlás is. Nálunk az iparban jelenik meg a befektetések közel 30 százaléka, 40 százalékot képeznek a különböző szolgáltatások, az egészségügytől a szervizig, mintegy 30 százalékban vegyes a portfólió. A Jeremie-nél az egészségügy, a biotechnológia és az informatika-mobiltechnológia dominál.

– Tudatos döntés van az eltérő stratégia mögött?

– Nem akarunk a Jeremie-vel versenyezni, mert ha lehet, a közpénz ne versenyezzen a priváttal a fejlesztésfinanszírozásban sem. Az EU minden szempontból odafigyel arra, hogy a közforrás ne szorítsa ki vagy korlátozza a piaci szereplőket. A másik, hogy vannak ügyek, ahova 300-500 millió kell, ennyit mi nem tudunk adni. Még a tervezés alatt álló új termékeinkkel sem. Az SZTA arra törekszik, hogy a kockázatitőke-finanszírozás terén meglévő 50-150 millió forint nagyságrendű elégtelen kínálatot csökkentse, ahol lehet együttműködve, együtt befektetve privát partnerrel. Tevékenysége támogassa a kisebb értékű tőkebefektetések elterjedését a hagyományos szektorokban. Harmadrészről olyan ágazatokba is teszünk tőkét, ahová egy piaci szereplő nem, mert nem érhet el kimagasló profitot.

– Mik a jellemző problémái ezeknek a cégeknek?

– Szembesülünk azzal, hogy ezek a vállalkozások nem transzparensek. Például összemosódnak a családi kassza és a vállalkozás pénzügyei, bizonyos pénzeket személyes célokra csoportosítanak át. Ez sok, szervesen fejlődött vállalkozásra jellemző, de egy befektető számára ez idegen és megszüntetendő. Általános, hogy probléma van a piaci ismeretekkel, illetve hiányzik a tudatos piacépítés és marketing. A legtöbb kisvállalkozás számviteli politikája finoman szólva sem napra-kész, ez később esetleg elszámolási, adózási gondokat okoz. Hiányoznak bizonyos szabályzatok, például a munkavédelmi. Ebből eleve adódik egy csomó bizonytalanság, illetve nehezebb a cég megítélése. A mi jelenlétünk mindezekben változást hoz, együttműködve a menedzsmenttel végrehajtjuk a szükséges elmozdulást.

– Mennyire jellemző ebben a körben a külső körülmények hibáztatása, a változtatás nehézkessége?

– Valójában aki idejön, annak van elképzelése arról, hogy mit akar, tudja, milyen piacon és mit szeretne csinálni. Csak ilyenek jutnak el nálunk a döntési szakaszba. A panaszkodás, a külső körülmények hibáztatása – a valós képességek és lehetőség felmérése nélkül – múló koreográfia, legfeljebb az első találkozás alkalmával szembesülünk vele.

– Aki eljut a döntésig, miben jobb a magyar átlagnál?

– Önmagában az, hogy valaki tőkebefektetést igényel, szélesebb üzleti, finanszírozási látásmódot jelez. Kik ezek? Az innovációra képes hazai kisvállalkozások – amelyek ennek a körnek a negyedét teszik ki – gyakran fordulnak meg nálunk. Jelenlegi létszámuk felmérésünk szerint átlagosan 16-20 fő. A befektetést követő két évben 10-20 új munkahelyet teremtenek. Ez az adott régió és az egész ország foglalkoztatottságára kedvezően
hat. A véglegesen, pozitívan elbírált közel
20 cég fejlődési potenciálja jelentős. Az ügyletek átlagos megtérülési belső rátája – IRR- mutatója – 16–24 százalék. Ahhoz, hogy valaki ezt produkálja, jól kell működnie.

– A befektetési szempontok között mi a sorrend?

– Az első és általános követelmény az SZTA tőkéjének gyarapítása. Csak olyan céggel állunk kapcsolatban, amely reálisan tudja teljesíteni az átlagosan évi 12-14 százalékos hozamelvárást. Ez már szelektálja a cégeket. Fontos az is, hogy foglalkoztasson embereket, kifejezett cél, hogy a befektetést követő második év végére legalább 25 főt közvetve vagy közvetlenül alkalmazzon. Számít a lokáció is, mivel minden régió gazdaságfejlesztési forrásaiból 2-2 milliárdot helyeztek az SZTA-ba, ennek megfelelően teríteni kell az aktivitásunkat. Ahol az elkövetkező időszakban komolyabb akvizíciót akarunk, az Közép-Dunántúl és Észak-Magyarország.

– A vállalkozások által lefedett tevékenységi kör is bővül?

– Igen, de azért vannak csomópontok. Az egészségiparban több cég ügye van döntési folyamatban, vagy zárult le. A bútor-, a feldolgozóipar területéről is számosan vannak vállalatok, illetve megjelentek olyanok, amelyek az élelmiszerek piacra vitelét segítik csomagolóanyag-gyártással vagy valamilyen szolgáltatással. Ezek tisztességes, de privát kockázati tőkés számára nem mindig megfelelő tranzakciós hozamot tudnak produkálni, és viszonylag nehéz a kilépés az ilyen cégekből. Náluk vállalat- vagy tulajdonoscentrikus kilépési stratégia a jellemző, másodsorban lehet csak szakmai befektető felé az exit, a tőzsdeinek pedig nem látom a realitását, mert ezek kis cégek. A vállalatelemzés során megnézzük, keletkezik-e annyi vagyon, hogy maga a cég is ki tudja az SZTA-t vásárolni. Sokan ezt preferálják. Egyszerűbben: a család visszavásárolja a vagyont, de a menedzsmentben épp befektetői részvételünk alatt ment végbe a hosszú távon is előnyös generá-ciós váltás.

– Könnyebb ezzel a jövőképpel megnyerni a tulajdonosok bizalmát?

– Igen. Általában a pénzügyi, kulturális hagyományok és a történelmi tapasztalatok miatt
Magyarországon egy kisvállalkozás tart a külső partnertől, befektetőtől. Az alapító félti az idegen érdektől azt, amit létrehozott. Plusz
nálunk nyilván igen óvatosak az állammal szemben, azt nézik, nem csúszik-e ki az irányításuk alól a cég, nem trójai faló-e az állam. E vállalkozások gyökere sokszor több évtizedes magántulajdonosi, kisegzisztenciás létre vezethető vissza. Nehéz ezt a szemléletet áttörni, de lehetséges.

– Apropó állam: a 300 milliárdosra tervezett gazdaságélénkítő csomagból tud majd profitálni ez a vállalati kör?

– A nálunk lévő cégek egy része fiatal munkavállalókat is alkalmaz. Az informatikai szolgáltató, fejlesztő vállakozásokban gyakran 20–25 év között, egyetem mellett dolgoznak. Az ő esetükben nyilván lehet pozitív hatása a járulékcsökkentés-nek. A feldolgozóipar hagyományos területein, például a bútoriparban pedig nagyobb számban foglalkoztatnak 55 évnél idősebbeket és szakképzettség nélkülieket is.

Kapcsolódó cikkek