Fotó: AFP

Éhező milliók
Az 1996-os világélelmezési csúcstalálkozón 186 ország vezetője fogadkozott, hogy 2015-re az éhezők akkoriban 800 milliós számát felére csökkenti. A vállalás nem sikerült, azóta is mind többen alultápláltak. Jelenleg több ember éhezik a föl-dön, mint ahányan összesen éltek kétszáz évvel ezelőtt, és az éhezéssel összefüggő betegségekben ötéves kora előtt 5,6 millió kisgyerek hal meg évente. Az egy főre jutó élelmiszer-termelés és -fogyasztás szintje pedig évek óta esik egyes afrikai országokban. Ilyen például Malawi, Niger vagy Etiópia, ahol a lakosságszám gyors ütemben emelkedik. Bangladesben kiszámolták, hogy minden, a családtervezés támogatására elköltött dollár csaknem tízdollárnyi megtakarítást hoz a kormánynak – ennyivel kevesebbet kell szociális kiadásokra költeniük. A kiskorú eltartottak számának csökkenése nyomán gyarapodásnak indulhatnak a megtakarítások, befektetések. A családtervezés stimulálja a gazdasági növekedést, ezt a hatást demográfiai bónusznak nevezik. A szakértők megjegyzik ugyan, hogy az így kapott lendület csupán egy-két évtizedig tart ki, ám ez az időszak már elég lehet egy országnak a talpra álláshoz. E receptet alkalmazta Dél-Korea és Tajvan is, mostanság pedig Kína mellett Vietnam és Thaiföld is követi példájukat. Mindez azért is lényeges, mert a népességrobbanás megfékezése nélkül nem lehet modernizációs fordulatot végrehajtani – legalábbis ez eleddig csupán néhány olajban gazdag országnak sikerült.
<#zaras_figyelo#>
Tetőző lélekszámok
Az összlakosság mintegy fele olyan államban lakik, amelyben a termékenység a reprodukcióhoz szükséges szint alá süllyedt. Ilyen Kína, Brazília, Vietnam, Oroszország, illetve Európa összes állama, Izland, Írország és Franciaország kivételé-vel. Trendforduló várható tehát: erőteljesen lassul majd a populáció növekedési üteme: 2050-re 9,3 milliárdnyian leszünk, 2100-ra ehhez képest már „csak” egymilliárdnyival többen. A népességnövekedés utoljára az ipari forradalom előtt volt olyan lassú, mint amilyenre a tempó a következő évtizedekben mérséklődik. Kína lakóinak száma 2030 körül, 1,4 milliárd fővel éri el csúcspontját. Indiában a lassulás csak harminc évvel később, 2060-ra várható, Európában azonban már 8 év múlva tetőzik a lélekszám, majd 0,74 milliárdos szintről csökkenni kezd.

Afrikai robbanás
1950-ben alig 3 milliárd ember élt a földön, ma 7 milliárd. Az ENSZ 2010-es előrejelzése szerint évente mintegy 57 milliónyival leszünk többen egészen 2050-ig. Olyan ez, mintha évtizedeken át minden esztendőben egy olaszországnyival több ember élne a világon. Noha ez is hajmeresztő ütemű bővülés, meg sem közelíti azt a 71 milliós (egy-egy törökországnyi) évi növekedést, amely az 1950 és 2000 közötti időszakot jellemezte. A népességrobbanás elsősorban a magas termé-kenységi rátájú afrikai és ázsiai országokban folytatódik.

Magányos, öreg japánok
A leggyorsabb ütemben a japán társadalom öregszik. Jelenleg 127,7 milliónyian vannak, közülük mindössze 16,6 millió a 14 év alatti gyerek. Ha a trend nem változik, egy évszázad alatt harmadával csökkenhet a lakosságszám. A harmincas korosztályt, azon belül a nem házasságban élőket vizsgálva különös módon az derült ki, hogy a japánok negyede szűz, s a férfiak 60, a nők 50 százalékának nincs állandó párkapcsolata. Egyelőre nincs magyarázat arra sem, hogy a 16 és 19 év közötti fiúk 36 százalékát miért nem érdekli a szex – márpedig egy közelmúltbeli kutatás szerint ez a helyzet.

Nem kívánt gyermekek
Jóllehet a családtervezést az ENSZ már 1968-ban az alapvető emberi jogok közé sorolta, világszerte 215 millió nő csak hírből ismeri a fogamzásgátlást. Ugandában például minden tizedik szülő nő 15 év alatti. Ha a jelenlegi állapotokon nem sikerül változtatni, akkor Afrika keleti és belső részein akár több száz évnek is el kell telnie ahhoz, hogy a védekezni képes nők aránya elérje a kitűzött 60 százalékot. Az ENSZ becslése szerint 53 millió nem kívánt terhességet, 24 millió abortuszt és 1,6 millió gyermekhalált lehetne elkerülni azzal, ha minden érintett nő számára biztosítanák a szükséges szolgáltatásokat. Mindez összesen 21 milliárd dollárba kerülne.

Sokáig élünk
A 65 éves és idősebb lakosság aránya folyamatosan nő, 2050-re számuk elérheti a kétmilliárdot. A tendencia Magyarországon is érvényesül, soha nem volt még ilyen magas a születéskor várható átlagos élettartam: a nők 78,1, míg a férfiak 70,5 évet remélhetnek. Jelenleg a legalacsonyabb várható élettartam (56 év) éppen a legmagasabb termékenységű országokra jellemző. A jelenség oka az AIDS nagyfokú elterjedtsége, ám az előrejelzések szerint az e betegséghez kötődő halálozások aránya a következő évtizedekben erőteljesen csökken, így a várható élettartam mindenütt emelkedik majd.

Vízhiány
A jelenlegi vízfogyasztási trendek mellett húsz éven belül megtörténhet az, hogy az édesvíz iránti kereslet 40 százalékkal meghaladja a kínálatot – erre tavaly nem egy harcos környezetvédő, hanem a Royal Dutch Shell vezérigazgatója, Peter Voser figyelmeztetett. A víztározók ma is az egyik legfontosabb természeti erőforrást jelentik, ám a víz kiszivattyúzásának üteme az elmúlt évtizedekben duplájára gyorsult. Ha a Nagy-tavak vizét pumpálnánk ki ekkora tempóval, nyolcvan év sem telne bele, és kiszáradnának. A talajvíz kinyerése pedig veszélyes: Kínában a Sárga-folyó olykor hónapokig nem éri el a tengert, az amerikai Colorado folyó és Pakisztánban az Indus ugyancsak kiszáradás miatt nem ömlik napokig az óceánba.

FOTÓ: BÁNKUTI ANDRÁS

Kelet-európai lendület
Ausztria népességének növekedése egészen 2040 körülig kitart, utána kezd mérséklődni. Csehországban ezzel szemben 2008-ig csökkent a népesség, ám a tendencia megfordult, és a prognózisok szerint még 2030-ig ki is tart a lendület. Az ország lélekszáma meghaladja majd Magyarországét. A térségben Románia és Bulgária lakóinak száma fogy a leggyorsabban, 2050-re az 1990-es évi népesség 20, illetve 40 százalékát elveszíti.


Élelemgondok
A megművelhető területek a föld felszínének mindössze 3 százalékát teszik ki, de ez az érték is évi 250 millió hektárnyival csökken. Ennek oka a felmelegedés nyomán elsivatagosodott területek és az urbanizáció növekvő aránya. 1981 és 2002 között a búza, a kukorica és az árpa terméshozama átlagosan évi 40 millió tonnával zsugorodott. A húsos étrend terjedése is ront a helyzeten: egy kiló marhahús megtermeléséhez ugyanis 16 kilónyi búzára van szükség. Márpedig például a kínaiak ugyancsak rákaptak: 1995-ben fejenként évi 25 kiló húst fogyasztottak, 2007-ben azonban ennek már több mint a dupláját.

Az összeállítást Kovács Ágnes Lilla készítette

Kapcsolódó cikkek