Újraosztaná a lapokat az egyre nyüzsgőbb hulladékpiacon a szereplők egy része, de az adu az államnál van.
Autókkal járják a várost, csapatostól fosztogatják a szelektív hulladékgyűjtőket Pécsett. A sörösdobozok eddig sem maradtak sokáig gazdátlanul, de egy ideje már a papírra is lecsapnak, több millió forinttal rövidítve meg a helyi környezetgazdálkodási társaságot. Ám ami a hivatásos begyűjtők számára veszteség, az a hulladék felvásárlásával, kezelésével és értékesítésével foglalkozó cégek számára pozitív is lehet.<#zaras_figyelo#>
Két évvel ezelőtt, a válság közepén szinte megszűnt a kereslet a papír- és a műanyaghulladékok iránt, a nagyobb szereplők közül a fővárosi Ereco Zrt. fel is hagyott ezek gyűjtésével és kereskedelmével. A piacon maradóknak jó ideig veszteségeket kellett elviselniük, a kicsik és közepesek közül pedig sokan elbuktak. Azóta nagyot fordult a világ, számos anyagfajta ára duplájára-háromszorosára emelkedett a mélyponthoz képest. Ennek nyomán ismét megnőtt a gyűjtési kedv, bár a felvásárlók egybehangzó beszámolói szerint az összeszedett mennyiség még így sem éri el a válság előtti szintet.
Fotó: MTI
CSÚCSON. A partnerein keresztül országos begyűjtő hálózattal rendelkező, papírhulladékra koncentráló SCH-Ózon Kft. ki tudta használni az elmúlt másfél év áremelkedését. Az árrés ugyan nem nőtt, de a nagyobb mennyiségnek köszönhetően gyarapodott a profit. Erre szükségük is van, a magasabb felvásárlási árak miatt ugyanis nőtt a finanszírozási igény, miközben a bankok továbbra is szűken és drágán mérik a kölcsönöket. A cég azonban a visszaforgatott nyereségnek köszönhetően abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem szorul működési hitelre. Schneider János, a vállalat ügyvezetője és résztulajdonosa nagy ívű fejlesztéseket tervez. Magasabb létszámra lesz szükség a válogatáshoz, így nőhet a mostani 90–100 fős állomány. A papír jobb körülmények közötti tárolásához új csarnokot szeretne, növelné az iskolákhoz kihelyezett konténerek számát, valamint új berendezésekbe, présgépekbe is invesztálna.
Kevésbé látja pozitívan a piaci folyamatokat Makó Balázs, a debreceni székhelyű P.M.R. Kft. ügyvezetője. Szerinte a gyűjtési kedv erősödése ellenére sem lett érdemben több hulladék, így a cégek csak egymás rovására tudnak növekedni. Külön probléma számukra a Hamburger Hungária Kft. dunaújvárosi gyárának papíréhsége. A 2009-ben beindított üzem az évi mintegy 600 ezer tonnás termeléséhez szükséges hulladékpapír nagyjából felét szerzi be idehaza, és mindent megtesz a mennyiség növelése érdekében. Egyebek mellett olyan ösztönző rendszert vezetett be, amelynek keretében a beszállítók a rögzítettnél magasabb árat kapnak, ha a szerződésben foglaltnál több hulladékot hordanak be. A Hamburger-cégcsoporttal egyazon tulajdonosi körhöz tartozó Duparec Kft. ráadásul önmagában is jelentős szereplő, már a csomagolópapírok körülbelül felét gyűjti be.
A piac újrafelosztására irányuló törekvések mellett a hektikusan változó árak is nehezítik a tervezést. Az utóbbi fél évben előfordult, hogy egy hónapon belül kétszer-háromszor is változott a kurzus. A dunaújvárosi igények által nem érintett nyomdai papíroknál valamivel nyugodtabb a helyzet, ebben a szegmensben az utóbbi hetekben valamelyest le is morzsolódtak a korábban csúcsokat döntő árak. Makó Balázs szerint a közeljövőben további csökkenés várható. „Most éppen egy hullám tetején vagyunk, de nemsokára ismét jön a völgymenet” – mondja az ügyvezető. Akkora zuhanásra azért nem számít, mint a válság idején, de fejlesztésekben egyelőre csak visszafogottan gondolkozik.
Farkas József, az Észak-Magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Zrt. vezérigazgatója szerint ugyanakkor minden feltétel adott ahhoz, hogy a papírárak magasan maradjanak. Különösen persze abban a csomagolóanyag-szegmensben, ahol a Hamburger Hungária kereslete jelentkezik. A mostani árszint stabilizálódását azért is jónak tartaná, mert megfelelő nyereségtartalmat biztosít, és így legalább a szinten tartó beruházásokat el tudják végezni. A piac egyelőre alapvetően nem rendeződött át, noha ismét nagy számban aktivizálták magukat kisebb vállalkozók, begyűjtők.
A nagy helyezkedés közepette sok szempontból az állam mondja majd ki az utolsó szót, a hulladékgazdálkodási rendszer átalakításával. Néhány biztosnak tűnő dolgot leszámítva azonban az érdekeltek egyelőre csak találgatják a kormányzat szándékait (a tervezet részleteit lásd külön).
CSÁBÍTÁS. A műanyaghulladékok ára szintén emelkedett, ami helyenként csúf következményekkel járt. Buzgó önjelölt begyűjtők a haszon reményében szeméttelepet csináltak a kertjükből, és későn jöttek rá, hogy a válogatás nélkül összehordott kupacok elszállításáért még nekik kell fizetniük. Stricz Péter, az elsősorban műanyagok újrahasznosításával foglalkozó Poly-Pack 2000 Kft. ügyvezetője és résztulajdonosa gyakran találkozik ilyen esetekkel. „Magánemberek és cégek is úgy érzik, hogy könnyen pénzhez juthatnak, miközben a műanyagok felismerése is gyakorlatot kíván” – jegyzi meg az üzletember. Ő arra számít, hogy az áremelkedés tartós marad, mert a kőolaj az újrafeldolgozott alapanyag alternatívájaként továbbra is viszonylag drága, a hulladék pedig korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Ebben bízva új beruházások indítását tervezi, ám előbb tudni szeretné, milyen irányba lép a kormányzat.
A fémhulladék forgalmazókat és feldolgozókat kevésbé mozgatta meg az áremelkedés, noha a mérték itt is hasonló. A begyűjtési kedv növekedését ugyan érzékeli Kovács Ernő, a Mü-Gu Kft. ügyvezetője is, de szerinte ez részben a tavasznak tudható be. Nem számít az átvett mennyiség érdemi növekedésére, évek óta körülbelül ugyanakkora tétellel dolgoznak. Szablyár Péter, a Fémszövetség titkára sem vár nagy beruházási hullámot a szektorban, hiszen rendelkezésre állnak a szükséges kapacitások. A feldolgozás minőségi fejlesztése ugyanakkor szóba jöhet, ha majd tisztán lehet látni az állam szándékaival kapcsolatban.
Államosítás
Határozott elképzelésekkel rendelkezik a környezetvédelmi
kormányzat a hulladékgazdálkodás és a termékdíj rendszer átalakításával
kapcsolatban. Az előbbi területen megszűnnének az eddigi koordináló
szervezetek, utóduk az állami tulajdonban lévő Országos
Hulladékhasznosítási Ügynökség lenne. Ez még nem okozna nagy
felfordulást a hulladékhasznosítók és kereskedők körében, legalábbis ha a
koordináló szervezetekkel kötött szerződéseik automatikusan átszállnak
az új ügynökségre.
Nem hivatalosan szóba került azonban az is,
hogy a begyűjtést, hasznosítást, kereskedelmet is állami, önkormányzati
szervezetek végezzék. Ez erős homlokráncolást váltott ki az
érintettekből, hiszen ellehetetlenítené működésüket, miközben korábban
komoly beruházásokat hajtottak végre. Bízhatnak ugyanakkor abban, hogy
az önkormányzatok többségének most kisebb gondja is nagyobb annál, mint
hogy saját hulladékkezelő infrastruktúrába fektessen. Az ágazatot a
termékdíj rendszer átalakítása pozitívan és negatívan is érintheti. A
cél egyrészt ugyanis a keletkező hulladékok mennyiségének csökkentése,
másrészt viszont az, hogy növekedjen a hasznosítás aránya, egyre kisebb
mennyiség kerüljön a lerakókba és az égetőkbe. A két terület
szabályozása nem ment át olyan gyorsan a parlamenten, ahogyan azt Illés
Zoltán környezetügyért felelős államtitkár tavaly lapunknak
valószínűsítette (Fizessen a károkozó! – Figyelő, 2010/46. szám).
Mindkét jogszabály az előkészítési fázisnál tart, az elfogadás
valószínűsíthető időpontját csak a hulladékgazdálkodási törvény kapcsán
adta meg a Vidékfejlesztési Minisztérium, az „várhatóan még az idén”
megtörténik.