Május 24-én Magyarország visszaszerezte a Mol 21,2 százalékos részvénypakettjét az orosz Szurgutnyeftyegáztól. Szakértők segítségével azt néztük meg, hogy az augusztus 31-ig lezárandó tranzakció milyen új kérdéseket nyitott meg.k_fn9_cikk_banner

1. Hány százalékos pakettje van az államnak és hány százalékkal szavazhat majd?

Az első kérdésre viszonylag könnyű a válasz, hamarosan mintegy 24,4-24,8 százalékos tulajdonos lesz a magyar állam. A most megvett 21,2 százalék mellett 2-2,4 százaléknyi részvény érkezhet a magán-nyugdíjpénztáraktól, az állami nyugdíjrendszerbe visszatérő tagok vagyonelemeiből és 1,2 százalék volt már a Magyar Fejlesztési banknál (MFB). Igen ám, de az első következő közgyűlésen az állam így is csak legfeljebb 10 százalékkal szavazhat, mert, mint arra Pletser Tamás, az ING elemzője felhívta a figyelmünket, a Mol alapszabálya ennyiben limitálja egy tulajdonosi csoport szavazati arányát.

2. Megelégszik-e ezzel a befolyással az állam?

Aligha. Minden állami kommunikáció arról szól, hogy megszüntettük az energiafüggőséget, éljen a nemzeti energiatársaság. Vagyis vélhetően az állam a részesedésének megfelelő szavazati arányt és beleszólást akar. Igen ám, de a 10 százalékos szavazati limit eltörlése háromnegyedes közgyűlési többséggel érhető csak el, és a Molban sok olyan nemzetközi cég is tulajdonos, amelyek aligha preferálnák az állami irányítást.

3. Kell-e az államnak nyilvános vételi ajánlatot tennie a Molra?

Nem, ma még nem. Csakhogy – figyelmeztet Pletser Tamás - a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint, ha egy tulajdonos átlépi a 25 százalékos befolyást egy nyilvános társaságban, akkor vételi ajánlatot kell tenni. Az államnak a 10 százalékos szavazati limit miatt eleinte biztosan nem lesz ekkora befolyása. Ha azonban ezt a limitet eltörlik, akkor a 24,4-24,8 százalékos részvényesi hányad 25 százalék feletti befolyást jelent. A Molnak ugyanis 7 százaléknyi saját részvénye is van, amely nem szavaz a közgyűléseken, vagyis a 24,4-24,8 százalékot nem a 100 százalék, hanem a 93 százalék arányában kell kalkulálni.

4. Ki járt jól, a magyar, vagy az orosz állam?

Természetesen fel lehetne tenni ezt a kérdést szemérmesebben is, hiszen mindenféle magáncégek történetéről van szó, de a politikai tárgyalások és a bejelentők személye miatt sem kérdés, hogy két állam tárgyalásáról volt szó, az elvileg nem-állami cégek ügyében. Jó hírünk van, az orosz lapok Vlagyimir Putyin politikai kudarcáról, meghátrálásáról cikkeznek, vagyis nem elégedettek a geopolitikai kudarccal. Még akkor sem, ha a Szurgut 2009 márciusában 1,4 milliárd euróért vette a pakettet, vagyis amikor 1,88 milliárd euróért eladta, akkor 34 százalékos haszonra tett szert. Pénzügyi befektetőként nem lenne rossz, de az oroszok többet akartak kihozni a Mol-kalandból.

5. Tényleg jól jártunk?

Azt lehet mondani, hogy igen. Egy ekkora pakettnél nem az aktuális tőzsdei ár az árazás kiindulópontja. Ha mégis az elmúlt háromhavi tőzsdei ár átlaga lesz az ár, akkor az előnyös. Hiszen a deal a magyar félnek volt fontosabb, ilyenkor pedig felárat, prémiumot szokás fizetni, most pedig nem kellett. Van azonban egy másik aspektus, amelyben a különböző színezetű magyar kormányzatokat folytonosnak gondoljuk. Ekkor pedig ugyanaz az entitás, vagyis a magyar kormány előbb 2004-ben, majd 2006-ban eladott valamit, amit 2011-ben a korábbi értékesítések átlagárához képest 60 százalékos felárral visszavett. Az inflációhoz, a reálértékhez képest nem is olyan rossz üzlet, csak éppen a korábbi privatizációs vételárat feléltük és most IMF-hitelből vettük vissza a családi ezüstöt. Ha ebből az aspektusból nézzük a dealt, voltaképpen arra vagyunk büszkék, hogy a családi ékszert be tudtuk adni a zaciba, a kapott pénzt el tudtuk dorbézolni, de kaptunk arra némi haveri kölcsönt, hogy drágábban kiváltsuk az ékszert. Na így már nem lehetünk annyira büszkék.

6. Tényleg nincsen költségvetési vonzat, tényleg nem nő az államadósság?

No, ez bizony jelentős csúsztatás. 1,88 milliárd euró most bizony elmegy Magyarországról. Oké, a kölcsönt nem most vettük fel, de azért azt talán minden kisiskolás tudja, hogy más pénzügyi helyzetet jelent, ha a kölcsönkért kétszázas még ott lapul a zsebünkben, mint ha már elfagyiztuk. Az IMF-hitelt 3-4 éven belül vissza kell fizetnie. Ha a pénz ott van a jegybanki devizatartalékban, akkor valamivel könnyebb a helyzetünk, mint amikor egy orosz oligarcha már elköltötte a jachtjára. Abból bizony nem lesz adósság-törlesztés. Ne is ragozzuk, ha 500 forinttal tartozunk, de a pénz ott van a zakózsebünkben, akkor jobb az adóssághelyzetünk, mint amikor az ötszázas már kicsúszott a lyukas zsebből.

7. Hogyan tovább, mikor zárulhat a deal?

Nagyon ne legyenek kétségeink, a szükséges parlamenti jóváhagyás meglesz, nem látszik, hogy miért kellene várni a kijelölt augusztus 31-ig, mindenkinek az az érdeke, hogy lezáruljon a tranzakció. Igaz az első kritikus kommentárokban elhangzott: az IMF-kölcsön szabályosan nem használható tőzsdei ügyletre, ez azonban nem tűnik valószínűnek, az állam képviselői biztosan végigzongorázták, hogy szabályos legyen a fizetési metódus.

8. Mi jön az ügylet lezárása után?

A Mol igazgatósága már üdvözölte a baráti magyar államot, mint tulajdonost. A következő fontos lépés a Mol Nyrt. közgyűlésének összehívása lehet. Itt az állam, mint jelentős tulajdonos akár igazgatósági, felügyelőbizottsági helyeket is követelhet magának. Ennek is vannak persze faramuci aspektusai. A Mol eddig is fontosnak tartotta a kormányzatot, az államot, mint stakeholdert és mindkét meghatározó testületébe választott a kormányzathoz közeli erőket. Igaz, ezt sosem fogalmazta meg így. Akkor már bent vannak az állami erők a testületekben, vagy kell még ilyeneket választani? Egyáltalán kell-e bármit kezdeni egy 24,4-24,8 százalékos tulajdonossal? Az osztrák OMV-nek, illetve az orosz Szurgutnak is volt 20 százalék feletti pakettje, mégsem került be soha, senki a cégekből a testületekbe.

9. Az árfolyam merre változik?

No, ez majd hamar kiderül, de előre nehéz megmondani, hogy az ellentétes hatások eredője merre mutat. Van ugyanis egy nagy pozitívum, kikerül a tulajdonosi körből a fenyegető rém, az orosz medve, ez a valóban átláthatatlan, furcsa cég. Igen ám, de jön helyette a magyar állam. A magyar állam befektetői megítéléséről sokfélét lehetne mondani, de ne személyeskedjünk, a lényeg, hogy a tőzsdei cégek befektetői nem szokták üdvrivalgással üdvözölni az államot, mint tulajdonostársat. Ez bizony áresést is indukálhat, miképpen az is, hogy arra már aligha számíthatnak a spekulánsok, hogy éles felvásárlási marakodás indul a Mol-ért, ami bizony felverhette volna az árfolyamot.

10. Tényleg tiszta üzlet volt?

Régóta lehetett sejteni, hogy a Mol téma a különböző magyar-orosz tárgyalásokon, maguk a politikusok is arról beszéltek, hogy egy éves, kemény küzdelem végére került pont. Ezek után nehezebb elhinni, hogy a világ legszimplább üzlete született, vagyis háromhavi átlagáron az egyik fél megvesz a másiktól egy tőzsdei pakettet. Na ezen mit lehet egy évet tárgyalni, vagy ha tényleg ez ment, akkor vajon miért engedett most az orosz fél? Nincs okunk kételkedni a miniszter szavahihetőségében, de nagyon furcsa, hogy ezt a kényes gazdasági ügyet valóban minden más orosz-magyar topictól elkülönítve sikerült letárgyalni.

Kapcsolódó cikkek