Nemrégiben azért nem indulhatott el egy magyar film amerikai fesztiválokon, mert előtte egyszer sem vetítették le az ottani mozikban. Mint kiderült, ez durván 300 ezer forintból megoldható lett volna, ám az összeget nem tudták előteremteni. A szükséges információ és a pályázható pénz is eltűnt tehát az állami filmtámogatási és promóciós rendszerben, amelynek a kilencvenes évek elejétől kezdve általános jellemzője volt a szétaprózottság, s ennek következtében az ellenőrizhetetlenség. Az Orbán-kormány most Andy Vajnát hívta segítségül, hogy tegyen rendet a káoszban (interjúnkat lásd a lap 42–43. oldalán). Az amerikai–magyar sztárproducer egyenesen tragédiának tartja azt, ami az elmúlt években a támogatásokról legtöbb esetben döntő Magyar Mozgókép Közalapítványnál történt.

Budapesti forgatás. A filmkészítők a jövőben szigorúbb elszámoltatásra számíthatnak. Fotó: MTI

PROJEKTCÉG KELL. Vajna véleményével kevesen vitatkoznak, bár nyilvánvaló, hogy akadtak, akik a zavarosban halászva tudták jobban érvényesíteni az érdekeiket, vagyis a rendszer előnyös volt számukra. Az állami támogatásokat több jogcímen is le lehetett hívni, ami önmagában nehezítette az áttekinthetőséget. Ráadásul, ha a film sikeres lett, a bevételből általában már nem kellett semmit visszajuttatni. „Az állam többnyire már a forgatókönyvet és a gyártást megtámogatta, az esetleges bevételekből pedig nem részesült, mert az elkészült mű forgalmazási joga a készítő magáncégnél maradt. A köztelevízióknak is meg kellett venniük a vetítési jogokat, vagyis az állam még egyszer fizetett” – mond általános példát Körösvölgyi Zoltán, a főváros tulajdonában lévő Budapest Film Zrt. vezérigazgatója. E társaság is külön fizetett, vagyis az önkormányzati kalapból is lehetett bevételt generálni.

A magyar film definíció szerint művészfilmnek számított, ezért további támogatásokra volt jogosult, akkor is, ha valójában a nagyobb nézőszámot elérő, kommerszebb kategóriákba kellett volna besorolni. A forgalmazásban is rá lehetett mozdulni támogatási összegekre, hiszen például a külföldi művészfilmek behozatalához is rendelkezésre álltak források, így összességében még az artfilm-bizniszben is adódhatott tere az ügyeskedésnek.

A magyar filmipar megújításáért felelőssé tett producer-kormánybiztosnak a korábbiakhoz képest sokkal kevesebb pénzből kellene csodát tennie, vagyis az alapoktól újrafaragnia a rendszert. A legfontosabb újítás az lesz, hogy műfajok szerint osztják el az állami szervek feladatait. Egy bizonyos tematikával ezután csak egy helyre lehet majd pályázni, az ellenőrzés pedig szigorodik. Andy Vajna koordinálásával megalakul a Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Zrt., amely idén 2 milliárd forintos forrást kap, s kizárólag a mozikba szánt alkotásokkal foglalkozik majd. Támogatásért csak azok a filmesek pályázhatnak, akik vállalják, hogy egyedi projektcéget alakítanak a filmkészítésre, amivel egyszerűbbé válik az irányító hatóságok feladata, s átláthatóbb lesz a kiáramló pénzek sorsa. Az úgynevezett kisműfajok a televíziós gyártás közelében kapnak helyet, mert ott lehet azokat hasznosítani. Ennek helye a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap lesz, amely az idén 725 millió forintból gazdálkodhat, de a keret csak szeptembertől lesz pályázható. A támogatások elosztásáról a két szervezet folyamatosan egyeztet majd. Az új rendszer harmadik pillére az artmozik támogatása lesz (itt a részletek még nem ismeretesek), s végül negyedik pillérként megmarad a gyártás 20 százalékos kedvezménye is (az új rendszer felépítését részletesen lásd külön).

A Filmalap, amely akár május végétől elindulhat, az idén mindössze 3-4 mozifilmet, jövőre pedig – Vajna reményei szerint – 8–10 alkotást támogathat majd. Korábban ennél jóval több produkció kapott (az ezután várhatónál kisebb) támogatást, egészen 2010-ig, amikor a pénzügyi gondok éleződése miatt már csupán 10 film jutott nagyobb összeghez az illetékes közalapítványtól. Az új alkotások forgatókönyveinek alkalmasságáról a jövőben egy 5 fős szakmai zsűri dönt. Vajna mellett ebben egy egyetemi szakoktató, egy filmforgalmazáshoz és egy gyártáshoz értő szakember, valamint egy forgatókönyvíró kap majd helyet.

KÖZPONTOSÍTÁS. A többség igen erősnek tartja a mozifilmekre koncentráló, Amerikára emlékeztető elemeket felvonultató Vajna-koncepciót. Magyarországon az esetek többségében nem érvényesül komoly produceri kontroll, sokkal inkább a szerzői elképzelések megvalósulásának vannak hagyományai – ezzel próbál szakítani az új állami produceri szisztéma. „A művészvilág aligha tapsol majd örömében, ám közpénzek elköltéséről van szó, tehát nem baj, ha javul a hatékonyság” – mutat rá egy forrásunk. Egy másik, szintén anonimitást kérő szakmabeli hozzáteszi azonban, hogy ehhez az erős elképzeléshez következetes végrehajtás is kell. Véleménye szerint a korábbi koncepció sem volt igazán rossz, a problémákat sokkal inkább a megvalósítás, a pénzügyi fegyelem hiánya és az ellenőrzés lazasága okozta.

Vajna felügyelete alá tartozna a Mafilm Zrt., a Mafilm Audio Kft., a Magyar Nemzeti Filmarchívum közgyűjtemény, a Magyar Filmlaboratórium Kft., a Mokép-Pannónia Kft., illetve e cégek ingatlanvagyona, valamint a Nemzeti Filmarchívum is. A Figyelőnek egy piaci szereplő azt mondta: nem érti ezeket a felhangokat, vagyis azt, miért látnak bele a tervekbe a rendszerváltás előtti állapotra hajazó államosítási törekvéseket. A cél inkább az adóforintok megőrzése, illetve annak megakadályozása, hogy jogosulatlanul vegyenek igénybe támogatásokat. Körösvölgyi Zoltán szerint nagyon jó, hogy az egész rendszert megpróbálják egységesen kezelni, hiszen ebben a szakmában minden mindennel összefügg, ezért célszerű a pénzek áramoltatását is egy központhoz rendelni.

AZ ELŐZMÉNYEK. Egyébiránt az eddigi pénzosztó intézmény pár nappal ezelőtti megszüntetéséhez elhúzódó, tipikusan magyaros történet vezetett. A Magyar Mozgókép Alapítvány 1991-ben jött létre, s 1998-ban alakult át közalapítvánnyá, az első Orbán-kormány és a filmes szakma 26 különféle szervezetének együttműködésével. Az oktatási és kulturális tárca felügyelete alá tartozó szervezet rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatott. Az érdekképviselet és a különféle filmszakmai rendezvények megtartása, díjak kiosztása mellett a fő feladata az állami filmtámogatások pályázati elosztása volt. Külön szakkollégiumok foglalkoztak a játékfilmekkel, az animációs alkotásokkal, a dokumentumfilmekkel, valamint a tudományos-ismeretterjesztő művekkel. Emellett létezett a filmterjesztési-, illetve a több feladattal bíró kutatási, képzési, kísérleti film, könyv- és folyóirat kiadói szakkollégium is.

Körösvölgyi Zoltán. A Budapest Film Zrt.vezére egyetért azzal,hogy megpróbálják az egész rendszert egységesen kezelni. Fotó: Aknay Csaba

A finanszírozás három-négy évvel ezelőtti megbillenését és azóta tartó agóniáját több tényező okozta. Még 2002-ben Medgyessy Péter miniszterelnök ígért évi 2 milliárd forinttal növekvő támogatást a filmszakmának. Az alapítvány vezetése abban bízott, hogy megkapja ezt a pénzt, ezért olyan filmtámogatási szerződéseket is kötött, amelyek mögött végső soron állami garancia volt. A bankok a várható támogatásokat hitelezték meg, azok azonban csak részben érkeztek be.

Ennek folyományaként a Magyar Mozgókép Közalapítvány tavaly nyárig már 6,5 milliárd forintos kötelezettséget vállalt be a bankok felé, ráadásul e filmek többsége el is készült addigra, vagyis a pénzt elköltötték. A 2009 végén kinevezett elnök, Kőrösi Zoltán elmondása szerint (Változnia kell az attitűdnek – Figyelő, 2010/37. szám) a beígért állami támogatásnövelés csak az első évben valósult meg. Későn ébredtek rá, hogy az ígéret nem kötelezi sem a miniszterelnököt, sem a kormányt. Ráadásul 2005-ben, a Gyurcsány-kabinet alatt, a kulturális tárca nem folyósította még az eredetileg járó alapösszeget sem, ami 2,8 milliárd forintos hiányt okozott. A minisztérium hallgatólagosan beleegyezett – mi több, elő is segítette –, hogy a hiányzó pénzt banki hitelből teremtsék elő. Az állam soha nem pótolta az egyévi kihagyást, cserében soha nem volt nyilvános beszéd a növekvő adósságállományról.

Az eladósodás egy további fontos oka az volt, hogy az elmúlt 6–8 évben az alapítvány rendre túlköltötte az éves keretét. Tavaly zárolták a támogatásokat, ezért a 2010-re ígért 5,2 milliárd forintos állami apanázsnak is csak egy része folyt be. Így állhatott elő az a helyzet, hogy a legutóbbi időben immár 10,6 milliárd forintnyi ki nem fizetett kötelezettsége volt a közalapítványnak.

Mindezek ismeretében a kormány a napokban a Magyar Mozgókép Közalapítvány megszüntetéséről és szanálásáról döntött. Lapunk úgy tudja, a fenti hatalmas összeget a kabinet tárgyalásos úton kívánja konszolidálni. Értesüléseink szerint a kultúráért felelős tárca a hitelező bankoknak a bennragadt követeléseik 50 százalékát ajánlotta fel, ám azok legalább 80 százalékot szeretnének kapni. Egy filmfinanszírozással foglalkozó szakértő ugyanakkor megerősítette: támogatás nélkül egy magyar filmnek jóval több mint félmilliós nézőszámot kellene produkálnia a mozikban, ami manapság gyakorlatilag lehetetlen.

Az alulfinanszírozottságon – a közvetlen és visszatérítendő állami támogatás mellett – a filmtörvényben biztosított 20 százalékos támogatói kedvezmény is sokat segíthet. Üzletileg azonban csak az a film lehet sikeres, amelyik fesztiváldíjat kap, és/vagy komoly marketingtámogatásban részesül, valamint forgalmazási segítséghez jut legalább európai szinten. Ehhez persze az is kell, hogy ne csak magyar közönségnek szóljanak az alkotások, illetve több európai nyelvre szinkronizált változatok is elkészülhessenek.

Jelenleg a külföldi forgalmazás, a külhoni marketing és az idegen nyelvű szinkronizálás is ritka madár a hazai filmszakmában. Vannak persze speciális esetek. A művészfilm és a játékfilm határán egyensúlyozó Taxidermia például szép nemzetközi sikereket ért el. Tarr Béla Torinói ló című, szófukar rétegfilmjének szinkronizálásába pedig aligha kellett sokmilliót beleölni, miközben a rangos berlini fesztivál Ezüst Medve díja végső soron helyettesítette a méregdrága marketinget.

Kapcsolódó cikkek