Látványos letartóztatások mentén robbant ki május végén Vizoviczki László hatalmas partibirodalmának rendőri védelmi ügye. Vajon hogyan épült ki és mi lesz a sorsa az egyik legnagyobb magyar céghálózatnak, a mintegy 1000 embert foglal-koztató, hétvégenként akár több tízezer embert szórakoztató és ezzel évente becslések szerint akár 10 milliárd forintos forgalmat is bonyolító, erősen nyereséges bulivilágnak?
Fotók: Bánkuti András
A május utolsó napján letartóztatott Vizoviczki László negyven klubot működtetett Budapesten és Debrecenben. Hatalmas, mindvégig egyszemélyes irányítású, erősen fejnehéz szervezetében mindent kontrollált. Az utolsó napokig sokszor maga fogalmazta meg a partik reklámüzeneteit, véleményezte a buliplakátokat, éjjelente rótta a helyeit, szinte a klubjaiban élt. Ahogy egyik forrásunk üzleti nyelven fogalmazott, a legjobb üzleti modell volt az övé. Magas kereslet és marzs, valamint nagy piaci részesedés. Amikor a testőreivel elsuhant valamelyik szórakozóhelyére, a háta mögött összesúgtak a vendégek: „Ott a Vizó, tudod, az éjszaka császára.” Mindez vélhetően már örökre a múlté, a hatóságok a június 22–23-i hétvégén razziáztak a vendéglátóhelyeken, a sajtó és a bűnüldöző szervezetek képviselői a szigetet ellepő drogügyletekről, rendőri korrupcióról és korábbi rejtélyes gyilkosságok aktáinak leporolásáról értekeztek.
<#zaras_figyelo#>
A Figyelő ezúttal a bűnügyi tudósításokból megismerhető információk közlése helyett az azóta is letartóztatásban levő Vizoviczki László üzletemberi portréját szeretné megrajzolni. Az ügyészség bizonyára feltárja majd, hogy kiket foglalkoztatott a cégcsoport a klubok védelmére, hogyan működött a rendszer, tartoztak-e drogdílerek vagy éppen prostituáltak a birodalomhoz, mennyire voltak transzparensek a bevételek. Üzleti megvilágítású írásunkban nem megvédeni és nem legalizálni szeretnénk ezt a világot. Arra voltunk kíváncsiak, hogy akik belülről látták a rendszer működését, avagy ismerték az éjszakai élet erőviszonyainak elmúlt két évtizedes kialakulását, miként látták Vizoviczki László cégcsoportját. Nézzük elsőként, hogyan épült fel a birodalom!
Kronológia röviden
Május 31. Négy személyt, két főrendőrt és két civilt vettek őrizetbe különböző rendőri szervek egy összehangolt akcióban. A rendőrök: Kalmár Tamás, a BRFK közrendvédelmi főosztályának vezetője, illetve Hopka Lajos, a Nemzeti Nyomozó Iroda speciális bűnszervezeti csoportok elleni osztály vezetője. A civil V. István, akit a rendőrök lefizetésével vádolnak, és Vizoviczki László, akit a források biztosításával. Többüknél feltűnően sok készpénzt is találnak.
Június 7. A Pesti Központi Kerületi Bíróság elrendelte Gulyás Imrének, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) volt szervezett bűnözés elleni főosztályvezetőjének, valamint Koblencz Attilának, a BRFK bűnügyi információs főosztály kiemelt ügyek osztálya felderítéssel foglalkozó nyomozójának előzetes letartóztatását.
Június 13. Debrecenben két férfit vett őrizetbe a rendőrség, őket azzal gyanúsítják, hogy súlyos testi sértést követtek el egy roma származású vendég ellen. Egyikük, H. Imre fontos ember a birodalomban, amolyan második ember, a másik a debreceni vezető.
Június 15. Megszólalt Bolcsik Zoltán, a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) vezetője, aki a hvg.hu-nak elmondta, hogy Vizoviczki „úton-útfélen hencegett azzal, hogy kapcsolatai, többek között rendőrök révén mindent megold”.
Június 18. Orbán Viktor miniszterelnök utasított a korrupt rendőrök elleni határozott fellépésre – nyilatkozta Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtószóvivője.
Június 22–23. A rendőrség péntek és szombat éjjel is razziázott Vizoviczki László helyein, aminek következtében kábítószert, illetve veszélyes eszközt birtokló fiatalokat állítottak elő, szabálytalanságokat tártak fel, helyeket zárattak be.
KEZDETEK
Vizoviczki László nem a nyilvánosság előtt élte az életét, így óhatatlanul sok az életében a kérdőjel. Úgy tudjuk, hogy a ma 52 éves vállalkozó szórakoztatóipari pályája már az átkosban elindult, mégpedig az éjszakából, a night-clubok világából lépett az általános szórakoztatás felé. A főváros első igazán komoly night-clubja, a White House a Grand Hotel Hungária hátában, az Almássy térhez közel működött. Itt már Vizoviczki volt a főnök, bár azt forrásaink nem tudták megmondani, hogy pontosan milyen konstrukcióban, vélhetően bérelhette, hiszen a saját tulajdon ekkor még nem volt bevett. Forrásaink szerint ekkor alapozhatta meg erős, már-már kíméletlen vezetői hírnevét, ekkor terjedt el róla, hogy őt nem érdemes meglopni. Sokan meséltek legendás szigoráról, az alkalmazottak ellenőrzéséről, lehordásáról. Közeli ismerői szerint azonban leginkább a 30 évre visszanyúló legendákból táplálkoznak a meztelenre vetkőztetett és átkutatott alkalmazottakról vagy a húslopáson kapott és alaposan elvert szakácsról szóló történetek. A pénzére azóta is nagyon vigyázott. Az azt kezelő pultosok be voltak kamerázva, a nagyobb címleteket tartalmazó dobozba csak betenni lehetett a pénzt, kivenni nem. Az elmúlt két évtizedben sok vállalkozó, portaszolgálatot vezető üzletember vált azzal ismertté az éjszakában, hogy nagy testi ereje révén önmagában is félelmet keltett. Vizoviczki László nem ilyen volt, de az elmúlt évtizedekben mindig sok embere volt, környezete szerint korábban akár 4-5 testőrrel is közlekedett, az utóbbi időben ez már két főre olvadt, és egyikük, a szintén lekapcsolt H. Imre amolyan titkári pozíciót is ellátott.
Erotikus bárban. Táncosnők szolgáltak fel a legtöbbet költő vendégeknek. Fotók: Bánkuti András
A rendszerváltás után Vizoviczki László a belváros szívében bukkant fel. Előbb az Október 6., majd a Váci utca felé terjeszkedett. Előbbiben az 5. szám alatti Dolce Vita bár és a Nosztalgia étterem az övé, a Dolce Vita szerepelt az amerikai követség vendéglehúzó listáján. Forrásaink szerint az ismert módszer, amikor a lányok külföldi vendégekkel hívatják meg magukat az ötvenezres borpárlatra, majd a hüledező vendégeket a cech rendezéséig visszatartja néhány erős ember, nem jellemezte Vizó helyeit. Sőt, az ilyen hangos botrányok kifejezetten zavarták Vizoviczkit, mert az üzletmenetet veszélyeztetőnek gondolta. A Dolce Vitával szomszédos házban, vagyis az Október 6. utca 3.-ban van bejegyezve Vizoviczki László egyik legfontosabb holdingcége, az egyszemélyes tulajdonában álló Base-1 Vagyonkezelő Kft. Ez a társaság egy másik vállalkozáson, a CP-Invest Ingatlankezelő Kft.-n keresztül ma a legfontosabb érdekeltségeit fogja össze, ahogy a mai napig ezen a címen székel féltucatnyi egyéb Vizoviczki-érdekeltség is (Justmusic Kft., Delano Rendezvényközpont Kft., Fat Liget Kft., Vicenza Kft.).
A kilencvenes években aztán Vizoviczki megjelent a Váci utcában. Az eseményeket mindvégig intenzíven követő Népszabadság úgy tudja, hogy 1991-ben Vizoviczki nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetést is kapott üzletszerű kéjelgés elő-segítéséért. Hamarosan már városszerte úgy emlegették, mint aki az egész Váci utca ura, ebben azért lehetett némi regényes túlzás is. Mindenesetre a Váci utca 30.-ban még night-clubbal indult. A Váci utca–Haris köz sarkon egy üzletekhez vezető utcai mozgólépcső mellett működött a Casablanca Night Club, innen kezdte kiépíteni igazi sikerterepét, a vastagabb pénztárcájú fiatalokat kiszolgáló partibirodalmat.
BANKOT ROBBANTOTT
A Casablancával szemben, egy ma már egyetemi épületben működött a kilencvenes években az Arató Disco, amely nagyon jól ment. Ha nem is pontosan ennek a helyén (ennek parkettje ugyanis a föld felszíne alatt volt), de ugyanebben az épületben, főleg az első szinten nyitotta később Vizoviczki is az első diszkóját, ez volt a Bank Dance Hall. Az alapvetően r’n’b-t, pop dance-t játszó hely nagyon futott, legendás lett. Amikor az egyetem visszavette az épületet és felújítás kezdő-dött, a diszkó bezárt, Vizónak költöznie kellett. 2002-ben megvásárolta a Teréz körút 55.-ben, a Nyugati pályaudvar oldalában működő E-Play nevű szórakozóhelyet üzemeltető céget, a Face-Klub Kft.-t. Vizoviczki átvette a klubot, és előbb E-Play néven tovább működtette, majd átnevezte a korábban már bejáratott Bank Dance Hallnak. Érdekes újítása volt, hogy a klubban hétvégén 5-től 10-ig nagy népszerűségnek örvendő gyerekdiszkó üzemelt, és csak utánuk, 10-kor érkezhettek a pár évvel azért idősebb „nagyok”.
Büntetőügyek
A Dolce Vita bár. Vizoviczki a belvárosból indult. Fotók: Bánkuti András
Környezete szerint Vizoviczki László nincs könnyű helyzetben, bár azt cáfolták számunkra, hogy a sztárügyvédek nem vállalták el a védelmét, azok dolgoznak egyelőre, akiket megkerestek. Azt az éjszakában mindenki tudja, hogy a helyeket vagy nagyon kemény csoportok, vagy a rendőrség egyes köreihez köthető cégek, illetve portaszolgálatok védik. Úgy tudjuk, Vizoviczki birodalmát hosszú éveken át egy befolyásos éjszakai csoport védte, ám amikor pár éve ennek vezetőjét bevitték a rendőrségre, és az illetővel a sajtó is foglalkozott, Vizó elég erősnek érezte magát a saját porta felállítására. Az eddigi nyilatkozatokból és cikkekből az derül ki, hogy V. István mindenképpen tartotta a kapcsolatot a főrendőrökkel, en-nek inkább a célja és tartalma a kérdés. Egy klubtulajdonos úgy fogalmazott számunkra, hogy azt mindenki szereti, ha nem a 112-n kell rendőröket hívni. A sajtóban talán a legerősebb vád, hogy a sziget egy drogtanya volt, ahol a fiatalok rejté-lyes körülmények között meghaltak. Aki ismeri a szigeti diszkókat, tudja, hogy az itt szórakozó fiatalok éltek drogokkal, és elég naiv-nak kell lenni ahhoz, hogy valaki azt gondolja, mindez a hely üzemeltetőinek tudta nélkül zajlott. A Hír Tv-ben nyilatkozott a többek között Magyarországot is szintetikus droggal ellátó szerb maffia magyar nemzetiségű volt biztonsági főnöke, aki most jogerős büntetését tölti hazánkban, és részleteket is mesélt a drogbandák érdekzónáiról. Ugyanakkor személy szerint Vizoviczki állítólag nem szerette a drogot. Amikor olyan bokszba látogatott, ahol nyílt volt a dolog, az őt jól ismerők inkább gyorsan lesöpörték az asztalt. Állítólag a rendőrség is vizsgálta Vizoviczki lakását, kezét, irodáját, de a gyanúsításban nincs szó drogról. Arról, hogy a rendőrség eltűnt emberek aktáit is letörölte, szintén megoszlanak a vélemények, verekedésekről, a portások által elintézett rendbontókról mindenki tud. Vizoviczki környezete ugyanakkor úgy érvel: ahol 15-20 ezer ember szórakozik éjjelente, és abból a buli végére 5000 alaposan szétcsapja magát, sok balhé lehet, de nem az volt a portások heppje, hogy embereket gyilkolásztak. Vizoviczki tudta, hogy akkor lesz sok bevétele, ha a szóra-kozóhelyei biztonságosak és nyugodtak. Erős volt mindenütt a porta, és nagyon kevés volt a látható balhé. A Dokk főportását például ki is rúgta túlzott erő alkalmazásáért. Pedig bizalmi ember volt, és hőbörgött is a portacsapat, hogy a főnök miért nem áll ki az embere mellett, de így is példát statuált. Azt is többen mesélték, hogy bár a bulik nyugalmát valóban nem akarták a klubtulajdonosok szirénázással zavarni, ezért szerződtetett mentős és orvos is volt a partinapokon a szige-ten, hogy diszkréten lehessen beavatkozni.
A hatóságok lefoglaltak Vizoviczkinél 420 millió forintot, ennek legális, adózott eredetét nem lesz könnyű bizonyítani; az adóhatóság még büntetést is csatolhat az összeghez.
A NAGY UGRÁS
Ez a hely ma már nem működik, de a vásárlás után még évekig ment mindenféle néven. A Face-Klub korábbi tulajdonosai között már felbukkan egy olyan üzletember, Kozma János, aki Bakai Mátyással, Serényi Gáborral és a Sajtós testvérek-kel (Zoltán és László) azok közé tartozik, akik több helyet is eladtak Vizoviczkinek. A budapesti éjszakában ugyanis ekkor még több sikeres klubtulajdonos volt. A népszerű DJ Bakai Mátyás például nagyon betalált a Hajógyári-szigeten kialakí-tott Dokk Bistro nevű helyével, ahol a távolabbi helyszín és az olykor félórás-órás sorban állás ellenére is pénzes fiatalok tömege várt a bejutásra.
Vizoviczki 2004 januárjában vette meg Bakaitól a Dokk Bistrót, illetve a Mammutban működő Dokk Cafét. Az egykoron a HullyGully diszkóból indult Serényi Gáboréknak (Serő) több klubjuk is jól ment ekkor. Elsősorban a különböző Home he-lyek. Sajtós Zoltán és testvére, László a Scotch & Soda ruhanagyker képviselője volt, és ez a kör a III. kerületi Szentendrei úton, vagyis egy a belvárostól igen messze eső ruharaktárból nyugati mintára hipertrendi szórakozóhelyet alakított ki. A sokszor különböző erotikus műsorokkal (69-es partikkal) fűszerezett Home Club-esték nagyon népszerűek voltak. Ez a klub is a birodalom részévé vált később, de ma már nem működik. Serényi Gábor és Kozma János többedmagával felbuk-kant az S-Medúza Kft. nevű cégben is, amely a Fehérvári út 87. alatti Medúza diszkót üzemeltette. A Medúza éppen az RTL Klub székházával szemben működött, és erre leginkább arról emlékezhetnek a partiarcok, hogy egy hatalmas ipari lifttel lehetett ide fel-, illetve a buli végén kijutni. Ennek a diszkónak is több neve és több tulajdonosa volt. Egy időben Pearlként futott, majd miután Vizoviczki megszerezte, működött Sensation, illetve jelenleg Up the Club néven. Az egyre tere-bélyesedő csoport bekebelezett továbbá egy óbudai helyet, amely nagyon közel van a Hajógyári-szigethez, ma White Angel néven fut, és partibuszjárat köti össze a szigeti szórakozóhelyekkel. Forrásaink szerint a White Angel nevet és a logót is maga Vizó álmodta meg.
Kártyások: az igazi VIP-k
A Vizoviczki-helyek egyik legfőbb ötlete az volt, hogy az éjszakában szórakozók szeretik a VIP-érzést, és ezért hajlandók is fizetni. Külön parkoló, amelyre rálátnak a portások, exkluzív kártya, emeleti bokszok, ahová nem juthat fel akárki – eze-kért az extrákért sokan akár sokat is fizettek. A bejáratoknál aztán olykor többen voltak a VIP-sorban, mint a mezeiben. A többszintes Studióban például lent volt a tömeg, „a játszótér a gyerekeknek”, ahogy a menők nevezték, eggyel feljebb már komolyabb emberek szórakoztak, még eggyel feljebb pedig a még komolyabbak. Lefelé volt átjárás a bulik alatt, felfelé nem – és mindenki felfelé akart törni, a vendégek, a pincérek, a táncosok. A VIP-bokszokat sokszor külföldről foglalták le a pénzesebb partituristák. Érdekesség, hogy mielőtt Svájcba költözött volna, sokáig az a Gabka volt a Vizoviczki-helyek VIP-főnöke, akinek tíz évvel korábbi kábítószer-problémájáról Havas Henrik és Fencsik Tamás írt sikerkönyvet Apám szép volt – Egy heroinfüggő vallomása címmel.
A visszatérő vendégeknek saját kártyarendszer is járt. Bronz, ezüst, arany, illetve egy szinte senki által el nem érhető fehér szuperkártyából állt össze a szisztéma. Utóbbi felmutatója bármely Vizó-bulira korlátlan számú embert vihetett be, az arannyal négy, az ezüsttel kettő, a bronzzal egy fő juthatott be ingyen. Az igazi VIP-vendégek aztán a klubok elegáns, szeparált bokszaiban mulathattak, amelyek közül a legelegánsabban, a White Angelben még jakuzzi is volt. Aki itt az itallap legdrágább termékét, egy üveg Dom Perignon pezsgőt kért, gyertyafényes, táncosnős felszolgálást is kapott hozzá. A jakuzziban hajladozó táncoslány azonban nem volt prostituált – tartja fontosnak leszögezni beszélgetőpartnerünk.
Úgy tudjuk, a vásárlásoknál előszeretettel kötött ki olyan klauzulákat, hogy az eladó nem nyit új helyet, főleg nem Budapesten. Serényi Gábor így ma a balatonfüredi Sundance Park (az elhíresült görög falu) fejlesztését vezeti. Bakai Mátyás pedig a megállapodás szerint évente egy hatalmas előszilveszteri buli gazdája maradhatott. Ez a sok vásárlás talán a leghomályosabb pont a birodalom felépítésében, mert a legendárium szerint Vizó együttesen sok százmilliót fizetett a helyekért. Van, aki szerint a befektetésekhez szükséges összeget akár ki is termelhették meglevő vendéglátó egységei, de a színes pletykákban külföldi forrásoktól az olajpénzekig sok mindent regélnek az éjszakában. Arról is eltérő híreket hallot-tunk, hogy mennyire voltak erőszakosak ezek a vásárlások. A vállalkozó környezete szerint magas, piaci árat fizetett a helyekért, mások szerint nem ismert ellentmondást; ahogy egyik forrásunk fogalmazott, az ajánlat így hangzott: ma adok érte 120 milliót, holnap már csak 80 milliót, holnapután 40 milliót, utána semmit!
Budapesti diszkó. Tízezrek ropták a hétvégeken.
A SZIGET BŐVÜL
Hamarosan az addig a nyári Sziget Fesztivál mellett csak a Dokk Bistrót felmutató Hajógyári-sziget robbantott, és nemsokára igazi, nemzetközileg is ismert partiközponttá vált. A fáma szerint miután Vizoviczki megvette Bakai Mátyástól a Dokk Bistrót, rövid idő alatt jó kapcsolatba került a Hajógyári-sziget izraeli ingatlanfejlesztőivel. Hamarosan kibérelhette a Dokknak helyet adó egész egykori gyárépületet. Kitalálta a Studio Discót, Európa egyik legnagyobb és legjobb klubját, a Dokk és a Studio közé a Pinket, az épület hátába a Coro Cafét és a Slágerpalotát. A sok-sok szórakozóhelynek aztán kialakította a nyári verzióit, a beacheket is, illetve, ha bárki más helyet nyitott volna a szigeten, mint például a nyári fesztivál gazdái a Sziget Cafét, azokat is hamarosan megszerezte. A hatalmas nyári fesztivál és Vizó klubjai az elmúlt években minden különösebb konfliktus nélkül megvoltak egymással. Valahogy mindig megoldották, hogy ne zavarják egymást a Vizó-vendégek autói és a fesztivál taxijai.
Vizoviczki szerette, ha a legtrendibb szórakozóhelyek hozzá tartoznak. Ha más ilyet nyitott, vagy ígéretes bulit szervezett, gyakran jobb árral, még izgalmasabb fellépőkkel rászervezett. Igaz, azt is hallottuk, hogy azért az regényes túlzás, hogy mindent azonnal megvett. Megtérüléseket kalkulált, ráadásul nem is sikerült minden kiszemelt helyet megszereznie.
Hamarosan övé lett a Nagymező utcában a patinás Moulin Rouge is, amely azóta is sok multinak, még pártoknak is rendezvényhelyszínt jelenthetett. A héten négy napot nyitva tartó mulatóban új típusú vendégek is megfordultak, Vizó gyakran felbukkant, és személyesen is igyekezett vendégei kedvében járni. Ha egy prominens vendég például elismerő megjegyzést tett az egyik táncosnő szépségére, volt, hogy Vizó eltűnt, majd pár perc múlva megjelent a táncosnő a páholyban. A Margit híd budai hídfőjénél, a Tölgyfa utcában fekvő Blondie-t viszont sokáig kerülgette, végül aztán mégis megszerezte, és Prestige néven működtette, főleg rendezvényekre adta bérbe. 2006-ban állítólag a Citadellát is meg akarta szerezni, ez azonban nem sikerült. A fáma szerint ebből volt is némi összezördülés Veres Istvánnal, a hely gazdájával, de aztán a két nehéz ember kibékült. Olyannyira, hogy Veres és Vizoviczki már közös szilveszteri bulit is tartott az amúgy nyári diszkó Bed Beachen, ahol gázmelegítők mellett mulatott a Veres-érdekeltség Radio Face 800 vendége, és a két vállalkozó felezte a jegybevételt. Azért, amikor az idén Verest őrizetbe vették a Zóna Taxi ügyeivel kapcsolatban, sokan kezdtek el kom-binálni, ám úgy tudjuk, ahogy arra a HVG is felhívta a figyelmet, a rendőri akció nagyságrendekkel korábban indult, közvetlen összefüggést kár lenne keresni.
Vizoviczki és védelme
A nagyfőnök környezete cáfolni igyekezett számunkra, hogy a Vizoviczki-helyek sérthetetlenek voltak; ha rendőrségi razzia nem is, de zárjegy-, tűzoltósági és munkaügyi ellenőrzés az elmúlt évben is volt a cégeinél. „Korábban az is előfordult, hogy egy igen nagy bulin, DJ Sterbinszky születésnapján kapcsoltak villanyt a rendőrök, ráadásul a vendégeinket sokat szívatták azzal, hogy a szigetről kihajtó autókat levadászták. Más helyeken, a Rióban, a Romkertben vagy a Zöld Pardon-ban sem volt mostanában razzia. A rendőrök akkor szokták ellepni a bulihelyeket, ha a lakók rendőröket hívnak, esetleg vidéken, ahol sokkal koncentráltabb és nyíltabb a drogozás” – vélik Vizoviczki környezetében.
DEBRECEN
A Heti Válasz egyik cikke is részletesen kitért Vizoviczkiék debreceni felbukkanására. Mi úgy tudjuk, debreceni terjeszkedése egy véletlenből eredt. A Fehérvári úti Pearlben kisebbségi tulajdonos volt az MSZP-s hátterű Bázis csoport is, konkré-tan a vendéglátásra alapított Bázis Centrum Kft. Vizoviczkinek az egész Pearl kellett, megvette hát az azóta már szintén az Október 6. utcába bejegyzett céget. Vizó ugyan a vállalkozást állítólag a Pearl miatt vette meg, de abban volt két deb-receni érdekeltség is. Ahogy egyik embere fogalmazott, „levitte hát a Home- és a White Angel-feelinget Debrecenbe”. Ez a két cívisvárosi klub gyakorlatilag közvetlenül egymás mellett van, és azóta már továbbiak is működnek a városban, pél-dául budapesti mintára a megfelelő nyári szórakozóhelyek. A birodalomnak még vannak kisebb morzsái is, így a Liszt Ferenc téren az Incognito Café, a Westendben a Karma étterem, illetve egy másik vendéglő vagy a Mammutban működő mexikói étterem (Mexicanos Kft.).
Vizoviczkinek több tudatos koncepciója is volt a bulibirodalommal kapcsolatban – osztották meg a Figyelővel gondolataikat a téma ismerői. Az egyik a fellépőmenedzsment, a másik az egymásra épített bulik terve, a harmadik a reklám kiemelt fontossága. Vagyis, miközben korábban Budapesten a szólista sztár DJ-knek a diszkók egy-egy estére fizettek 80-100 ezer forintot, addig Vizó olyan megállapodást ajánlott, amely viszonylag magas havi pénzről szólt, de akkor Budapesten csak az ő érdekeltségein játszhattak a lemezlovasok. Az egymással összehangolt kluboknál pedig azt tervezte, hogy mindenki mindig nála bulizzon, még ha nem is tudja senki, hogy a partihelyek egy csoportot alkotnak. Az egyik héten az egyik klubban volt nagy buli, a másik héten a másikban. Még olyan helyeket is működtetett, amelyek csak kéthetente voltak nyitva, például a White Angel és a Studio is dolgozott ilyen váltásban, a fiatalok pedig lelkesen vándoroltak, úgy érezték, vál-tozatosan szórakoznak eltérő zenei műfajok között, hol érdekelte őket az, hogy minden ugyanazé. A marketingre nagy hangsúlyt fektető Vizoviczki László a mintegy negyven szórakozóhely promócióját a szintén általa birtokolt Flyerz magazin-nal fogta össze. A többi ingyenes programmagazinban sokat hirdető vállalkozó a „nappali” üzleti életben mindig korrekt benyomást keltett, pénze volt és gyorsabban, jobban fizetett, mint akár a multik. A szórakozóhelyeket gyakran látogató fia-talok e-mail címeit vagy telefonszámait tartalmazó tízezres adatbázis pedig kifejezetten értékes gyűjtés.
A NAGYFŐNÖK
Ebben a hatalmas, de Vizoviczki által pontosan átlátott hálószervezetben mindent maga kontrollált. Hívei szerint is ellentmondást nem tűrő főnök volt, drága cuccokban járt, mégis sokáig egy kifejezetten régi, nagy bálna Mercivel közlekedett, csak az elmúlt években cserélte le ezt egy terepjáróra. Folyamatosan képezte magát. Évekkel ezelőtt leigazolt például a Pepsi-Colától két marketingmenedzsert, azért, hogy erősítse a helyek népszerűségét. Az egyik forrásunk szerint még évekkel korábban kifejlesztett egy saját számítástechnikai rendszert. Fontosabb munkatársai ezen a felületen keresztül tartották a kapcsolatot. A rendszerbe jelszóval lehetett belépni, a felhasználóknak megfelelő jogosultságaik, különböző szí-neik voltak. A középvezetők itt tudtak beszélgetni, alapanyagokat, karszalagokat rendelni, árakat egyeztetni, promóciót szervezni.
Az üzletember komoly értekezleti rendet tartott, jelenléti ívekkel, menetrenddel. Legendákat hallottunk arról is, milyen hangnemben, miként büntette kollégáit, ám ismerői szerint „sokat tompult az évek alatt, az embereit ugyan szidta, de nem olyan hangosan”. Rengeteget dolgozott, és mindig tűzközelben volt. Mesélik ismerői, hogy a talán kedvencnek mondható hajógyári-szigeti szórakozóhelyen, a Studióban többszobás, gyönyörű irodája volt, zuhanyozóval, dívánnyal, ám a főnök ott sohasem aludt, olykor hajnali négyig tárgyalt, emellett folyamatosan látogatta a klubjait. Érdekesség, hogy a Hír Tv szerint a Studióban működött a Szent Flórián Önkéntes Polgárőr és Tűzoltó Egyesület is, amely a sziget védőinek polgárőr-ségét jelentette. A fontosabb vendégekkel igyekezett személyesen találkozni. Azt ugyanis tudta az üzletvezetőktől, hogy kik költenek a legtöbbet, velük igyekezett jóban lenni. Bár rengeteg celeb is megfordult a szórakozóhelyein éjjelente, Vizoviczki nem feltétlenül az ő társaságukat kereste.
A celebeket mindig meghívta valaki, őt az érdekelte, aki meghívta őket. Az igazán nagymenő, befolyásos vendégek, az elsősorban a különböző klubok VIP-bokszaiban mulató ingatlanbefektetők, multinacionális cégek igazgatói, a legálisan, féllegálisan vagy éppen illegálisan meggazdagodó aranyifjak, olykor politikusok jobban érdekelték.
MI LESZ A BIRODALOMMAL?
Vajon fennmaradhat-e a birodalom Vizoviczki László letartóztatása után? Most baj van – érzékelik a cégnél, részben a június végi intenzív razziák, helybezárások vendégriasztó hatása miatt, részben, mert bevitték Vizó jobbkezét is, a testőri és titkári funkciókat is ellátó H. Imrét a debreceni vendégverés ügyében. Amíg a munkatársak megkapják a pénzüket, kitartanak – mondták nekünk. Vannak, akik szerint a cégcsoport elketyeg Vizoviczki irányítása nélkül is, hiszen a nagyfőnök távollétében már korábban is kellett működtetni a céget. Előfordult többször, hogy Vizó január elején amolyan tesztjelleggel eltűnt. Ebben a birodalomban a nyár mellett a szilveszteréjszaka a csúcsüzem. Ilyenkor nélküle kellett dönteni, még telefonon sem lehetett elérni, sokszor még akkor sem, amikor valójában már megjött a pihenésből. Mások pesszimistábbak. Szerintük Vizó birodalma – bármi is lesz az eljárások vége – megbukott, a Hajógyári-sziget és a sok egyéb most ki-emelt médianyilvánosságot kapó szórakozóhely már nem mehet ugyanúgy tovább, ahogy eddig. A választ azonban senki nem tudja a nagy kérdésre, hogy mi lesz ezzel az egésszel: megszűnik, átveszik, viszi más, vagy lepusztulnak?
Matek számokról
Nem könnyű becsülni a Vizoviczki-birodalom éves árbevételét, nagyságrendekben is különböző becsléseket hallottunk, de valahol 5–15 milliárd forint között lehetett az éves forgalom. Eltérő volt a nyár, amikor a szigeti bulihelyek működtek, illetve az alapszezon, amikor a zárt diszkók. Nagyon különböztek a belépőárak, az alap 500-1000 forintos jegyektől a sztár DJ-s estékig, amikor akár 4–6000 forint is volt a beugró, igaz, a különböző kártyákkal, kedvezményekkel jellemzően csak a listaár fele folyt be ezekből. Egy átlagos vendég fogyasztására hallottunk 5-6000 forintos becslést is, de egy bennfentes szerint ez csak álom: „Ma már a fiatalok meglepően keveset, 1500-2000 forintot költenek italra a helyeken, sok módszerük van, otthon piálnak, vagy pillanatok alatt nagyon beisznak a buli előtt, de sokan elhozzák magukkal a hazait, és azt vagy a kocsiban hagyva, vagy a szigeten elrejtve kijárnak inni, aztán visszajönnek. Talán a legmeglepőbb, hogy néhányan csak 1500 forintot hoznak magukkal, hogy ha akarnak, akkor se költhessenek többet.” Ezen Vizóék mindenképpen szerettek volna változtatni. Rengeteg ötlet volt: éjfél előtt ingyen lehetett bemenni a partikra, hogy a vendégek ne otthon töltekezzenek. Volt, hogy a buliba be lehetett vinni egy flakon italt, hátha a nagy italozásban később a klubban is jobban megszalad a pénztárca. A partibelépőket is azért vitte lejjebb, hogy jó hangulat legyen, sokan jöjjenek, több marad-jon az italokra a bulira szánt pénzből, hátha aztán beindulnak a partiarcok. Elképesztő fogyasztásokra is akadtak példák. Volt a szigeten egy állandó vendég, aki minden alkalommal legalább kétmillió forintot költött. Egyszer két vendég azon versenyzett, hogy ki tud több pezsgőt fizetni a számukra ismeretlen vendégeknek. Először kiosztottak 100 üveg pezsgőt, a másik erre 300-at hozatott, végül az első megint 500-at. A helyen minden pezsgő elfogyott, a diszkó pedig kiszámlázta darabját 5000 forintért, csak ez 4,5 milliós fogyasztás volt. A Hajógyári-sziget nyitóbuliján 20 ezer ember szórakozott, az egymást hetente váltó Studio és White Angel 5000, a Dokk 2000 fős, a Dokkroom 1200, a Pink, a Coronita 800-800 em-bert fogad. Bonyolítja a matekot, hogy bizonyos helyek hetente háromszor-négyszer, mások csak kéthetente egyszer voltak nyitva. A legtöbb klubot bérbe is vehették, állítólag Vizó előrefizetés mellett és készpénzért szerette kiadni a helyeit. A bérbulikon pedig sokszor az volt a leosztás, hogy a szervezőé a belépőjegyek bevétele és Vizóé a fogyasztás. Rendeztek például kézilabdás, hokis, szörfös bulikat is különböző szervezők. A jegy- és italbevételeken kívül voltak szponzori pén-zek, promóciós termékek. Ha egy héten 30 ezer embert fogadott a particsoport, akkor 4000 forintos jegy- és italfogyasztással heti 120 millió forint, vagyis évi 5-6 milliárd lehetett a forgalom, de hallottunk ennél kétszer-háromszor magasabb becsléseket is, hiszen ezeket a számokat nem igazán cizelláltuk az éttermiekkel és a night-clubokéval.