Tárgyaljuk újra a szerződéseteket! Gyakorlatilag minden nagy informatikai szállítót ezzel a felhívással kerestek meg az állam által megbízott magáncégek képviselői 2010 júliusa és decembere között. Arról, hogy e belépő után mi következett, számos történetet hallottunk az érintettektől, mindenesetre annyiban egységesek a beszámolók, hogy sok jót nem várhatott az, aki nagyon ragaszkodott a korábbi pozíciójához, ne adj isten, perrel fenyegetőzött. Sőt, bizonyos esetekben a belengetett büntetőjogi szankciók, a tüzetesebb adóvizsgálat, de legalábbis a feketelistára kerülés elég fenyegető érvek voltak ahhoz, hogy a felek megegyezzenek, vagy legalábbis a korábbi szállítók különösebb hőzöngés nélkül feladják hadállásaikat.

Az informatikai és távközlési magánszektorba az elmúlt egy évben szinte nem is érkezett új állami megrendelés. Legfeljebb olyan projektek indultak, amelyekre uniós forrás is volt, de a nagy spórolásban gyakran még az önerő összegereblyézése is gondot okozott. Így persze már érthetőbb, hogy a magánszférának az állami szervek nem pénzt és megrendelést adtak, hanem éppen fordítva: igyekeztek visszamenőlegesen is pénzt visszavenni, szerződéseket újrakötni. Egyik forrásunk szerint „anno a szociknál az informatikai outsourcing volt a főirány, most jellemzőbb lett az insourcing, vagyis bizonyos projektek visszakerültek az államhoz”. A Figyelő munkatársainak jó néhány hazai IT-vezető adott helyzetértékelést, de közülük a kritikusabban fogalmazók ragaszkodtak ahhoz, hogy a nevük ne jelenjen meg e cikkben.

ÚJRARAJZOLÁS. Több forrásunk szerint valóban jó szándékú kezdeményezésnek indult a széleskörű audit, hiszen az új rezsim jól látta, hogy az elmúlt évtizedben tengernyi közpénz folyt el. Ám a felülvizsgálati folyamatot bizonyos lobbikörök arra igyekeztek felhasználni, hogy átrajzolják az informatikai cégtérképet. Az egyeztetéseken élesen betámadott nagy projekteket érdekes módon elkerülték a hangos elszámoltatások, a médiát is elérő leleplezések. Az elszámoltatási hírekben pármilliós tanácsadói szerződések szerepelnek, de például az előző éra megkerülhetetlen MSZP-s informatikai tótumfaktumát, Baja Ferencet nem is súrolják az ügyek. Ez vagy azért lehetséges, mert nincsenek a büntetőjog eszközeivel követhető történetek, vagy azért, mert a bili kiborítása helyett mindenki jobban jár, ha van kontinuitás, ha az ügyek előrehaladnak, legfeljebb a sápok máshol csapódnak le.


Legyünk jóhiszeműek, és tételezzük fel, hogy a kormány reprezentánsai nem nyilvános ügyeket szeretnének, hanem inkább közpénzt megfogni az államnak. Ez azonban – mutatott rá egy, az állammal amúgy nem üzletelő informatikai vezető – azért igazságtalan, mert így éppen az marad benne a pikszisben, az tud jelentős anyagi áldozatot, árengedményt vállalni, aki valóban extraprofittal volt haszonélvezője a korábbi szerződéseknek. Aki normális profittal dolgozott, az nem tud eleget engedni, így elzavarják az állami szerződések közeléből.

Ezeknek az újratárgyalásoknak ugyanis csak két végeredménye lehetett: vagy komoly diszkontot fogadott el a szállító, vagy felbontották a szerződését. Ilyen persze előfordulhat egy kormányváltásnál, de a legutóbbi esetben az ilyenkor megszokott átadás-átvételhez képest sokkal intenzívebb folyamatok kezdődtek – erősítették meg a Figyelőnek informatikai vezetők.

Az infocégek kiéheztetéséről bővebben a Figyelő csütörtöktől kapható friss lapszámában olvashat. Megtudhatja egyebek közt, hogy melyek a formálódó új projektek, hogyan működnek az iparágban a kapcsolati hálók, és mi a szerepe az új állami, informatikai mammutnak, a Kopint-Datorgnak.

<#zaras_figyelo#> Aki figyelmesen követte a híreket, az arról értesülhetett, hogy félbemaradt például a HP költségvetési gazdálkodási rendszer projektje, miként a termőföld-monitoring fejlesztése is, s a Synergon Nyrt.-t szintén kipenderítették például a tűzoltóságtól és az agrártárcától. Az állammal azonban senki nem szeret összeveszni, így eddig nem volt különösebb visszhangja annak, ha az állam a szakmai cégek által nem vállalható mértékben kért engedményeket: sokszor kereken a felére akarták levinni a támogatási szerződések éves összegeit.

Az állam oldalán sok döntési központ van, de ezek közül néhány kiemelkedik: mindenekelőtt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM), de azért komoly pénzekről dönthetnek például a Nemzeti Adó- és Vámhivatalban (NAV) is (a döntési centrumok főszereplőit részletesen lásd a lap 12–13. oldalán). Az állam és az informatika új kapcsolatában amúgy két kormányhatározat tekinthető meghatározónak. Az időben korábbi a KIM kezdeményezésére létrejött, 1245/2010. számú dokumentum a minisztériumok elektronikus iratkezelésének áttekintéséről szól. A másik az NFM koordinálásával végrehajtandó 1277/2010-es kormányhatározat, ebben osztották ki a szerepeket az informatikai konszolidációhoz.

Elsősorban az NFM feladata az infokommunikációs stratégia megalkotása, a részletes tervek, a hatástanulmányok kidolgozása. Úgy tudjuk, több magáncég is végzett átvilágításokat, de elsősorban a Tigra Kft., a szolnoki Vertán György cégének szerepe volt hangsúlyos. Az egyebek mellett a KIM, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala és a Magyar Fejlesztési Bank ügyeit átvilágító Tigra a közigazgatási tárca stratégiai csapatánál rendelkezik jó kapcsolatokkal. Az auditok végeredménye nem túl változatos, a szakemberek vagy semmisnek vélnek szerződéseket, vagy túlárazottnak projekteket, majd az auditor erős követelésekkel, árcsökkentési javaslatokkal lép fel, aztán „kinyit az isztambuli nagybazár”, indulhat az alkudozás. Egy másik társaság, az egészségbiztosítással, közutakkal kapcsolatban vizsgálódó RacioNet Zrt. – e cég résztulajdonosa Laufer Tamás, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) új elnöke – inkább Kalmár Istvánnal, a NAV informatikai elnökhelyettesével ápol erős kapcsolatokat.

<#zaras_figyelo#>Az átvilágítások mentén – természetesen kimondatlanul – némi multiellenességet véltek felfedezni forrásaink. Preferáltabbnak tűnnek például a rendszerintegráció területén a hazai cégek, s közülük is főleg azok, amelyek az elmaradott térségekben is munkahelyeket teremtenek. Az NFM informatikai és távközlési „bibliájában”, a múlt év végén társadalmi vitára bocsátott Digitális Megújulás Cselekvési Tervben is az a cél szerepel, hogy „emelkedjen a kkv-k digitális gazdaságban való részvétele”. Csak éppen amíg a multi könnyebben átvészeli a szűkebb esztendőket, addig a magyar tulajdonú informatikai kkv-k számára nehezebb a túlélés.

A FELEZÉS IRREÁLIS. Multis forrásaink szerint az állam sajnos jó szerződéseket is felbontott, mert még nem körvonalazódott pontosan, mi az, amire tényleg szüksége van az államnak. Pedig bármennyire is fontos preferálni a magyar munkahelyeket teremtő hazai cégeket, vannak olyan nagy kockázatú, vagy komoly előfinanszírozást igénylő tenderek, amelyeket csak a multik képesek megfelelően megoldani. Így látta ezt az a forrásunk is, aki szerint korábban, ha az állam egy multival szerződött, akkor annak kisebb volt a kockázata. Amennyiben egy szervezet kis hazai céggel kötött kontraktust, akkor a stabilitási és reputációs kockázatot azzal lehetett ellensúlyozni, ha körültekintőbben, jobb áron tudott megállapodni. Ám mindig lesznek olyan projektek, amelyeket csak multi tud elvégezni, csipet például nem fog gyártani hazai cég. Valójában – hangsúlyozta forrásunk – az átvilágításokat a szerződés átnézésével kell kezdeni, nem pedig azzal, ki a partner. Az egyik multinál erről azt mondták a Figyelőnek, hogy sok mindent lehet, és bizonyos szerződésekben valóban volt némi játéktér, máshol a műszaki tartalom átírásával hozható ki diszkont, de a felezés irreális, ennyi puffer semmilyen szerződésben nem volt. Ráadásul az informatikai cég nem is mindig mondhatta azt, hogy köszönöm, viszlát.

A legkeményebb intézkedés a nemzeti adatvagyonnal kapcsolatos szabályozásváltozás, azaz a 2010. évi CLVII. törvény. Ebből és a végrehajtására kiadott 38/2011-es kormányrendeletből egyébként sok jövőbeli informatikai feladat és insourcing látszik. A törvény ugyanis kimondja, hogy csak az állam vezethet nyilvántartást kiemelt jelentőséggel bíró közérdekű és személyes adatokról, ennek megsértése pedig akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Ugyanakkor a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő adatok kezelésének felfüggesztése nemzetbiztonsági rizikót rejt – vagyis, aki ilyen adatbázissal dolgozik, annak mindenképpen folytatnia kell a munkáját, még akkor is, ha az állam hónapok óta nem fizette ki, különben a börtönt kockáztatja. Az egybecsengő történetek szerint így sikerült szolgáltatásra bírni a HP-t a termőföldföld-monitoring rendszernél, még akkor is, amikor már milliárdos volt az állami tartozás. Végül a cég kimenekült a projektből, és az állam egy erősen leszorított árú, ugyanakkor csökkentett szolgáltatástartalmú szerződést kötött az egyik alvállalkozóval, Wehner Géza Ulyssys Kft.-jével.


Nem minden multi panaszkodott azonban lapunknak. Ablonczy Balázs, az SAP Hungary Kft. ügyvezetője nem érzékel multiellenes hangulatot az informatikai tenderek kiírásánál, sőt, az állam kifejezetten nyitott megoldásaikra. Igaz, szerinte is a magyar cégek felé húz a jelenlegi kormányzat. „Az is tény persze, hogy ma alig vannak futó ügyek, így messzemenő következtetéseket azért nem vonnék le” – tette hozzá.

Sokan, sokfélét meséltek nekünk arról, miként alakulhat át az informatikai beszállítók térképe, de az igazsághoz tartozik az is, hogy preferált hazai cégekről addig nagyon nehéz beszélni, amíg nincsenek tenderek. Vagyis lehet, hogy éppen nagyon jól fekszik egy társaság az új kormánynál, ám „enni” mégsem kap. Másképpen megfogalmazva: a nullának még a száz százaléka is nulla…

Folytassuk a másik oldalról a vizsgálódást: ki lehet „nemkívánatos” szereplő? Néhány társaság korábban felkerült az emlékezetes Papcsák-féle feketelistára, így például a Welt 2000 Kft. – a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel kötött milliárdos szerződéseiről az Origo.hu közölt cikksorozatot –, valamint a Trendex Kft., amely azóta ICT Rendszerház Kft. néven reinkarnálódott. Utóbbi társaság biztosan nem írta le magát örökre, mert az új kormány idején is nagy papírszállítási szerződést nyert el a csoportba tartozó cég. „Magyarország kicsi, szerteágazóak a kapcsolatrendszerek, ezek felülírhatják a politikai oldalak alapján adódó kapcsolatokat. Lehet, hogy nem közvetlenül, de közvetetten ugyanúgy megjelennek a korábbi szállítók is a rendszerben, és ez így természetes” – mondta egyik forrásunk.


Ami pedig a potenciális győzteseket illeti, elsősorban az említett RacioNet és Tigra, illetve a Fornax Zrt. neve hangzott el a háttérbeszélgetéseken. A szakma azt is tudni véli, hogy a RacioNet Kalmár István, a Tigra a KIM-es Gál András Levente és Fekete Gábor, míg a Fornax Fellegi Tamás „liblingje”. (Az állam infokommunikációs főcége, a Kopint-Datorg szerepéről lásd külön anyagunkat.) Ezzel együtt a 2010-es szűk évben a korábban nagyon gyorsan növekedő RacioNet árbevétele is visszaesett 5 százalékkal. Márpedig, ha kevés az állami megrendelés, annak sokféle következménye lehet. Jó esetben az addig az államból élő cégek is a versenyszféra felé fordulnak, s erősítik a versenyt, még jobb esetben exportképessé válnak, de biztosan sokan el is buknak. Az informatikai szektorban amúgy is legendásan rossz az állam fizetési morálja, kormányzati szakemberek sokszor beszélnek arról, hogy rémes a körbetartozás, de maga az állam a legrosszabb adós: az áfát beszedi, majd nem fizet.

Laufer Tamás, az IVSZ elnöke. Sokat tárgyaltak a központi szervekkel, hogy megolajozzák a folyamatokat.

Laufer Tamás, az IVSZ elnöke úgy véli, a legtöbb informatikai vállalkozás számára valóban rosszabb volt a múlt év, mint a megelőző. Ez normálisnak mondható, hiszen amikor „nagy” kormányváltás van, akkor a folyamatokat átvilágítják. Ráadásul az informatikában amúgy is mindig a második félév az erősebb, de 2010-ben a költségvetési hiány olyan magas volt, hogy egy kormányrendelet alapján beszerzési megszorítások voltak, ráadásul a központi keretszerződések is kifutottak. Nehezen állt fel az új szervezet, előbb lejártak a korábbi szerződések, és csak később jelentek meg az új kiírások, s látszott azért némi kezdeti rutintalanság is. Laufer szerint az IVSZ sokat tárgyalt a nemzeti fejlesztési tárcával és a Központi Szolgáltatási Főigazgatósággal, hogy kissé felgyorsítsa, megolajozza a folyamatokat.

GYÉR KÍNÁLAT. Nagyon gyér az országos projektek listája (lásd külön), de azért az új kormány alatt kiírtak már két nagyobbat – egy 700, illetve egy 150 millió forintosat – az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál. A népszámláláshoz kötődően szintén két projekt futott a Központi Statisztikai Hivatalnál, 300 és 150 millió forint értékben. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalánál szintén egy 300 milliós fejlesztés zajlott le. Elköltött emellett az állam a múlt év végén 2,35 milliárd forintot Oracle-licencekre. Ez utóbbi a kormányzat és a szakma szerint is egy win-win szituáció volt: a vevő komoly engedményt kapott, és ki tudott fehéríteni egy olyan területet, ahol kiterjedt volt a szürkezóna, míg az Oracle számára az volt előnyös, hogy nem kellett a „különböző sapkában ülő állami szereplőkkel” külön megegyeznie. Más informatikai multik azonban furcsállják, hogy miért csak ez az egyetlen licencszerződés született meg.

Folyamatban van továbbá egy nagy levéltári (lásd a keretes írást a 11. oldalon), egy büntetés-végrehajtási és egy költségvetési gazdálkodási fejlesztés. Várható az egységes 112-es vészhívószám kifejlesztése, egy mentőszolgálati rendszer, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap fejlesztése, s állítólag készül egy össz-minisztériumi ügykezelési tender is. Ugyanakkor csend van olyan korábban felmerült nagy projektek körül, mint az elektronikus mérőleolvasás, vagy az e-útdíj. Ha majd ismét felpörögnek a fejlesztések, akkor újra lesz üzlet, s lehet helyezkedni!

Kapcsolódó cikkek