Kezdődik az újabb elbocsátási hullám a Nokia komáromi gyárában, miközben a vállalat nemzetközi pozíciói is egyre romlanak, dacára az átszervezési erőfeszítéseknek. A menedzsmentnek sokéves hanyatlást kellene megfordítania.
A Nokia-központ Helsinki mellett. Partvonalra kerültek.
Fotó: AFP
Ismét szomorú napokat élnek át Komáromban, a Nokia utca 1.-ben. A korábbi megállapodás szerint lapunk megjelenésének hetében közlik a felmondást azzal a 900 emberrel, akitől a finn mobiltelefon-gyártó itteni cége, a Nokia Komárom Kft. a leépítés második hullámában megválik.
A folyamat minden bizonnyal ugyanúgy zajlik majd, mint az első, 1200 embert érintő március végi körében: az elbocsátottak aznap szembesültek a ténnyel, hogy nem kell végigdolgozniuk a műszakot, és rendkívüli munkásjáratokkal szállították őket haza. A harmadik, utolsó ütem ősszel várható, 200 ember leépítésével – mondta lapunknak Pákozdi Szabolcs, a megyei munkaügyi központ igazgatója.
<#zaras_figyelo#>
MEGKOPOTT IMÁZS
Komáromban még manapság is felülreprezentáltak a Nokia készülékei, ám máshol, különösen a fejlett országokban, egyre ritkulnak. Amíg a londoni, a párizsi vagy épp a pesti metrón 5-6 éve még szinte minden második ember a Nokia vala-melyik telefonkészülékét nyomogatta, addig ma nagy többségük vagy androidos készüléket, vagy Apple iPhone-t szorongat. Miért? Mert az iPhone a menő, és mellette a Samsung lett a minőségi tömegtermék.
A trendeket diktáló Apple és Samsung gépeket inkább követi csak a globális bajokkal küzdő, az Ericssont kivásárló Sony és a szintén veszteséges tajvani HTC, illetve a koreai LG. A két piacvezető mellett főként csak a pimaszul olcsó kínai érintőképernyős okostelefonok – a Huawei, a ZTE és újabban ismeretlen márkák tucatjai – vannak még versenyben.
Komor Komárom
Súlyos gondokat okoz a Nokia és beszállítóinak visszaesése Komáromban. A kistérségben jelenleg 8 százalékos a munkanélküliség, de ebben még nincsenek benne a Nokiától első körben elküldöttek sem, mivel a felmondási idejüket töltik. Igaz, László Zoltán, a gyár üzemi tanácsának elnöke szerint körülbelül felük már el tudott helyezkedni – főként Tatabányán és Győrben –, részben a jól megszervezett állásbörzének köszönhetően. A város helyiadó-bevétele – amelynek döntő része az iparűzési adó – a 2009-es 4,4 milliárd forinthoz képest az idén legjobb esetben is csak 1,7 milliárd lesz. Így igencsak nehéz egyensúlyban tartani a költségvetést, az idén például már be kellett vezetni a lakossági kommunális adót.
TEHETETLENSÉG
A Nokiának a jelek szerint nem osztottak lapot a globális versenyben. Holott tavaly ősszel hatalmas reklámkampánnyal harangozták be a Nokia Lumia telefonokat, amelyek a 2011 elején kötött Nokia–Microsoft-együttműködés gyümölcseiként születtek meg (Jobb későn – Figyelő, 2011/44. szám). A baj nem is a technológiával vagy a dizájnnal van, sokkal inkább a finn nagyvállalat sok éven át elhibázott stratégiájával, tehetetlenségével és mindezek nyomán csúnyán megkopott imázsával. Ez utóbbi súlyosan visszahat most az eladásokra világszerte.
Pedig az iPhone 2007-es megjelenése előtti fénykorában a Nokiát agyonsztárolták. Tőzsdei kapitalizáció alapján a legértékesebb európai vállalat volt, üzleti sikerkönyvek tárgyalták példaértékűnek gondolt menedzsmentmódszereit. Ám a cég azóta elvesztette tőzsdei értékének több mint 90 százalékát, egyes elemzők már csak egy évet adnak önállóan a vállalatnak. A sikerkönyveket pedig aligha adják ki újra. Ha mégis, a finn társaság legfeljebb az elrettentő példák között szerepelhet.
A feltámadás ezzel együtt nem lehetetlen a technológiai szektorban, példa erre az IBM mellett az agyonsztároltság tekintetében a Nokia helyét átvevő, pillanatnyilag a világ legértékesebb vállalatának számító Apple is. Fauszt Gábor, az IDC Hungary vezető elemzője sem temeti a Nokiát, de szerinte nagyon gyorsan fogy a levegő körülötte. A társaság tőzsdei értéke döbbenetesen alacsony: 9 milliárd dollárért elvben a mamutcég összes részvényét meg lehetne venni, miközben 7 milliárd dolláros a készpénzállománya. Ennek dacára sem tolonganak a nagy vevők, és ez súlyos intő jel. A profitfigyelmeztetések mellett legutóbb a Nokia újabb 10 ezer főt érintő elbocsátást jelentett be, amely után még mindig 110 ezer körüli marad a létszám.
A potenciális Nokia-felvásárlóként emlegetett Microsoftnak is legfeljebb a hatalmas szabadalmi portfólió vagy a márkanév lehet értékes, annak dacára, hogy a hírek szerint a Nokia termelési hatékonyságával nincs baj. Sokkal inkább azzal, hogy a marketinget, az értékesítést, illetve a világszerte kiépült nagy disztribú-
ciós rendszereket jóval nagyobb cégre méretezték. Ez párosul a lassú, rugalmatlan döntéshozatallal.
BUKTA A BUTATELEFONOKON IS
Elemzők szerint azért lehet a Microsoft az egyetlen felvásárló, mert a Nokiával kötött stratégiai szövetség most már az amerikai szoftveróriást is csapdába ejtette. A Windows operációs rendszer mobilos verziójának jövője ma már annyira a Nokiához kötött, hogy ha a finnek buknak, a Microsoftnak ezen a technológián nem marad esélye a felzárkózásra. Így legrosszabb esetben egy felvásárlással még megpróbálhatják a maguk kezébe venni saját sorsuk irányítását. A szövetség egyébként kicsit hasonlít a Sony és az Ericsson egykori közös próbálkozására, ám intő jel, hogy ott az egykor szintén szebb napokat látott Ericsson sem járt sikerrel, készülékgyártóként pár év alatt kivérzett.
A régi szép idők
A Nokia kezdeti sikereit – a svéd Ericssonnal együtt – arra a helyzeti előnyre alapozta a kilencvenes évek közepén, hogy Skandináviában a mobiltelefonálás szociális és gazdasági okok miatt váratlanul jó üzleti lehetőség lett. A kulcs a szoftver volt, a finnek a hőskorban olyan egységes kezelőfelületet tudtak kitalálni, amely végtelenül praktikusnak bizonyult. Az egyszerű kezelhetőség és a megbízhatóság tette globális multivá a céget. A Nokia a kezdeti évek sikere után még a követke-ző nagy trendet is jól lovagolta meg. Időben felismerte, hogy a telefonok a tömegtermékké válást követően divatkiegészítők lesznek. Ez volt a színes-szagos, cserélhető előlapos, csengőhangos korszak, amikor a társaság még mindig magasan vezette a piacot, miközben egykori versenytársai közül páran már kezdtek leszakadni (Philips, Siemens, Alcatel). A fordulópontot az iPhone nyomán elsöprő sikert arató érintőképernyős okostelefonok váratlanul gyors terjedése jelentette. A Nokia elkésett, ám annyira bízott piaci erejében, hogy megfordíthatónak tartotta a folyamatot.
A levegő igazi ritkulásának azonban a fő oka, hogy ma már előfizetés nélkül is lehet 20 ezer forint körül egyszerűbb koreai vagy kínai okostelefont vásárolni. Így csak az nem vesz ilyen készüléket, aki nem szeretne e-maile-
ket kapni útközben, vagy kiemelten fontos számára a 3-4 napos akkuüzemidő. „Az okostelefon tömegtermékké vált immár a fejlődő piacokon is, például Afrikában, Indiában, Kínában, ahol sokszor ez az egyetlen eszköz a net elérésére. A Noki-ának azonban hosszú évekig nem volt kiforrott okos készüléke, az egyszerű, úgynevezett buta telefonok piaca pedig mindenütt, még a fejlődő világban is látványosan zsugorodik” – fejti ki Fauszt Gábor. Márpedig a Nokia menedékét sokáig éppen az adta, hogy ez utóbbiak szegmensében erősek voltak a hadállásai.
Eközben az Apple és a Samsung más kihívói sem állnak túl jól. Az elemzők szerint a Sony nem csinált jó üzletet, amikor tavaly közel egymilliárd dollárért kivásárolta közös mobilcégükből az Ericssont. De a tajvani HTC és a koreai LG is masz-szívan veszteséges. A mobilgyártásban ugyanis alapvetően fontos a kritikus tömeg megléte: 2-4 százalékos világpiaci részesedéssel nem lehet nyereségesen működtetni a nagy konszerneket – véli Fauszt Gábor. Arról nem is szólva, hogy a Nokia tavaly októbertől elérhető Lumia készülékcsaládja, illetve a Windows Phone 7.5-ös rendszere kiforrott ugyan, de nem olcsó, és szinte semmilyen érdemi többletszolgáltatást nem kínál az ingyenes Androiddal vagy az elképesztően nép-szerű, prémiumáron is kelendő iPhone-nal szemben. Mi több, az új Windows Phone 8-as sem fog futni a ma eladott Nokia Lumil a telefonokon, ami újabb hatalmas tőrdöfést jelent a cégnek. Legfeljebb az ingyenes Nokia-Ovi térkép vagy a tele-fonos Microsoft Office programok tűnnek extrának, de mindkettőre létezik olcsó megoldás a konkurens készülékeken. Ugyanakkor a Microsoft kisebb választékot adó alkalmazásboltjában még a világhírű Angry Birds játékért is fizetni kell 500 forintnak megfelelő összeget, miközben a két nagy konkurensnél ingyen van, sőt sok cég előre telepíti. Az eset pikantériá-
ja, hogy az Angry Birds fejlesztője éppenséggel egy finn cég, a Rovio, amelyet a legnagyobb jövőbeli informatikai ígéretnek tartanak az északi államban.
CSIGATEMPÓ
A Nokia menedzsmentje sem buta emberekből áll, de a stratégia követő, tétovázó, végül kapkodó volt, és súlyos hibákat is elkövettek (lásd a keretes írást). A döntések amúgy is csigalassúsággal születtek: a Nokia az első iPhone megjelenését követően 4,5 évvel állt csak elő a Lumia szériával. Ekkorra már szinte minden modern fiatal zsebében iPhone vagy androidos készülék lapult. Aki pedig megszokta a kezelését, illetve vásárolt már pár alkalmazást a piactereken, nem szívesen vált rendszert.
Talán ennél is fontosabb, hogy a Nokia a késés és az iPhone sikere miatt a fejlett világban egyszerűen kiesett a trendi márkák köréből, és így hiába állt elő a Lumia sorozattal, eddig nem tudta megfordítani a számára életveszélyes folyamatot. Ez szomorú lehet a megmaradó 2100 emberrel a tervek szerint az okostelefonok testreszabását végző komáromi gyár számára is.
Most úgy látszik, hogy a cég új reménységei sem feltétlenül húzzák ki a slamasztikából a gyártót. Stephen Elop, a Nokia vezérigazgatója a minap már úgy nyilatkozott a Lumia értékesítési adatait firtató kérdésre, hogy azok vegyes eredménye-ket hoztak, ami a menedzseri virágnyelvet ismerők szerint nem jelent túl sok jót. Az új, Lumia 900-as széria erős, de magasan árazott modell, míg a 41 megapixeles, különleges kamerával szerelt Pureview 909-es – közel 200 ezer forintos – készüléken a pár éven belül hivatalosan is megszűnő Symbian operációs rendszer fut.
Ezen buktak el?
Tavaly nyáron a finn sajtó érdekes történetet szellőztetett meg a Nokia belső ügyeiről. Eszerint 1997-ben az egyik vezető fejlesztőmérnök, Jyrki Hallikainen titokban 45 társával együtt egy saját mobiltelefon-társaság üzleti alapjait kezdte lerakni. Az ötlet az volt, hogy a csapat a Philipsnek és az Ericssonnak adja majd bérbe tudását. A puccsot csaknem fél évig készítették elő, és júliusban 45 kulcsfontosságú mérnök egyszerre felmondott. A Nokia-központ a legenda szerint ellenakcióba kezdett, pert indított, elérte a Philipsnél és az Ericssonnál, hogy ne dolgoztassanak a kivált csapattal, és elkezdte visszacsábítani egykori mérnökeit. Hallikainen állítólag évi 200 millió dolláros fizetést kért, ezt a cég visszautasította, ám a pucs-csisták jelentős részét sikerült visszavenni és a Hallikainen-cégeket karanténban tartani. Az ügy elcsitult, de 2000-ben egy újabb mérnöki csoport hagyta ott a Nokiát, és MyOrigo néven saját vállalkozást alapított. Ők egy érintőképernyős okostelefon fejlesztésébe fogtak, és a háttérben együtt dolgoztak Hallikainen egyik cégével. Ekkoriban az Apple még sehol sem tartott az iPhone-nal, így a mai spekulációk szerint a Nokia simán megelőzhette volna, ha a legjobb mérnökeit meg tudja tartani, vagy legalább együttműködik velük.
A Symbian–Windows váltás egyébként is nagyon megterhelte a gyártót. Sokak szerint annak idején alapvető hiba volt, hogy a Symbian okostelefonokról való kivonását túl korán jelentették be. A Nokia így hosszú hónapokig volt kénytelen a symbianos okostelefonjait a piacon tartani, miközben a legnagyobb profitot hozó üzleti vásárlók tisztában voltak vele, hogy az hamarosan megy a levesbe, és jön helyette valami egészen új. Miért vettek volna olyan készüléket, amelyről maga a gyártó keltette azt a képzetet, hogy elavult?
A hírek szerint az észak-amerikai nagy mobilszolgáltatók egyszerűen vissza is dobják a symbianos ajánlatokat. Hiába tehát a nagy igyekezet, a 4,5 éves késést szinte lehetetlen behozni. Különösen nem úgy, hogy a Nokia a konkurenciával egy szinten vagy a fölé árazza a készülékeket.