Teljesen ismeretlenül, az utcáról esett be egy kőműves brigád Versegi Jánoshoz 1985-ben, ami egyszer és mindenkorra megváltoztatta az életét. A csapat olyan helyet keresett, ahol a normális munkát jól megfizetik, nem kell mellette még maszekolni is. A lajosmizsei költségvetési üzemnél építésvezetőként dolgozó Versegi azt tanácsolta, hogy alapítsanak gazdasági munkaközösséget (gmk), az önkormányzati cégnél ugyanis 4800 forintot kereshettek volna, ha csak imitálják a munkát, és 5200-at, ha megszakadnak. A brigád ezután felkérte egy gmk létrehozására és vezetésére, amire ő némi hezitálás után igent mondott. Így lett vállalkozó 28 évesen, már öt évvel a rendszerváltozás előtt.

Neki kellett felhajtania a munkákat, ami óriási előrelépés volt a pályakezdéséhez képest. Tíz évvel korábban első feladataként „kis- és nagymalacokat”, azaz egy- és kétliteres boros flaskákat hordott az építőmunkásoknak. A szakik ugyanis úgy gondolták, hogy az érettségizett kőműves fiatalember úgysem ért semmihez, ezért csak tedd ide, tedd oda feladatokat, vagy a legalja munkát bízták rá, például a mészoltást. Kőműves szerszámokat csak két hónap után foghatott a kezébe.

Fotó: Lakos Gábor

CIKK-CAKK. Mire igazán belejött volna, be kellett vonulnia katonának. Leszerelése után a kecskeméti Bácsépszernél helyezkedett el, ahol üzletek előkészítéséért felelt, ő kezelte a folyamatot az árajánlat-készítéstől a szerződéskötésig. „Ez ragyogó alapot adott a későbbi vállalkozáshoz” – tekint vissza Versegi János. Egy idő után azonban kényelmetlenül érezte magát a kötött irodai környezetben, ezért előbb építésvezetői munkakört kért és kapott, majd a vállalatot is otthagyta, nagybátyja hívására a lajosmizsei költségvetési üzem építésvezetője lett. A nagy fordulatot élete valószínűleg legfontosabb éve, 1985 hozta: ekkor nősült meg, és ekkor jelentkezett be a brigád.

A vállalkozás beindult, de a következő évben a brigádvezető már Versegi ellen áskálódott. Ekkor kiállt a munkások elé, és közölte: vagy ő, vagy a brigádvezető. Őt választották. Határozottságának, konfliktustűrő képességének később is nagy hasznát vette. Az első egy-két év fizetési nehézségeit az apósától szinte minden hónapban igénybe vett kölcsönökkel tudta áthidalni. A kamat alkalmanként egy karton márkás cigaretta volt.

A munkák szaporodásával abból keletkezett ellentét, hogy a gmk-tag segédmunkások elkezdtek dirigálni az alkalmazott segédmunkásoknak. „Ez a betonkeverőnél nagyon furcsán nézett ki” – mondja Versegi, ezért keresztülvitte, hogy az irányításban dolgozó társával, Galló Zsigmonddal maradjanak tulajdonosok, a fizikai munkásokat kivásárolták. A sikeres időszak után a kilencvenes években egyik probléma jött a másik után. Beleszaladtak több kifizetetlen munkába, a társa pedig közölte, hogy nem bírja a vállalkozással járó állandó feszültséget, alkalmazottként marad, de a tulajdonrészétől meg akar válni. Versegi kifizette, de ehhez feleségével el kellett adniuk a családi házat, bérelt panellakásba költöztek.

A nemfizetések miatt a gmk végül ellehetetlenült, Versegi azonban nem adta fel, 1995-ben megvásárolt egy megszüntetésre szánt kft.-t, amelybe átvette korábbi munkásait. A céget átnevezte, így jött létre a Ver-Bau Kft., amelynek története már szerencsésebben alakult, ki tudta használni a kilencvenes évek második felének fellendülését. Mérföldkő volt, hogy bekerültek a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft.-hez. A cég akkori karbantartási vezetője megkérte Versegit, hogy egy szombati napon fessék ki az üzemorvosi rendelőt, a Knorr-Bremsének dolgozó nagy építő cégek ugyanis vonakodtak ettől a megbízástól. Ez a pártízezres munka volt a Ver-Bau első ottani „fellépése”, de két év múlva már átvette a teljes építőipari karbantartást és üzemeltetést, valamint az új csarnokrészek felépítését is rendre elnyerte.

„Gyorsan reagáló, megbízható üzleti partner” – jellemzi a Ver-Bau tulajdonosát Lepsényi István, a Knorr-Bremse ügyvezetője. A nemrég az év menedzserének megválasztott Lepsényi azt is kiemeli, hogy saját cégének vezetése mellett Versegi részt vesz Kecskemét és a térség üzleti-társadalmi életének szervezésében, ő a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének megyei elnöke. A város első osztályú focicsapatában résztulajdonos, és a kézilabdázókat is támogatja.

A Knorr-Bremse megbízásának köszönhető az is, hogy a Ver-Bau elkezdett ipari padlók kivitelezésével foglalkozni. Eleinte nem ment könnyen, az éjszakai munkavégzést a tulajdonos házaspár azzal támogatta, hogy teát és virslit szolgált fel a munkásoknak. Ma már a legnagyobbak között van a cég ebben a szegmensben. Volt olyan év, hogy az árbevétel több mint felét hozta ez a tevékenység, de tavaly is közel a harmadát. Az elmúlt másfél évtizedben a Ver-Bau erőteljesen növekedett, noha az ügyvezető nem akarta feltétlenül ekkorára felhúzni a céget. „Nem lehet kilépni a növekedési mókuskerékből, ha hátradőlünk, elhúznak mellettünk” – ad magyarázatot a szándékain túlmutató folyamatokra.

Ez még inkább így van, amióta három éve Weninger Richárd cégvezetőként munkába állt a Ver-Baunál. Versegi eredetileg gazdasági vezetőt keresett, de a korábban bankárként dolgozó szakember személyében sokkal többet kapott. Közgazdászként új szemléletet hozott a vállalathoz, és olyan eredményesen állt neki a költségek lefaragásának, a belső folyamatok átstruktúrálásának, hogy az erős ellenérzéseket szült a törzsgárdában, néhányan fel is emelték a szavukat ellene. A tulajdonos azonban kiállt Weninger mellett, ami elég is volt az elégedetlenség lecsillapításához. A cégvezető nemcsak megtakarít, abban is főszerepe volt, hogy a Ver-Bau építhette meg – lízingkonstrukcióban – a Mercedes német dolgozóinak elhelyezésére szolgáló lakóparkot, noha az utolsó pillanatig egy osztrák cégnek állt a zászló.

Versegi az operatív ügyek jelentős részét már átadta a cégvezetőnek, ami számára is meglepő hatással járt. „Eltűntek a csillagok az orvosi leleteimről; először azt hittem, hogy elcserélték a papírokat” – számol be a csökkenő stressz áldásairól. Néha már amiatt érez lelkiismeret-furdalást, hogy nem dolgozik eleget, noha a sportolást gyakran a kapcsolatok építésével és ápolásával köti össze.

TOVÁBBLÉPÉS. A tulajdonosnak a számok alapján nincs miért aggódnia, a cég árbevétele tavaly harmadával bővült, s ez a hazai építőipar helyzetét ismerve kisebbfajta csodának tekinthető. A növekedést az is segítette, hogy a válság ellenére beszereztek egy 130 milliós, a beton terítését, tömörítését és simítását egyszerre elvégző gépet, ami több megbízást is hozott. Versegi egyébként is azt szeretné, hogy a generálkivitelezés és az ipari padlók mellett az út- és mélyépítés a vállalat harmadik „lábává” váljon. Tavaly létrehozott egy budapesti mérnökirodát, az itt dolgozó szakemberek rögtön 700 millió körüli összeggel járultak hozzá a 2010-es forgalomhoz.

Továbbra sem akarja azonban túlhajszolni a növekedést, tudatosan kerüli az építőiparra manapság jellemző áron aluli vállalásokat.

Noha saját méretkategóriájában a Ver-Bau egyedül maradt talpon a kecskeméti építőipari vállalatok közül, az ügyvezető ezzel együtt sem látja könnyűnek az idei évet. Abban reménykedik, hogy megvalósul a válság miatt elhalasztott beruházások egy része. Bízik abban is, hogy a még tanulmányaikat folytató fiai előbb-utóbb csatlakoznak a céghez.

Kapcsolódó cikkek