A filozófia társadalmi szerepének történelmi ívű bemutatása után Heller Ágnes arról ír: meglepetésként érte, hogy "rágalomhadjárat indult a kritikus filozófusok és rajtuk keresztül a kritikai indíttatású filozófia ellen", hiszen ez a tudomány a világban máshol "mára ugyanolyan akadémiai diszciplínává változott, mind minden más: egy szakmává, amely saját múltjának muzeális elrendezésével foglalkozik, és így senki sem figyel rá a szakma képviselőin kívül".

bal_fn8_cikk_kapcsA rágalomhadjáratot Heller meglátása szerint egyszerre indította meg három napilap és három tv-állomás, és majdnem két hónapig folytatták "ugyanannak, a közben sokszorosan megcáfolt vádnak a szajkózásával" miszerint a "Hellerék", azaz én és bandám, elkutattak, azaz elloptak, elsikkasztottak félmilliárd forintot".

A filozófus arra hívta fel a figyelmet, hogy a rágalmazók több mint száz kutatói pályázatból kiemeltek hatot, és az azokban "a kutatásra, fordításra, könyvkiadásra szánt összegeit összeadták, majd azt mind egy ember nyakába varrták".
"Hogy miért az én nyakamba, aki a hat közül az egyik pályázat vezetőjeként egy fillért sem vettem fel az említett összegből? Ezt nem tartották titokban. Mint "liberális filozófust" bélyegeztek meg, miután a "liberális" a mai kormánykörök szótárában annyit jelent, mint "ellenség", "ördögi" "nemzetellenes" - fogalmaz a filozófus. Véleménye szerint azért szemelték ki a hat pályázatot, mert rajtuk keresztül kriminalizálni akarták azokat, akik kritikusan állnak szembe a mai kormány intézkedéseivel, elsősorban a médiatörvénnyel.

A filozófusok "kriminalizálásának" Heller szerint "több politikai funkciója" van. Egyrészt a kritikai értelmiség, elsősorban a kritikus filozófusok "megfélemlítése", akiket, ha nem hallgatnak el, "köztörvényes bűnözőkként" fognak kezelni.
Ennek kapcsán Heller megemlíti, hogy az ország eladósodottságára hivatkozva "már folyik a korábbi szocialista-liberális kormányok számos tagjának, és a korábbi miniszterelnöknek a kriminalizálása". "Ma ezt a gazdaságpolitikai kérdést bűnügynek állítják be, mintha az ország korábbi vezetői saját zsebükre vettek volna fel eurómilliókat" - tette hozzá.
Heller megállapítása szerint Magyarországon "Kulturkampf" zajlik, amelynek részeként eltávolították a kulturális elit jelentős figuráit. Példaként említi Fischer Ádámot, "az Operaház világhírű főzeneigazgatóját és karmesterét, a balettigazgatót, számos színházigazgatót, televíziós szerkesztőket, műsorvezetőket, hírmagyarázókat, újságírókat". Szerinte "a filozófusok elleni támadás" is ebbe a sorba illeszkedik.

A médiatörvényt ért nemzetközi bírálatok kapcsán Heller úgy fogalmaz: "Nem tagadom, hogy számtalan kollegámmal együtt ebben én is bűnös vagyok. Azonban nem is kellettünk ahhoz, hogy az európai sajtó megkondítsa a vészharangot. A szólásszabadság korlátozása ugyanis ragályos betegséggé is válhat, az első megjelenésekor kell megálljt parancsolni".
A filozófus szerint a kormány azonban egyéb intézkedéssel is "felborzolja a jogok tiszteletben tartására érzékeny értelmiségiek idegeit". Idesorolja "a fékek és egyensúlyok fokozatos rendszerének következetes eliminálását, a hatalom koncentrálását, a magán nyugdíjpénztárakba befizetett összegek államosításét, a jegybank önállóságának korlátozását, a visszamenőleges törvénykezést".
k_fn9_cikk_banner
A filozófusok elleni rágalmazóknak - Heller szerint - ahhoz, hogy "a kevéssé hihető vádakról meggyőzzék a magyar olvasókat, olyan húrokat kellett pengetni, amelyekre többségük érzékeny: szítani kellett az irigységet, az antiszemitizmust". Úgy véli, hogy azt próbálják meg elhitetni a kevésbé művelt olvasóközönséggel, hogy "a filozófusok, akik amúgy is felesleges emberek, felesleges munkáikra elherdálnak olyan pénzeket, amelyekből különben nekik juthatott volna". "Mindehhez közölnek három fényképet, s történetesen mind a három zsidó közéleti személyiséget ábrázol" - hangsúlyozza a filozófus.

Heller "ebben a csúf történetben" ugyanakkor nagyon örvendetesnek tartja, hogy filozófusok a világ minden tájáról és általában a szabadgondolkozó értelmiség szolidaritását fejezte ki.

"A visszhang nagyobb és szélesebb volt, mint ezt képzelni lehetett. Minden földrészről, Európa minden országából küldtek petíciókat, tiltakozó leveleket. Mindenütt megmozdult a sajtó. Végül is, úgy tűnik, hogy a szólásszabadság, a véleményszabadság, a szabadelvűség olyan ügy, amely nem ismer országhatárokat. És hogy a filozófia sem vált fogatlan oroszlánná" - zárta írását Heller.

A párizsi Odéon Színház hétfőn este a magyar filozófusok iránti szolidaritási estet rendez, amelyen felszólal Heller Ágnes is - fűzte hozzá a Le Monde.

Kapcsolódó cikkek