Pár évvel ezelőtt egy fiatal magyar házaspár örökbe fogadott egy afrikai árvát. Azaz egy lista alapján kiválasztottak egy fekete kisgyereket, és elhatározták, hogy pénzügyileg támogatják őt. „Kaptunk egy fényképet és egy bankszámlaszámot, amelyre minden hónapban átutaltunk körülbelül háromezer forintot. Levelet is lehet írni a támogatott gyerekeknek, akik – ha tudnak egy kicsit angolul – válaszolnak is” – mesél Kővári Gábor a kezdetekről. Később jelentkeztek egy Tanzániába szervezett humanitárius utazásra is. A házaspár 2011 őszén már egy afrikai árvaházban osztogatta az ajándékba vitt plüssállatokat, majd egy pár napos szafarit követően Gábor – aki itthon szabadúszó operatőrként és rendezőként dolgozik – adományozásra buzdító kisfilmet készített az afrikai gyerekekről. „A filmben sok árvától megkérdeztem: mi leszel, ha nagy leszel? Legtöbben orvosok akartak lenni, volt, aki pilóta. De az egyik kisfiú, aki mindenhová követett engem, azt vála-szolta: misszionárius – szeretném azt hinni, hogy azért, mert nagy hatást tettem rá. Persze lehet, hogy csak tetszett neki a fényképezőgépem” – idézi fel Gábor a nyaralás legemlékezetesebb pillanatát.

Ételosztásra váró gyerekek a Dél-afrikai Köztársaságban. Két hét segítségnyújtás mintegy 600 ezer forintba kerül. Fotó: Bánkuti András

PIHENNI ÉS JÓT TENNI
Akikre az afrikai árvák misszionáriusként tekintenek, valójában humanitárius turisták. Az angol nevén voluntourism körülbelül félúton helyezkedik el a hosszabb távú önkéntes programok és az utazási irodák egzotikus nyaralásai között. Ezáltal jó lehetőséget biztosít azok számára, akik egyaránt szeretnének pihenni és valami jót tenni az utazásuk során.
<#zaras_figyelo#>

Mára világszerte egyre több profitorientált és nonprofit cég szervez humanitárius utakat, melyek célja a dél-afrikai vadrezervátumi állatgondozástól kezdve a vietnami iskolában való angoltanításig terjed. Ryan Alberts, egy 24 éves angliai jogász például 600 font és a repülőjegy árának kifizetése után négy hetet töltött Peruban. Délelőttönként egy árvíz sújtotta területen tengerimalacfarmot épített a helyiekkel, délutánonként angolt tanított egy cuzcói árvaházban. „A Professional Overseas Development szervezésében utaztam. Egy barátom ajánlotta őket, aki volt már humanitárius turista, így biztosan tudtam, hogy jó helyre megy a befizetett pénz” – mondja Ryan. Annak érdekében, hogy kikerüljük a pusztán profitorien-tált, a helyi közösségek életét kevéssé segítő cégeket, utazás előtt valóban fontos tájékozódni az utaztató szervezet tevékenységéről és a tervezett önkéntes programról. A Service Volontaire International szervezet honlapja például óva int mindenkit attól, hogy a humanitárius turizmus iparágának részese legyen. Szerintük komoly problémát okozhat például, ha a helyiek nyelvét nem beszélő, szervezetlen és képzetlen humanitárius turistacsoportok próbálnak angolt tanítani.

REPTÉRI TÚLSÚLY: 200 KG ADOMÁNY
Magyarországon 12-15 napos humanitárius utakat egyelőre csak az Afrikáért Alapítvány kínál, 2007 óta, általában évente kettőt. Kezdetben csak Kongóba szerveztek utazásokat (itt működik az alapítvány afrikai irodája), ma viszont már tanzániai programokra is lehet jelentkezni. A teljes program útiköltséggel együtt körülbelül hatszázezer forintba kerül, a részvételi díj tíz százalékát közvetlenül a helyieknek adományozzák. Az utazás különlegessége abban rejlik, hogy a résztvevők saját, kétkezi munkájukkal is segítik a helyi lakosságot. Egy tíznapos program során három-négy napot töltenek a turisták a humanitárius segítségnyújtással, ez idő alatt egy miniprojektet valósítanak meg. „Azt, hogy pontosan mit szeretne csinálni a csapat, még Magyarországon, az utazás előtti találkozókon döntik el. Csak így lehetséges előre szervezni, például megrendelni az alapanyagokat kisebb felújítási munkálatokhoz” – mondja Frák Anita, az alapítvány irodavezetője. France Mutombo Tshimuanga, a szervezet kongói származású vezetője révén szoros együttműködést tudnak kialakítani a helyi emberekkel, így a humanitárius turisták olyan projektekben vesznek részt, amelyek valóban hasznosak lehetnek a helyi közösség számára.

A turisták a kétkezi munkán túl a kiutazás előtt adományokat is szoktak gyűjteni. Füle Lídia, aki egy amerikai multivállalat budapesti központi szolgáltató irodájában dolgozik, beszámolt például arról, hogy két egymást követő humanitárius útjára 200 kilónyi reptéri túlsúllyal indult a magyar csapat, többek között Lídia munkatársainak adományaival felszerelkezve.

Az utazások résztvevői közül sokan megemlítették annak a veszélyét, hogy a helyiek messziről jött jótevőként tekintenek a turistákra, akik csak felcsillantják a jobb életkörülmények lehetőségét. „Aki valóban segíteni akar Afrikán, ne csak pénzt és játékokat adjon, mert azzal a helyiek nem igazán tudnak mit kezdeni. Sokkal többet ér az, ha egy-két napot játszol egy gyerekkel, tanítgatod őt. Például, hogy a szemetet ne az ablakon dobja ki, hanem szedje össze maga után” – mondja Lídia. A példamutatás fontosságát emeli ki Kővári Gábor is; szerinte az igazi, hosszú távú megoldás az lenne, ha a helyi tanítók képzésére fordítanának időt és pénzt.

FAPADOS SZAFARI
Csókási Zsolt, aki egy telekommunikációs cég felső vezetőjeként dolgozik, nem titkolja, hogy elsődleges célja a szafarizás volt, amikor idén márciusban elindult a tanzániai humanitárius utazásra. Nagy előnynek tartja azonban, hogy egy átlagos szafarihoz képest a humanitárius utazáson ugyanannyi pénzért még segíteni is tud a helyieken: „Láthatod Afrika valódi arcát, nemcsak azokat a skanzenfalvakat, ahol a helyi maszaiok csak a turisták kedvéért veszik föl a törzsi viseletet, a »munkaidő« leteltével pedig átöltöznek a hétköznapi ruhájukba, és hazamennek.” Az informatikusként dolgozó Nagy Péter szerint otthon kell hagyni az európai komfortot, hozzá kell szokni ahhoz, hogy nem mindig van áram, folyó víz. Péter tapasztalata szerint az effajta utazások sokféle embert vonzanak, az ő csapatának résztvevői főleg korabeliek, 30 év körüliek voltak, különböző foglalkozásúak – abban a csoportban épp közgazdászok voltak a legtöbben.
Frák Anita szerint a legtöbb turista a középosztályból kerül ki. Az elmúlt időszakban ugyanakkor próbálták a tehetősebb réteget is megszólítani, és a humanitárius turizmus lényegét megismertetni azokkal is, akik egyébként bármilyen luxusutat ki tudnának fizetni.

Kapcsolódó cikkek