Az egyesült államokbeli Pasadenában 1994. július 17-én 94 ezer néző figyelte lélegzet-visszafojtva, amint a világbajnoki döntő tizenegyespárbajában Roberto Baggio nekifut a labdának. Ha berúgja, folytatódik a küzdelem, ha kihagyja, nyernek a dél-amerikaiak. A Copfocskának nevezett olasz egészen a 16-oson kívülről fut neki a labdának, jobbal rúgja el, és a kapu fölé emel. Néhány pillanattal később a brazil csapat már egy kupacban ünnepli a világbajnoki címet.

A CBA csapata és Baldauf László ünnepel.
Fotók: Kőhalmi Péter

2012. június 7-én késő délután Telkiben, a Globall – Figyelő Top 200 Business Cup fináléjában Somogyi Jenő, a Dunaferr csapatkapitánya állítja le a hetes pontra a labdát. Egy fárasztó nap végén a döntő a Dunaferr és a CBA gól nélküli csatáját hozta. Következtek a büntetők; az első két sorozatban valamennyi játékos betalált. Somogyi, aki ezen a napon csapata legeredményesebb játékosa volt, nekifut a labdának, lő, az ellenfél kapusa azonban véd. Bajnok a CBA! Kitörő öröm az egyik oldalon, csapatkapitányukat vigasztaló dunaferresek a másikon. És ami a két csatát összeköti: 18 évvel ezelőtt Pasadenában az a világ legjobb játékvezetőjének négyszer megválasztott Puhl Sándor fújta a sípot, aki június 7-én Telkiben személyesen figyelte a mérkőzéseket.


Amit látott, tetszett neki. Nem csoda: átütő sikert hozott a labdarúgótorna. „Azt szeretnénk, ha ez lenne az esztendő legjelentősebb üzleti sporteseménye Magyarországon” – mondta egy hónappal ezelőtt, az első selejtező játéknap megnyitóján Illisz László, lapunk főszerkesztője. Így lett. Kilencvenhat csapat nevezett, a három selejtezőn csaknem ezer játékos fordult meg a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) edzőközpontjában, amelynek alkalmanként 30-nál is több alkalmazottja dolgozott azon, hogy minden a helyén legyen. Több ezer szendvics, mintegy kétezer palack ásványvíz fogyott el, összesen csaknem negyven bíró fújta a sípot – közmegelégedésre. Arról pedig Szabó Zsolt séf gondoskodott, hogy a mérkőzések utáni fogadásról senki se távozhasson üres hassal.

A döntőbe 27 csapat jutott, ők hat csoportban mérkőztek a két-két továbbjutó helyért. A selejtezőkhöz képest az volt a legfőbb változás, hogy ezúttal már keményebb belépőket is láttunk, és a rendkívül hajtós mérkőzéseken kevés nagy gólkülönbségű győzelem született. Az E csoport és az egész kupa esélyese, a CBA magabiztosan, egyik ellenfelüket 6-1-re legyőzve haladt előre. A kiírás adta lehetőséggel élve a kereskedelmi hálózat csapata két egykori élvonalbeli labdarúgóval, Szanyó Károllyal és Lőw Zsolttal erősítette meg sorait.

A Raiffeisen csapata

A középdöntőbe a következő csapatok jutottak: Dunaferr, Citibank, Alcufer, Epcos, Magyar Posta Dunántúl, FHB, SPAR, Fővárosi Vízművek, CBA, Masterplast, Raiffeisen, NFÜ.

Az első szakasz lezárulta után a csapatok ebédidőt kaptak, Hevesi Tamás pedig egy igen fontos feladatot. A zenész, aki jelenleg a magyar női U17-es labdarúgó-válogatott edzője, húzta ki az urnákból a versenyben lévő csapatok nevét, hogy négy háromcsapatos csoportban folytatódjék tovább a küzdelem.

A Tóth Imre házi szövetségi kapitány irányításával menetelő Dunaferr ezt a kört is kapott gól nélkül vette, két győzelmével elsőként jutott a legjobb négy közé. „Igazi összetartó csapat a miénk” – kommentálta a sikert Tóth, aki szerint az eredményes játék annak is köszönhető, hogy a „fiúk a civil életben is barátok, no és elkísért bennünket Bába Mihály, a Dunaferr női kézilabdacsapatának gyúrója is, aki minden mérkőzésszünetben kezelésbe veszi a játékosokat”.

A globallosok is gondoskodtak gyúrósátorról, ahol a két masszőrhölgy folyamatosan frissítette a megfáradt izmokat. Egyre élesebb a küzdelem – jegyezték meg a bírók. A sorsolásnál Hevesi Tamás egy csoportba delegálta a selejtezőn remeklő FHB-t a CBA-val, és a négy közé jutás kettejük csatájában dőlt el. Szanyóék 3-0-ra diadalmaskodtak, így ők is készülődhettek az elődöntőre.


Az Alcufer már a selejtezőn is meggyőző játékot mutatott. A cégnek egyébként a pályán is bizonyító társtulajdonosa, Horváth Ferenc pedig már akkor kijelentette, hogy a 27 közé jutást nem tekintik végállomásnak. A középdöntőt két győzelemmel és 5-0-s gólkülönbséggel zárták, miközben ugyanitt a másik két csapat, az NFÜ és a Citibank egymással egy igen látványos 3-3-as döntetlent ért el, így a győriek is a legjobb négy közé jutottak.

Az elődöntő negyedik csapata pedig az a Raiffeisen lett, amely először gól nélküli döntetlent játszott a Masterplasttal, majd magabiztosan legyőzte a talán esélyesebbnek számító SPAR-t.

„Rendkívül jó érzés látni, ahogy a különböző csapatok játékosai a mérkőzések szüneteiben beszélgetnek egymással. Biztos vagyok abban, hogy itt, a kupa során is köttetnek üzletek és barátságok is” – jegyezte meg Puhl Sándor Dunai Antalnak. Az egykori európai ezüstcipős gólkirályra komoly feladatok vártak még, hiszen őt kérték fel a szervezők a díjátadásra. Azt, hogy ki emelheti fel a hetven centiméter magas kupát, persze ekkor még nem lehetett tudni.

A Dunaferr csapata

Az első elődöntőben sokáig tartotta magát a Raiffeisen, ellenállásukat a nap talán legszebb gólja törte csak meg: egy gyönyörű és jól láthatóan előre begyakorolt szögletvariáció után Bita László megszerezte a CBA számára a vezetést, amelyet az utolsó pillanatokban Weisz Tamás (a Dunakeszi NB II-es futsallcsapatának erőssége) további góllal növelt. A másik elődöntő – amelyben a Dunaferr és az Alcufer küzdött meg egymással – óriási izgalmakat tartogatott. Csatájukban felváltva akadtak helyzetek mindkét oldalon, és hajszálnyival az Alcufer állt közelebb a gólszerzéshez. Az utolsó másodpercekben kis híján Horváth Ferencék szerezték meg a győztes találatot: egy szabadrúgás után a labda a kapufán csattant. Maradt tehát a gól nélküli döntetlen, következhettek a büntetők. Az Alcufer játékosai egyetlen hétméterest értékesítettek, így a Bába Mihály gyúró által feltuningolt dunaújvárosiak készülődhettek a döntőre.


Azt szokták mondani, hogy a bronzmérkőzésen mindig csalódott csapatok lépnek pályára, ám ezúttal ennek nyoma sem volt. Az egész nap egyik legkiemelkedőbb színvonalú összecsapását hozta a kisdöntő, amelyen – a tétnek megfelelően – már a komoly profi meccsekhez hasonlóan két játékvezető bíráskodott. Mindkét csapat erőteljes támadójátékkal rukkolt elő, felváltva estek a gólok, ismét következett a ráadás, és ahogyan az elődöntőben, úgy a bronzmérkőzésen is a szétlövés okozta az Alcufer vesztét. A büntetőpárbajt 2-1-re megnyerve, igazi meglepetést szerezve a Raiffeisen szerezte meg a harmadik helyet.

A bronzmérkőzés alatt már javában melegített a döntő két csapata, mégpedig a délutáni nagy melegtől kissé elbújva, a park árnyékos részein. A fináléra rengetegen voltak kíváncsiak, a pályát körbevették az üzleti futballtornát már befejező játékosok, no és persze a mérkőző felek szurkolói. A rendkívül jól megszervezett védelmek ellen ezúttal a csatárok nem találták meg az ellenszert, és bár lüktetett a mérkőzés, igazi gólhelyzet kevés, gól pedig egy sem akadt. Akár 1994-ben Pasadenában, ezúttal is 0-0 lett a mérkőzés eredménye, amelynek végén következtek a büntetők. Az első két párban valamennyien betaláltak, ahogyan a CBA harmadik játékosa is. Ekkor tette le a hétméteres pontra a labdát a dunaferresek egyik legjobbja, a selejtezőn gólkirályi címet szerző Somogyi Jenő. A csapatkapitány három lépést hátrált, kinézett a jelet megadó játékvezetőre, lőtt, és a kapus védett.

Bajnok a CBA, amelynek játékosai úgy örültek, mintha a vb-t nyerték volna meg: magasba dobálták a jelen lévő vezérigazgatót, Baldauf Lászlót. „Nem volt kérdés, hogy elvállalom” – nyilatkozta boldogan Bita László, aki a CBA-sok utolsó büntetőjét értékesítette. „Nekünk ez a tornagyőzelem felért azzal, mint amikor egy világsztár csapat megnyeri a Bajnokok Ligáját. Köszönet a szervezőknek a kupa megteremtésének ötletéért és a verseny magas színvonalú lebonyolításáért” – nyilatkozta Breier László csapatkapitány. Hasonló módon vélekedett Várkonyi Zsolt, a Dunaferr PR-főosztályvezetője: „Csak azt sajnálom, hogy ezt a tornát nem találta ki valaki már évekkel ezelőtt!”

Amikor Dunai Antal átadta a győztesnek a serleget, a hangszórókból felcsendült a nagy nemzetközi tornákról is jól ismert „We are the champions”, és az arany konfettieső is megérkezett. Mindenki biztos abban, hogy ezt a tornát folytatni kell. A híres színdarab címét némileg átírva: „Jövőre veletek ugyanitt!”

Kapcsolódó cikkek