Az uniós tagállamok himnuszának kezdősorai olvashatók azon az egyméteres, Viktória mintás ajándékvázán, amelyet a magyar elnökség központi helyszínén, a gödöllői kastélyban állítottak ki. Amikor a féléves periódus leteltével Brüsszelbe viszik majd a 25 kilós alkotást, a Herendi jelképesen és tartósan Európa központjába kerül. Simon Attila vezérigazgató szerint azonban a cég a tavalyi teljesítményével nem csak európai, de világelsőséget is szerzett.

Díszváza az uniós elnökséghez. A Herendi vezére világelsőséget emleget. Fotó: MTI

„Herend a világ luxusporcelánt előállító manufaktúráinak legnagyobbika” – állítja a cégvezető, annak alapján, hogy 900 embert foglalkoztatnak, és 50 országba exportálnak. Az elmúlt kilenc év legjobb teljesítményével a társaság 2010-es adózás előtti eredménye várhatóan megközelíti majd a 600 millió forintot, ami több mint 40-szerese a megelőző évinek (lásd a grafikont). Az árbevétel is magasabb a 2009-esnél, az előzetes adatok szerint 4,2 milliárd forint. Az export 10 százalékkal nőtt, főleg az amerikai, az arab, a brit (és további tíz) piacon, de még a belföldi értékesítés is meghaladta az egy évvel korábbit. Simon a nagyobb árbevételt – az exportot segítő gyenge forint mellett – az értékesítési volumen növekedésének tudja be. Megtette a hatását a vevőre koncentráló értékesítés és a termékfejlesztés (az átlagosan „napi egy-egy új Herendi termék” stratégiája) is. Hab a tortán, hogy a társaság mindezt hitel, külső finanszírozás nélkül érte el, ami a vezérigazgató szerint páratlan a vállalkozások körében.

OFFENZÍVA. Az eredményeket Simon Attila a szigorú költséggazdálkodással, a kultúraváltással, a lean management szemlélet alkalmazásával magyarázza. A vezérigazgató az európai porcelánipart alapjaiban megrázó válság ellenére is optimista. A stratégiai pontokon – Londontól Tokióig – további márkaboltok nyitását tervezi; a következőt márciusban a Ferihegyi repülőtéren adják majd át. Készülnek a közvetlen viszonteladók számának növelésére is.

„Az új kormány kiemelt figyelmet fordít a hungarikumok, köztük a Herendi porcelán védelmére” – emlékeztet Simon, aki szerint a porcelánpiac normalizálódni fog. Úgy számol, hogy miközben több híres gyár ellehetetlenülhet, a Herendi Porcelánmanufaktúra piacvezetővé válik a kézi készítésű luxusporcelánok szegmensében. Ennek szellemében 2007 óta nem volt csoportos létszámcsökkentés sem, pedig az üzemi tevékenység összes ráfordításának kétharmada a személyi jellegű ráfordítás. Igaz, korábban 1400-ról 900 főre apadt a dolgozói állomány.

További részletek a Figyelő 2011/5. számában.

<#zaras_figyelo#>A kiválóan képzett szakembergárdát meg akarják tartani, cél a kézi készítésű porcelán előállítás szaktudásának átörökítése a következő nemzedékekre. A társaság az utánpótlást az országos beiskolázású herendi szakképző intézménnyel igyekszik megoldani.

TÁVOLRÓL SZÉP. Kicsit másképpen látják a páratlan sikerdömpinget az érintett dolgozók. „A Herendi olyan, mint egy tájkép: távolról szép, de közelről csúnya” – állítja egyikük. A jó pénzügyi eredményt szerinte a cég nagyrészt a nadrágszíj meghúzásával érte el. Nem csak az anyagköltséget csökkentették drámaian, de sok év óta nincs bérfejlesztés sem. Volt kolléga, aki inkább osztrák tetováló szalonban vállalt állást, mások direktmarketing-ügynökként kénytelenek kiegészíteni a fizetésüket, mert nem tudnak megélni a főállásukból, ahol pedig milliós értékeket állítanak elő. A megkérdezett dolgozó attól tart, a szigorú költséggazdálkodással leépülhet a cég is.

Többen visszasírják az előző vezérigazgatót, aki nyitottabb, a dolgozókat jobban motiváló vezetői módszereket alkalmazott. Polányi Sándor – akit annak idején válságkezelésre kértek fel – radikális változtatásokat indított el az értékesítésben, és a fő piacokon a manufaktúra számára előnytelen szerződések újratárgyalását javasolta. A termékfejlesztésnél ifjú szakembereket alkalmazott, és a kristályairól híres, világszerte csaknem 15 ezer üzletet működtető Swarovski lánc egyik tulajdonosával tárgyalt a Herendi termelésének negyedét lekötő, közös porcelán-kristálytermékek gyártásáról. Polányit azonban alig másfél év után, 2005 júliusában felmentették, s távozott az ötletben partner Robert Somogyi kereskedelmi igazgató is, aki most egy konkurens német manufaktúra vezetője.

Polányi ma úgy látja, stratégiájából a létszámcsökkentést megvalósították, kilábalási receptjét azonban nem vették át. Miután az európai márkák keletre vitték a még festetlen porcelán „fehéráru” gyártását – mert még a magyar munkaerő is drága a kínaihoz képest –, ő is kelet felé akart nyitni. Másfelől a hazai porceláncégekkel való összefogást szorgalmazta, hogy a fehérárut például Hollóházán gyártsák, gazdaságosabban.

Kapcsolódó cikkek