– Biztos benne, hogy ez a legjobb időpont egy budapesti üzlet nyitására? A válságnak még nincs vége, és a magyar gazdaság nem teljesít mostanában túl jól.

–Sajnos ez igaz, de ennek ellenére jó az időzítés. Korábban is mindig hangsúlyoztam, hogy a válság üzleti értelemben lehet az ellenségünk és a barátunk is. Ha hagyjuk, hogy a válság az ellenségünk maradjon, akkor vesztünk vele szemben, de ha rákényszerítjük, hogy a barátunkká váljon, akkor legyőzzük. Én már több krízist is sikerrel éltem meg. A svájci óragyártás a nyolcvanas évek végén az olcsó távol-keleti kvarcórák indította versenybe majdnem belerokkant, de aki a szorult helyzetet az üzlet átformálására tudta felhasználni, az sikerrel jött ki belőle.

Az Hublot-vezér irányt mutat. Mindig a tapasztalatára hagyatkozik.

 
Az igaz, ha a mostani válság még 10 évig tart, akkor utólag bebizonyosodik, hogy a mostani döntéseink helytelenek voltak. Ám ha pár év múlva megindul a fejlődés, akkor helyesen cselekedtünk. De ezt a jövő dönti el. Nézze, miért ne terjeszkednénk, ha most könnyen lehet hozzájutni kiváló elhelyezkedésű üzleti ingatlanokhoz, ráadásul azok bérleti díja is olcsó?

– Azért, gondolom, alaposan felmérték a magyar piacot, mielőtt az üzlet megnyitásáról döntöttek.

– Hagyjuk a felméréseket, azok nem annyira fontosak, én mindig elsősorban a megérzéseimre és a tapasztalataimra hagyatkozva hozom meg a döntéseimet. Az számít, hogyan érezzük az üzletet, és véleményem szerint az lehetetlen, hogy mindig csak a negatív tendenciák érvényesüljenek. Kell, hogy jöjjön valami pozitív változás.

– Jó, akkor úgy kérdezem, hogy a megérzése szerint kik lesznek a magyar üzletbe betérő vevők?<#zaras_figyelo#>
– Nézze, a magyarok mögött hosszú, válságokkal teli történelmi múlt áll. Úgy ismerem őket, hogy óriási akaratuk van, sosem adják fel, nagyon képzettek, kreatívak és okosak. Az nem lehet véletlen, hogy például az informatikában ennyire jó szakembereket adnak a világnak. Bízom ebben az országban, abban, hogy a válság a legjobb válaszokat hozza ki az emberekből.

– Az üzlet hivatalos megnyitóján mondott rövid beszédében is meglepően nagyon dicsért minket. Önnek ez a terjeszkedés egy speciálisan magyar ügy?

– Azt azért nem állítanám. A válság Európa-szerte mindenhol keményen érezteti a hatását, ugyanilyen jó lehetőségek nyílnak meg előttünk Angliában vagy Franciaországban is, és persze azokat is kihasználjuk.

– Ezek szerint igaz lehet, hogy a luxuspiac jól állja a sarat a legnagyobb válság közepette is?

– Erre a válaszom egyszerre nem és igen. Nem, mert például Nyugat-Európában kevesebbet költenek luxuscikkekre manapság. Még akkor is, ha van egy stabil réteg, amelynek ilyenkor is van pénze a luxustermékekre, ám sokan közülük nem akarják látványosan mutatni a vagyoni helyzetüket ilyen vérzivataros időkben. Ugyanakkor a piac valóban válságálló, hiszen a Távol-Keleten, a Közel-Keleten, Oroszországban és Dél-Amerikában szinte semmit sem érzékelünk, ezeken a piacokon erőteljesen növekszik a kereslet.

– Ismert, hogy a bővülés oroszlánrésze ma már Kínából jön, ahol nagy ütemben emelkedik a gazdagok száma. Ám egy nemrég készült felmérés szerint az Hublot Kínában nem teljesít túl jól, nincs a legnépszerűbb svájci óramárkák élmezőnyében.

Jean-Claude Biver a budapesti üzletben. Több válság után is állva maradt. – Igaza van, Kínában egyenesen sereghajtók vagyunk, de ennek csupán az lehet az oka, hogy 2010-ben jelentünk meg a piacon. Két és fél év alatt lehetetlen érzékelhető részesedést szerezni ott; a versenytársaink olyan előnnyel rendelkeznek, amelyet csak hosszabb távon lehet lefaragni.

– Mennyire igaz az a közkeletű vélekedés, hogy az igényes svájci órákat még ma is kézzel készítik? Mennyire tört be az automatizálás az iparba?

– Természetesen teret nyert a gépesítés, a csavarokat és a rugókat már régóta nem kézzel reszelgetjük. Van azonban két fontos lépés az óragyártásban, amelyet szerintem sosem fogunk gépekkel végeztetni. Egyrészt a dekoráció során minden egyes elemet manuálisan kell megmunkálni, enélkül nem képzelhető el jó óra a mi szintünkön. Ennek a munkának az eredményét egyébként a vevő gyakran nem is látja, hiszen az csak az óra belsejében érhető tetten, mégis létfontosságú folyamatról van szó. Másrészt az alkatrészek összeszerelését sem tudják gépek elvégezni, előfordul, hogy 700 apró elemből kell egy-egy órát összerakni, és bármilyen időigényes is a folyamat, erre mindenképpen emberi munkaerőt kell alkalmaznunk.

Kapcsolódó cikkek