Megirigyelhette Heinz Wiedner, a Raiffeisen Bank Zrt. vezérigazgatója kollégáját, az OTP-t vezető Csányi Sándort, aki VIP-partnereinek a saját pincészete különlegességeit adhatja. A Raiffeisen cégcsoportja egyik vállalatán keresztül megszerezte ugyanis az Egri borvidék hajdanvolt legnagyobb állami feldolgozójából még megmaradt borászatot. A mintegy 200 ezer palacknyi muzeális borkészlettel és a több mint 4 kilométeres pincerendszerrel együtt 1,3 milliárd forintért vette meg.

Az Integrált Borgazdaság Zrt.-ben a banknak ráadásul ennél is több pénze áll. Mint azt Murányi Ákostól, a pénzintézet PR-menedzserétől megtudtuk, mintegy 1,5 milliárd forinttal tartozott a borászati nagyvállalat a Raiffeisennek. A bank emiatt még 2009-ben kérte a cég felszámolását a Heves Megyei Bíróságtól. Az eljárás még abban az évben, áprilisban el is indult.

Az Integrált Borgazdaság főpincészetében. Óriási ráfordítást igényel az újraindítás. Fotó: MTI

FELSZÁMOLÁSOK SORA
A vagyontárgyak értékesítésére kiírt pályázatok azonban nem jártak sikerrel, pedig tavaly már palackonként 375-től 3750 forintig kínálták az 1968–1988-as évjáratú borkészletet. A hordós borok közül cabernet sauvignont és kékfrankost pedig literenként nettó 190 forintért is kínált a felszámoló nagy tételben, de hiába. A felszámoló Ratis Pénzügyi Kft. egymást követő értékesítési pályázatain csak nem akadt vevő a nagy múltú társaság értékeire. Végül jobb híján vette meg a Raiffeisen cége a borászat eszközeit. Most azt vizsgálja az új tulajdonos, hogyan lehet veszteség nélkül üzemeltetni a két éve leállított üzemet.<#zaras_figyelo#>

A megkérdezett borászok szerint nem lesz könnyű dolga a banknak, hogy újra verseny- és piacképes borászatot hozzon létre az Integrált eszközeiből. Varsányi Lajos, az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke, a Varsányi Pincészet tulajdonosa szerint ez csaknem reménytelen próbálkozás.

Pedig miután kikeveredett a rendszerváltást követő válságból, egy ideig úgy tűnt, hogy az új menedzsment jól irányítja az Egervint. Az EU-csatlakozással járó változásokat, a nemzetközi versenyt azonban már nem bírta a cég, elveszítette nyugati piacait, ahol ismerték a védett Egri Bikavér márkát. A vállalatot úgy próbálták megmenteni, hogy az egyes tevékenységeket, a borászatot, a palackozást, a kereskedelmet külön társaságokba szervezték. Az Egervin-márkajogokat a tavaly november óta felszámolás alatt lévő Vincom Zrt. szerezte meg, de a palackozást végző másik volt egervines cég ellen is felszámolás indult.
A borászati tevékenységet az Integrált Zrt. folytatta, de nem boldogult jobban az előbbi két vállalatnál. Pénzügyi helyzete megingott, majd 2009-ben elindult a felszámolás is. A bedőlést 2,2 milliárd forint értékben sok beszállító, termelő bánta.

LEJÁRATTA MAGÁT
Úgy tudjuk, hogy az öröklött strukturális bajok mellett vezetési hibák sorozata is hozzájárult a hajdani borászati nagyvállalat ellehetetlenüléséhez. A tulajdonosok nem szakmai, hanem száraz pénzügyi befektetőként bántak a céggel, nem hajtották végre a szükséges fejlesztéseket, befektetéseket. „Egy ilyen gyönyörű, virágzó üzemet így tönkretenni, szétverni nagy teljesítmény” – ironizál az egyik piaci szereplő. Szerinte az eróziót az indította el, hogy sokszor akár évekig sem fizették ki a termelőknek a felvásárolt szőlő árát. Ezzel lejáratta és elszigetelte magát a társaság, mert visszaélt a termelők bizalmával. Ezért aztán senki sem siratta az Egervint.

Mindenesetre az egymásra épülő borászat, palackozás, kereskedelem hármasból valamelyiket külön feltámasztani szinte reménytelen. A vállalkozás beindításához szükséges tőke, szaktudás és piac hármasából pedig a Raiffeisennek legfeljebb a pénze van meg.

Az is megnehezíti a bortermelés újraindítását, hogy a technológiai berendezések nagyvállalatiak, több százezer hektoliter a kapacitásuk. Ezekkel a mai igényeknek megfelelő bort csak igen nagy ráfordítással és felújítással lehetne előállítani. Kifizetődőbb lenne a régi helyett egy hatékony, modern kisüzemet építeni, kimazsolázva az átvett eszközök közül a még használható berendezéseket.

Alapanyag sincs ekkora kapacitáshoz. Amikor még virágzott az Egervin, az Egri borvidéken 3500 hektáron termeltek szőlőt, és ennek több mint feléről a vállalat vásárolta fel a gyümölcsöt. Abban az időben még 11 ezer termelő volt, de azóta a koncentráció felgyorsult, jelenleg alig 8000 termelőt tartanak nyilván. A borvidék termőterülete ugyan 5600 hektárra bővült, de a hazai és külföldi felvásárlók szüretkor egymás elől kapkodják el a termést. Az EU borreformja után ugyanis az ültetvénykivágásokkal 170 ezer hektárral fogyatkozott meg az uniós szőlőterület, a magyar is 93 ezer hektárról 69 ezerre csökkent.

MINT A MALÉV
A hajdani Egervin-bor amúgy sem hiányzik a piacról. „Az Egervin-féle Integrált olyan, mint a Malév, egy idő után nem hiányzik a fogyasztónak, hamar betöltik mások a piaci űrt” – fogalmazott az egyik nem egri piaci szereplő. Egy új márkát pedig sok pénzbe és időbe kerül felépíteni a nemzetközi bordömpingben.

A Raiffeisennek, amint azt az illetékestől megtudtuk, nincs más borászati vagy agrárcége, és úgy tűnik, egyelőre nem is akar robbantani a borbizniszben. „Az Egervin egyedi eset, amelyet veszteségminimalizálás okán vettünk meg, mivel senki sem jelentkezett elfogadható ajánlattal” – fogalmazott Murányi Ákos.

Nem tudhatjuk persze, mit hoz a jövő. Bankárkörökben nem ritka, hogy a családjukban borászatot üzemeltetnek. Példa erre a Csányi Pincészeten kívül a Széchenyi Kereskedelmi Bankot tulajdonló, az Államadósság-kezelő Központot irányító Töröcskei István dörgicsei Pántlika borászata vagy a bankár-vadász-befektető Zdeborsky György villányi Vylyan Pincészete.

Kapcsolódó cikkek