Bár külföldi megrendelésekkel meglehetősen jól áll, a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. csak alvállalkozói megegyezéssel és tömeges elbocsátással látja elkerülhetőnek a felszámolást.
Gyakorlatilag minden munkavállalóját elküldi a Vegyépszer jogutódja, a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. Ezt a cégnél a válsággal és az építőipari körbetartozásokkal magyarázzák. Miközben tavaly még 240 fő dolgozott a társaságnak, az új struktúrában csak tucatnyi kulcsvezető maradna a vállalat közvetlen kötelékében. Ők egy-egy tevékenységre, illetve akár egy-egy megbízásra is külön projektcégeket alapítanak majd, és ezekbe vesznek fel a távozó kollégák közül.
A szokatlan konstrukciót súlyos pénzügyi nehézségek indokolják. Értesüléseink szerint a csoport az elmúlt években esetenként csak több hónapos időhúzást követően, sokszor csak töredékösszegben fizette ki az alvállalkozóit. „A parlamenti választások előtt aztán olykor már a telefont is felvették” – idézi fel fanyar mosollyal egy alvállalkozó, aki szerint a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. a politikai változástól remélte helyzete jobbra fordulását. Nos, miközben külföldi lehetőségek bőven akadnak, új hazai megrendelések továbbra sem érkeznek Nagy Elek főtulajdonos cégéhez. Mint építőipari forrásaink fogalmaztak: hiába a dicső múlt, vagyis hiába számított kedvencnek a cégcsoport az első Fidesz-kormány idején, 2010-ben már nincsenek benne a pikszisben, már nem e csoport rendelkezik a legjobb politikai renoméval a jobboldalon.
Sztrádaépítés 2006-ban. Elfogytak a Vegyépszer hazai megrendelései. Fotó: MTI
SÚLYOS GONDOK. A jogelőd Vegyépszer Zrt. mára kiürült. Mivel a céges honlap szerint a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. „törvényes, általános jogutód”, aligha sikerült a sokmilliárd forintnyi kötelezettségtől, illetve a peres ügytől megszabadulni. A 2009. márciusi név- és cégváltás magyarázza, hogy tavaly a „régi” Vegyépszer csak 10 milliárd forintos árbevételt ért el, a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. pedig már 29 milliárdot hozott össze. Igaz, a két tétel együttesen sem közelíti meg a csoport 2008-ban kimutatott forgalmát. Felszámolás alá került a részben az építőipari társaság birtokában levő kiskunfélegyházi TE Ganz-Röck Zrt. kazángyár is; ha nem sikerül új befektetőt találni, milliárdokat bukik a csoport.
Fény, de legalábbis reménysugár is látszik azért a Vegyépszer fúrta alagút végén. Az idén tavasszal hatalmas észak-afrikai megrendelést szereztek – nagyobbat, mint amekkorát bármelyik magyar építő cég a három évtizede zajlott, amúgy részben szintén a Vegyépszer által végzett tengizi munka óta kapott. Líbiában egy város szinte teljes infrastruktúráját kell fővállalkozóként, az alapoktól kiépítenie, és kisebb részben újjávarázsolnia a Vegyépszernek. A kezdeti hatalmas, 300 millió eurós megrendelés mellé július elején további 150 millió eurónyi munkáról sikerült megállapodni az ottani fejlesztési miniszterhelyettessel. Így a munkák összértéke immár – a mai árfolyamon –120 milliárd forintot tesz ki.
A nyár elején indult líbiai kivitelezés összesen 40 hónapig tart, így elvben 3,5 évre biztosíthatná a csoport túlélését (már csak azért is, mert a 300 millió eurós megrendelés 15 százalékát még tavasszal előlegként átutalták a Nemzetközi Vegyépszer Zrt.-nek). A líbiai fővárostól 40 kilométerre fekvő Az-Zavijah városában már el is kezdett munkák léptékét jól jellemzik a számok: összesen 600 kilométernyi csatornahálózatot, 450 kilométernyi vízvezetéket, 400 kilométernyi útszakaszon közvilágítást és 600 ezer négyzetméter út- és járdaburkolatot építhet a vállalat. A megrendelés második, 150 millió eurós részeként gáz-, áram és telekommunikációs hálózatot alakít ki a magyar vállalkozás.
PISLÁKOLÓ REMÉNYEK. A líbiai mellett az elmúlt években számos erdélyi projekten dolgozott a cég, utakat és szennyvíztisztító telepeket építettek egyebek mellett Kolozsvár környékén és Csíkszeredán. Mindez elsősorban a tulajdonosnak köszönhető, ugyanis az erdélyi származású Nagy Elek remekül beszél románul, és kiváló kapcsolatokkal rendelkezik keleti szomszédunknál. További nagy ígéret Bosznia, ahol a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. komoly projektekről folytat szintén előrehaladott tárgyalásokat.
A nagy kérdés az, megélhet-e egy építőipari cég csak külföldi aktivitásból. Sikerül-e a felszámolás megindítását elkerülni, azaz az alvállalkozókkal megegyezni? (Úgy tudjuk, elég alacsony kifizetési százalékot kínál a cég.) Továbbá rendben lesz-e minden a líbiai munkával? A hírek szerint akad olyan ugrásra kész olasz társaság, amely szívesen átvenné a líbiai városépítési projektet. A Nemzetközi Vegyépszernek most ezért is mindennél fontosabb, hogy legalább a lehetőségekhez képest pénzügyileg stabil maradjon.