– Ön emlékszik olyan esetre, amikor egy magyar cég felvásárolta volna egy svájci versenytársát, mint most a Richter a PregLemet?

– Nem, eleve ritka az európai felvásárlás, szerintem nem csak a Richter, de a magyar gyógyszeripar történetében is egyedülálló a lépés.

– A cég 150 millió svájci frank készpénzt fizetett, és további 295 milliót fizet, ha bizonyos „mérföldkövek” teljesülnek. Szakmai vagy pénzügyi mérföldkövekben állapodtak meg?

– Szakmaiakban. Elsősorban annak a jóindulatú, méhen belüli mióma kezelésére szánt készítménynek az előrejutásával kapcsolatosak a kitételek, amelynek nemsokára elindul a törzskönyvezése. A kockázatainkat a mérföldkövek beépítésével csökkentettük ezzel a megállapodással a következő négy évre.

„Bízunk az EU szabályokba nem ütköző, alapvetően patrióta gazdaságpolitikában.”

– Mit tud ez a „csodaszer” üzleti értelemben?

– Becsléseink szerint egy sikeres piaci bevezetést követő pár éves felfutás után évi 100–200 millió euró bevételt hozhat a készítmény. A Richternek 1 milliárd euró az árbevétele, 105 terméke van piacon, tehát ez lehet a legjelentősebb készítmény.

– További 100 millió frank tőkeemelést is vállaltak, erre miért van szükség?

– A következő három évben ebből támogatjuk az említett mióma gyógyszer piaci bevezetését, illetve más, kisebb volumenű kutatási projekteket is fedezünk vele.

– Mikor lép piacra a termék, vagyis mikortól hozza a várt bevételt, és hogyan osztják ezt meg egymás között?

– Ha minden a tervek szerint halad, 2012-ben dobja piacra a PregLem. Az alapmolekulát licencbe vették át, de a klinikai fejlesztés erre a bizonyos indikációra már a PregLem tulajdonának számít. Kisebb összeg erejéig a licencbe adó is jogosult lesz a bevételből részesedni, a döntő részt azonban mi kapjuk.

– A Richter mindig magasan tartotta készpénzállományát, hogy még a hasonló felvásárlásokat se kelljen hitelből fedeznie…

– Ezt pontosítanám, hiszen csak 1997 óta áll fenn ez a helyzet. Azelőtt a cég jelentősen eladósodott volt, és csak az 1997-es tőzsdei bevezetés, illetve alaptőke-emelés után sikerült kikászálódnunk ebből a helyzetből. Azóta beruházunk és vásárolunk saját forrásból, szorgos hangya módjára gyűjtögetjük a készpénzt.

– Mekkora részét költötték most el ennek, mennyi maradt?

– A rendelkezésre álló forrás egyharmadát fizettük ki, tehát továbbra is jelentős állomány maradt nálunk.

– Ezt is hasonló akvizíciókra tartogatják?

– Szívesen szállnánk be olyan korai fázisban lévő projektekbe, amelyek kifejezetten beleillenek a stratégiánkba, vagyis a portfólió bővítésére alkalmasak, elsősorban a nőgyógyászat területén. A PregLem esetében is terméket vettünk, hiszen a cég értékét a „csőben lévő” molekulák potenciális piaci kifutása határozta meg. A PregLemnek még nincs forgalomban lévő terméke, így nincs is bevétele, illetve egyáltalán jelenléte a piacon. Ezért a mióma gyógyszer értékesítésére felépíthetjük a nyugat-európai kereskedelmi hálózatunkat.

– Arra is felhasználják az alkalmat, hogy a majdani nyugati hálózatban a Richter termékeit is kínálják?

– Igen, ehhez a lépéshez nagy segítséget ad, hogy most megszereztünk egy eredeti, innovatív terméket, és persze erre alapozva később fokozatosan a Richter-készítmények is megjelenhetnek az Európa nyugati felében kiépített kereskedelmi hálózat portfóliójában. Mivel Kelet-Európában ezzel már rendelkezünk, hamarosan az egész kontinenst le fogjuk fedni, mindkét cég termékeivel.

– Készülnek fordított agyelszívásra? Érdemes a sokkal költségesebb svájci körülmények között tartani a felvásárolt cég teljes működését?

Az interjú további részletei a Figyelő 2010/42-ik számában olvashatók.


<#zaras_figyelo#>– A jelenlegi PregLem-csapatot mindenképpen ott szeretnénk tartani, ebben rejlik a legnagyobb értéke, de a szakmai támogatásukat részben itthonról fogjuk elvégezni. A PregLem a munkák egy részét eddig kiadta bérbe, úgy gondoljuk, hogy ezentúl a hasonló feladatokat kiválóan el tudjuk majd látni házon belül is, a Richterben. Egyébként nagyon alaposan átvilágítottuk a társaságot, és egyrészt mindent rendben találtunk, másrészt adósság nélkül vesszük át azt. Szeretnénk megadni a lehetőséget az ottani stábnak, hogy a meghatározott terveket teljesítve jól produkáljon.

– Egy innovatív céget vettek tehát, a Richter viszont inkább nevezhető generikus, azaz lejárt szabadalmú termékek gyártójának. Megfelelően illeszkedik a két társaság egymáshoz?

– A Richter k+f költségeinek mintegy 60 százalékát ma már eredeti kutatásra fordítjuk, és csak 40 százalékát fejlesztésre, jórészt generikus gyógyszerekre. A biotechnológia előretörésével ez az arány még inkább el fog tolódni az eredeti kutatás irányába, az illeszkedéssel tehát nem lesz probléma. Sőt ideális, hogy ezentúl a stratégiai jelentőségű nőgyógyászati készítményeink számára lesz házon belül egy klinikai kutatásokra szakosodott egységünk is.

– Két éve a lengyel Polpharma felvásárlásával próbálkoztak, sikertelenül, most pedig Svájc felé orientálódtak, és nyugat-európai hálózatot építenek. Nyugatra tolódott az üzleti érdeklődésük?

– A kelet-európai pozíciónkat organikus növekedéssel igyekszünk erősíteni, jelenleg a régióban nem mutatkozik számunkra jó felvásárlási célpont. A Polpharma jó lehetőség lett volna, de nem bánjuk, hogy nem valósult meg, mert a számaink azt mutatják, hogy a tevékenységet nem befolyásolta az ügylet felbomlása. A jövő év első negyedévére várjuk azt a bírósági döntést, amely reményeink szerint 40 millió dollár bánatpénzt hoz majd, a Polpharma egyesülés meghiúsulása következtében.

– Az Orbán-kormány gyógyszerpiaci terveiről keveset tudni, Önökkel egyeztettek már ez ügyben?

– Mi elsősorban az Új Széchenyi Tervben bízunk, amely kiemelten foglalkozik a gyógyszeriparral, és reméljük, hogy kis országként az a cél, hogy a versenyképesség szempontjából fontos iparágakra koncentráljon.

– De az egészségügyi rendszer átalakításáról, a gyógyszertámogatás módosításairól, esetleg konkrét iparpolitikai elképzelésekről még nem hallottunk.

– Mi sem, de ezek az ügyek nyilván majd a jövő évi költségvetés tervezésekor kerülnek elő. Mi bízunk a más országokban már természetes, uniós szabályokba nem ütköző, a pénzügyi lehetőségeket figyelembe vevő, ám mégis alapvetően patrióta gazdaságpolitikában. A párbeszéd már elindult a kormányzat és az iparág között.

Kapcsolódó cikkek