Kissé extravagáns „üvegbuborékot” álmodott Zaha Hadid, az iraki származású világhírű építésznő a budapesti Szervita téri „szocmodern” stílusú parkolóház és a mellette keresztben álló, sablonos-szögletes irodaház helyébe. Bár 2008 tavaszán a Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács (benne a műemlékvédelem képviselőivel) nagy egyetértésben jóváhagyta a terveket, a megvalósítást a mai napig nem kezdhette meg a beruházó, a luxemburgi központú Orco Property Group.

Kalapács Kornél. „Teljesen új alapokra kell helyezni a szabályozást.”

Mint Kalapács Kornél, a cég magyarországi vezetője meséli, elképedt, amikor a jóváhagyott tervek birtokában, a bontási engedélyezési folyamat közepén, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) szakemberei időpontot kértek a cégtől, hogy lefotózhassák a kockaépület műemléki (!?) értékeit. Ehhez nem járult hozzá, ám a másik fél képviselői kijárták a műemlékvédelmi hatóságnál, hogy nyilvánítsa védetté a környék utcaképét. Így, ha lenne is pénz és akarat az építésre, a merész terveket bármikor megtorpedózhatják.

Róna Katalin, a KÖH szóvivője ugyanakkor aláhúzza: a hivatal a munkáját végzi, s a 2001-óta érvényben lévő jogszabályoknak szerez érvényt. Elismeri, hogy „az utolsó pillanatban” nem szerencsés ideiglenes védettséggel korlátozni a beruházók jogait. Ugyanakkor hozzáteszi: a Tervtanács csupán elvi építési engedélyt ad ki, sem a műemlékvédelemre, sem a beruházóra nem kötelező az előzetes állásfoglalása, ajánlása. Műemléki és műemlék jellegű védettség esetén a KÖH joga a végleges építési engedély kiadása.

SZIMBIÓZIS. „Megérett az idő a szabályok változására, mert megmerevedtek a frontok az építtetők és a műemlékvédők közt. Utóbbiak ellenségnek tekintik a fejlesztőket. Pedig a réginek és az újnak szimbiózisban kellene élnie, együtt fejlődnie Budapesten” – mondja Török András várostörténész, a Nagy Budapest Törzsasztal városvédő csoport titkára, a Summa Artium Nonprofit Kft. igazgatója. Véleménye szerint, ha az állam meg akar védeni egy műemléket, akkor ahhoz pénzt is hozzá kell rendelni. Például ki kell(ene) sajátítani az épületet, vagy milliárdokkal támogatni a felújítását, átépítését, ahogyan erre más országokban akadnak jó példák. Az pedig semmiképpen sem megoldás, hogy már jóváhagyott elvi építési engedélyt a műemlékvédelem utólagosan megtorpedóz.

Pedig a Bécsi utcai „léghajó” vagy „zeppelin” épülettel is hasonló történt pár hete. Ezt a Fashion Streetet létrehozó Csipak Péter belvárosi ingatlanbefektető megbízásából a világhírű építész, Norman Foster irodája tervezte, de elképzelhető, hogy a műemlékvédők tiltakozása miatt ez a projekt sem indulhat el.

Szervita tér. Védetté tett utcakép.

„Egy előzetesen jóváhagyott engedély birtokában az ingatlanfejlesztő, érthető módon, szeretne dolgozni, és minél többet kihozni egy épületből” – jegyzi meg Kalapács Kornél. Az Orco vezetője nincs egyedül a műemlékvédelemmel küzdő ingatlanberuházó cégek közt. Mint Futó Gábor, a Futureal Csoport vezérigazgatója mondja, a Corvin Sétány építésekor ők is hosszú tárgyalásokat folytattak a KÖH illetékeseivel, hogy mindkét fél számára elfogadható kompromisszum szülessen. A 36 méter széles központi sétánynak kijelölt (azóta megépült) sétálóutca kellős közepén is talált a hatóság védelemre érdemes épületet, dacára annak, hogy itt is előzetesen egyeztetett, sőt az önkormányzattal szoros együttműködésben megvalósuló tervekről volt szó.



További részletek a Figyelő 2010/40-ik számában, vagy előfizetői hozzáféréssel olvashatók. A hetilap csütörtöktől kapható.

<#zaras_figyelo#>A Corvin Sétány esetén kompromisszum született. Az egyik klasszikus épületből a nevezetes utcában Pál utcai fiúk emlékházat alakított ki a Futureal, és a másik két (kisebb értéket képviselő, de útban lévő) épületet lebonthatta a beruházó.


„A szabályozást teljesen új alapokra kell helyezni, mert ma bárki védettséget kérhet egy házra, például mert egy híres költő pár hétig ott lakott, vagy mert egy ismeretlen építész utolsó fennmaradt munkájáról van szó” – panaszolja Kalapács Kornél. A KÖH nem akar konfliktust, így a legtöbb esetben egy évnyi ideiglenes védelmet szinte automatikusan megkaphat az épület, amit újabb egy évvel fejelhetnek meg, hogy a szakértők részletesen elemezhessék az ingatlan történeti, kulturális és építészeti értékét. Csakhogy egy-két év csúszás a beruházónál százmilliós mínuszokat, vagy akár csődöt is okozhat.

Egy műemléki épület felújítása mindemellett 40–45 százalékkal drágább, mint ha lebontják azt, és a helyén egy vadonatúj házat építenek. „A beruházókat inkább adókedvezményekkel, vagy legalább kompromisszumkészséggel kellene támogatni” – érvel Lovro Adrienn, az Ablon ingatlanfejlesztő magyarországi vezetője. Ugyanakkor egy védett épületet érintő saját projektjük kapcsán elégedett a műemlékvédelmi hatóság hozzáállásával. „Kedves, megértő ügyintézőt kaptunk, nem kellett már-már vállalhatatlan feltételekbe belemennünk. Talán mert mi magunk is az adott értékek megtartására, megvédésére törekedtünk” – teszi hozzá. Az Ablon egyik új fejlesztése, a Vörösmarty utcában lévő ötcsillagos Hotel Rosslyn annak idején a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy székháza volt, különleges díszítésű nagyteremmel, tucatnyi homlokzati szoborral.

Divatcsarnok. A felsőbb emeleteken nem engedtek mozgólépcsőt. Fotók: Szigeti Tamás

A Bécsi Corner irodaház pedig egykor iskola volt, s a védett lépcsők és korlátok miatt kihasználatlanul marad 400 négyzetméternyi tér, amelyet azonban fűteni, őrizni kell. „Ilyen kompromisszumokat minden fejlesztőnek vállalnia kell” – mutat rá Hajnal István, a beruházó Biggeorge’s NV vezérigazgatója. Az azonban már neki is sok volt, amikor ebben a tömbben, egy XVIII. századi, bécsi utcai sörház újjáépítésekor a belső festésre „marhavérből készített színezéket” és „középkori minőséget” írt elő a műemlékvédelem. A munka ára rögtön a szokásos festés tízszeresére ugrott. Az épületrestaurátorok pedig nem csak drágán, de – a maximális hatás érdekében – csigalassúsággal dolgoznak. A finanszírozó bankot ráadásul ezek a problémák nem hatják meg, ilyenkor a beruházónak a saját profitja terhére kell elvégeztetnie a legkülönbözőbb munkálatokat.

MOZGÓLÉPCSŐK NÉLKÜL. A Párizsi Nagyáruház (későbbi nevén a Divatcsarnok) felújítása sem volt meglepetésektől mentes. Az Orco eredeti pompájában, exkluzív áruházként szerette volna hasznosítani az Andrássy úti patinás épületet. Csakhogy – sok minden más mellett – például a mozgólépcsők elhelyezése is akadályba ütközött a KÖH-nél. „Ma elképzelhetetlen bármilyen többszintes, csupán lépcsőházzal és egy-két lifttel üzemelő áruház. Végül nem tudtuk észérvekkel meggyőzni a KÖH szakértőit, így kénytelenek voltunk a másodiktól az ötödik emeletig irodákat kialakítani, áruház csak a földszinten és az elsőn kaphatott helyet. Az irodákat a válság miatt nehezen tudjuk kiadni. Ilyen körülmények közt igen nehéz üzleti fejlesztésekbe vágni” – hoz fel újabb példát Kalapács Kornél.

Nem is szólva a Váci utca elején lévő, hosszú évekig a Budapesti Értéktőzsdének helyt adó épületről. A KÖH hallani sem akar a tetőre helyezett napelemes megoldásról. Az indok: a Gellért-hegyről nézve megcsillanhat a napfény a kollektorokon, megtörve ezzel a belvárosi háztetők látványát.

A hasonló esetek még hosszan sorolhatók lennének, ezek miatt Kalapács Kornél elvállalta annak a munkacsoportnak a vezetését, amely a tucatnyi nagy céget tömörítő Ingatlanfejlesztői Kerekasztalon (IFK) belül a műemlékvédelem megújításának koncepcióját készíti elő (néhány fontosabb javaslatukat lásd a 47. oldalon). Céljuk, hogy felhívják a döntéshozók figyelmét a szabályozási anomáliákra.

A sok egyeztetés és kompromisszum mellett a beruházóknak legjobban talán a kiszámíthatatlan, ad hoc döntések fájnak. A KÖH szóvivője e téren mindenképpen javulást ígér, hiszen szerinte igyekeznek csökkenteni az ideiglenes védelemre kijelölt épületek számát.

Kapcsolódó cikkek