A Társadalmi felzárkóztatás és a romák integrációja című keddi műhelykonferencián Kertesi Gábor oktatáskutató kifejtette, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek jobban felkészíthetők lennének az oktatásra, ha minél korábban járhatnának óvodába, illetve ha fejlődésüket az ország elmaradottabb területein is védőnők kísérhetnék figyelemmel. Legalább az ország 100 településén lenne szükség új óvodák építésére, illetve kibővítésére, hiszen amíg jelenleg a közép- és felsőosztály 90 százaléka járatja gyermekeit óvodákba, addig a lakosság kevésbé iskolázott rétegeinél ez az arány mindössze 50-70 százalékosra tehető – fűzte hozzá az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének (MTA KTI) kutatója.

bal_fn8_cikk_kapcsA rendezvényen részt vett Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, aki egyetértett azzal a céllal, hogy a hátrányos helyzetű, különösen a roma gyermekeknek minél korábban óvodai férőhelyet kellene biztosítani. Mint mondta, pontos adatot nem tud mondani, de az kormány 40-50 új intézményt mindenképp épít a közeljövőben, erre az Új Széchenyi Tervben lesz lehetőség. Az óvoda és bölcsődeépítésébe bevonnák a helyi erőforrásokat, és azt is szeretnék elérni, hogy a mai szigorú előírásokat enyhítsék, hogy „egy kis közösség valamilyen óvodatípusú szolgáltatásának” elindítása ne bukjon meg ezeken a jogszabályokon.

Azt is említette Balog Zoltán, hogy érdemes lenne elgondolkodni a kiemelt oktatási körzetek létesítésében, amelyhez foglalkoztatási és egészségi programokat is lehetne rendelni. E felvetése kapcsán kérte, hogy azt „ne úgy vegyük, mint a kormány hivatalos oktatási programját”.

Kiemelte viszont, hogy minden, a romák felzárkóztatását célzó programba be kell vonni az érintetteket is, „és nem úgy mint célcsoportot, hanem úgy mint aki a tevékenyen részt vesz a projekt lebonyolításában”. Azt is kívánatosnak tartaná, hogy kutatási célból egy-egy vizsgálatnál lehessen rákérdezni az érintettek etnikai hovatartozására.

Az államtitkár fontos feladatnak nevezte a romaprogramokkal kapcsolatban továbbá a – ma erősen elutasító – többségi társadalom megnyerését. Úgy véli, hogy „a helyi középosztály érdekeit is figyelembe kell venni egy-egy program elindításánál, nem szabad a kulturális eredményeinek faladására bírni akár presszióval, ellenséges kommunikációval, akár a törvény erejével”.

„Ha belegondolunk abba, hogy az oktatási miniszterek vagy a politikai elit gyermekeinek hány százaléka járt magániskolába és mennyi köziskolába, akkor ebből érdekes következtetéseket lehetne levonni” – utalt az államtitkár arra, hogy a jövedelmi és egyéb társadalmi státusviszonyok miatt kialakuló elkülönítés a politikusok családjára is jellemző.

Kézdi Gábor, MTA KTI és a Közép-Európai Egyetem (CEU) munkatársa - az Educatio Nonprofit Kft. 2006-2009. között végzett Életpálya-felmérésére hivatkozó - előadásában komoly előrelépésként értékelte, hogy az elmúlt húsz évben jelentősen nőtt a középiskolai tanulmányokat folytató roma fiatalok száma, ezzel együtt intő jelnek nevezte ugyanakkor, hogy lemaradásuk továbbra sem csökkent a többséghez képest.

Kiemelte: a roma fiatalok 8 százaléka vesz részt gimnáziumi képzésben, szemben a nem romák körében mért 38 százalékkal. A romák 21 százaléka jár szakközépiskolába a többség 38 százalékos arányával ellentétben, míg az iskolából való kimaradás a romák 36 százalékát érinti, a nem romákat 4 százalékban. A szakértő szerint a roma tanulókat leginkább az általános iskola végéig felhalmozott alacsonyabb ismeretszint hátráltatja a továbbtanulásban, és így később a munkavállalásban is.

Ezt követően Kertesi Gábor - szintén az Életpálya-felmérés adataira hivatkozva - azt bizonyította, hogy ezt a lemaradást nem az etnikai hovatartozás okozza, hiszen vizsgálataikban egyértelműen nullára csökkent az eltérő etnikai, de azonos társadalmi és gazdasági viszonyokkal rendelkező gyerekek közötti különbség.

Hangsúlyozta: az iskolában elért eredményeket egyebek mellett rendkívül nagy mértékben meghatározza a születéstől számított egészségi állapot, továbbá az otthoni környezetben fellelhető olyan részletek is, mint a például a lakásban található könyvek száma, vagy az elalvás előtti esti meseolvasás.

"A szegények ugyanúgy szeretik gyermekeiket, mint a gazdagok, ugyanakkor anyagi okokból, illetve hiányos képzettségük folytán nem tudnak ugyanolyan stimulációt adni számukra" - fejtette ki leegyszerűsítve felméréseik eredményeit.k_fn9_cikk_banner

Kapcsolódó cikkek