Könyörtelen számokkal szembesíti a következő negyven év nyugdíjasait egy friss nemzetközi kutatás. Ahhoz, hogy a majdani és a mostani életszínvonal között ne tátongjon óriási szakadék, Magyarországon évente átlagosan és fejenként több mint félmillió forintnyi befektetésre lenne szükség.
Igencsak megmosolyogta harmincas éveiben járó ügyfelének ambiciózus igényeit tavaly novemberben az OTP Bank egyik budai fiókjának az alkalmazottja. A nyugdíj-előtakarékossági (nyesz) számláját a bankban vezető, időről időre képződő pluszpénzeit befektetési alapokban gyarapító, életbiztosítással is rendelkező, a pénzügyek világában magát amúgy jártasnak gondoló kliens afféle nyugdíjtervező mini-konzultáción esett át. Az úgynevezett prémium vagyontervezés során gyorsan kiderült, hogy havi 300 ezer forintos – reálértéken számított – majdani nyugdíjelvárása köszönő viszonyban sincs a realitásokkal. Az állami nyugdíjrendszertől és a magánnyugdíj-pénztárától várható havi járadék, továbbá minden egyéb megtakarításának együttes várható összege bő 30 millió forintos deficitet jelzett előre. Ez azt jelenti, hogy álmai teljesüléséhez a hivatalos nyugdíjkorhatárig hátralevő 28 évben havonta legalább 60 ezer forintot kellene félretennie. Ez volt az a pillanat, amikor az ügyfél, jóllehet kínjában, szintén mosolyogni kezdett. S bár megfogadta, hogy változtat megtakarítási stratégiáján, tavaly november óta sem tett félre többet, mint amennyit addig tudott.
Rajz: RedDotCorbis
AGGÓDUNK, DE NEM LÉPÜNK. Mentségére legyen mondva, magatartása semmivel nem felelőtlenebb a többi magyarországi megtakarítóénál, de az Európai Unió más lakosaival összevetve sem. Legalábbis ezt igazolja a londoni székhelyű Aviva most nyilvánosságra hozott kutatása. A Deloitte nemzetközi tanácsadó céggel együttműködve készített felmérés széles körben, első ízben (s a tervek szerint nem utoljára) tett kísérletet az úgynevezett nyugdíjhiány számszerűsítésére. Az eredmények közül a legfontosabb és egyben legriasztóbb a gigantikus végösszeg. E szerint az Európai Unió országaiban évente összesen 1900 milliárd euró – a 2010-es GDP nagyjából 19 százalékának megfelelő summa – hiányzik a „boldogsághoz”. Jelesül ahhoz, hogy a leendő nyugdíjasok a nyugdíjba vonulásuk előtti jövedelmüknek legalább a 70 százalékát időskorukban is kézhez kaphassák, s így megközelítőleg hasonló nívón élhessenek tovább. A döbbenetes szám egyénekre lebontva is súlyos összeg: az unió állampolgárainak – legalábbis azoknak, akik 2011 és 2051 között érik el a nyugdíjkorhatárt – minden évben átlagosan 2–12 ezer euróval kellene növelniük a megtakarításaikat, hogy áthidalják az elvárásaik és a realitások között tátongó szakadékot.
Abszolút értékben a legnagyobb „lyukak” a nyugat-európai gazdaságokban vannak – Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban és Spanyolországban. Egyrészt azért, mert ezekben az országokban élnek és mennek is nyugdíjba a legtöbben, másrészt azért, mert itt a legmagasabb a nyugdíjba vonulás előtti jövedelem az öreg kontinensen. Közép- és Kelet-Európában ránézésre jobb a helyzet; például a németországi 469 milliárd eurós éves nyugdíjhiányhoz képest a régióban legnépesebb Lengyelországban is „csak” 69 milliárd eurós rést kellene évente betömni; a két ország között egyénre lebontva bő háromszoros a különbség
(lásd a grafikont).<#zaras_figyelo#>A háttérben azonban ellentmondásos tényezők állnak. A már véghezvitt nyugdíjreformok, a fenntarthatóság érdekében megtett kormányzati intézkedések a régió több államában enyhítik a kutatásban feltárt problémát, az érintett gazdaságokban meglévő szürke- vagy feketezóna nagysága ugyanakkor súlyosbítja azt. A nem hivatalos jövedelmeket az Aviva szándékosan kihagyta a kutatásból, de azt azért a kutatók megjegyzik: amennyiben e jövedelmeket is figyelembe vették volna, a nyugdíjhiány a közép- és kelet-európai országokban közel 60 százalékkal magasabb volna.
(Az Aviva magyarországi cégének elnök-vezérigazgatójával interjúnk a lap 62. oldalán.)S hogy mindezek után mire számíthatnak a magyar nyugdíjasok? Nem sok jóra. Az állami nyugellátás és az elvárt jövedelemszint hazánkban is igen messze van egymástól. A nyugdíjhiány éves szinten 9,5 milliárd euró (2660 milliárd forint), azaz közelíti az ország tavalyi GDP-jének egytizedét.
Az elkövetkező negyven évben nyugdíjba vonuló mintegy 5 millió honfitársunk számára mindez azt jelenti, hogy átlagosan évi 1900 eurót – azaz nagyjából 532 ezer, havi bontásban pedig durván 45 ezer forintot – kellene megtakarítaniuk ahhoz, hogy majdani életszínvonaluk ne zuhanjon drámai mértékben.
Az átlagtól persze nagy eltérések lehetnek. A legnehezebb a helyzetük azoknak, akik közel vannak már a nyugdíjhoz és közepes jövedelemmel rendelkeznek. Nyilván nem könnyű az eleve alacsony keresetű dolgozóknak sem, esetükben azonban a nyugdíjjal együtt járó életszínvonal-csökkenés nem annyira látványos, így a számszerűsített hiányuk is alacsonyabb. A magas keresetűeknél pedig valójában fordított a helyzet: miközben papíron óriási nyugdíjhiányuk keletkezhet (hiszen a magas keresettel magas nyugdíjelvárás, de relatíve alacsony járadék párosul), többségüknél feltételezhető, hogy aktív életszakaszukban később mozgósítható vagyon felhalmozására is van módjuk.
NINCS EGYETLEN MEGOLDÁS. Az egyéni öngondoskodás szükségessége azonban csak a lehetséges megoldások egyike. A kontinens minden országát sújtó nyugdíjhiány teljes összegének az eltüntetéséhez a magánszemélyek, a nyugdíjala-pok, más pénzügyi intézmények és az állam együttes szerepvállalását sürgetik a kutatás készítői. A szakértők néhány paraméter módosításával lemodellezték a nyugdíjhiány változásának a mértékét (számszerűsítve lásd külön). A számítások azt igazolják, hogy igazán hatásos eszköz nincs. Például a nyugdíjalapok meghatározott mértékű jobb befektetési teljesítménye összeurópai szinten mindössze 300 milliárd euróval mérsékelné a deficitet, s ennél alig valamivel lenne hatásosabb az állami nyugdíj megemelése, amely módszer ráadásul inkább csak elméletben vethető fel. A nyugdíjkorhatár kitolása számos országban napirenden van, ám ez is legfeljebb akkor lenne igazán hatásos, ha ezzel párhuzamosan a leendő nyugdíjasok is lejjebb szállítanák az igényeiket. A riasztó számok mellett tehát az üzenet sem túl vigasztaló: Európa nyugdíjgondjai úgy oldódhatnak meg a legkönnyebben, ha mindenki tovább dolgozik, visszavesz az igényeiből, no és persze minél tudatosabban takarékoskodik.