Dilemmák nélkül
Belőled soha nem lehet bankvezér, egyszerűen azért, mert nő vagy – hűtötte le Papp Editet egy fejvadász, úgy öt esztendeje. Az Erste Bank Hungary Nyrt. élére pár évvel az eset után kinevezett elnök-vezérigazgató szerint nem a világ fordult időközben ekkorát, hanem az volt szerencsés, hogy egy olyan szervezet vezetésére kérték fel, amelyben már éveken át eredményesen dolgozott. „Kívülről bekerülni nehezebb lett volna. Egy nőről kevésbé feltételezik, hogy gyorsan szert tesz helyismeretre, és hamar át tudja látni az új munkahely sajátosságait” – véli. A nők talán abban gyengébbek, hogy kevésbé tudják láttatni: képesek minderre.

„A küzdés sem női erősség” – mondja Papp Edit, hozzátéve, neki azért nagy harcai nem voltak. Inkább három, a karrierje szempontjából lényeges döntést idéz fel: 16 évesen a közgazdaságtant, nyolc évvel később a bankszektort szemelte ki egy életre, később, az ABN Amro Bankhoz kerülve pedig a kereskedelmi banki tevékenység alapos „kitanulását” határozta el. A „magánélet vagy karrier” dilemma nem merült fel. Férjével mindig, minden döntési helyzetet megbeszéltek. „Nekem a munkám az életem. A lányom nem kéri ezt számon rajtam, hiszen kapott cserébe egy boldog anyát. Büszke rám” – fogalmaz.

Persze azért „nőből” van, így nehezen lép túl a tapintatlanságokon. Pár éve Bécsben történt, hogy a hivatalos tárgyalás után hokimeccs szerepelt a programban. Ennek hallatán nem jött ugyan lázba, ám az felháborította, hogy neki, egyedüli nőként, nem vettek jegyet. „Igyekeztek korrigálni a dolgot, de akkor már csak azért sem mentem el. A lelkem mélyén persze nem bántam, hogy ebből kimaradok” – emlékszik vissza.

Nőktől, férfiaktól egyforma teljesítményt követel, ám amikor a Bankárképző mentorálási programja során csillogó szemű és határozott egyetemista lányt fedez fel – mint legutóbb is –, akkor szívvel-lélekkel támogatja. Olyan értekezletekre, rendezvényekre viszi magával, ahová abban az életkorban másképpen nem juthat el egy fiatal. „Igyekszem labdát dobni a nőknek” – húzza alá. A felvetésre, hogy a diplomás lányok zöme csak a családalapítás után gondol igazán szakmai előmenetelre, az a válasza: pár év kihagyás belefér. Hiszen karriert gyorsan és lassan is lehet csinálni.

A munka és a háztartás satujában többnyire éppen saját magára nem jut ideje egy nőnek. Papp Edit világéletében lovagolt és síelt, most is hetente többször sportol. Mint mondja, ez nem választás kérdése, e nélkül egyszerűen rosszabb lenne a teljesítménye. Meggyőződése ugyanakkor, hogy ugyanazok a tulajdonságok szükségesek a vezetéshez mindkét nem esetében: tudás, kitartás, szorgalom, munkabírás. Fontos, hogy olyan helyzeteket kell kiharcolni, ahol aztán megmutatkozhatnak a kvalitások – a karriert akarni is kell. „Ám ha mindez adott, akkor egy nő mindent el tud érni, amit csak akar.”

PAPP EDIT
■ 47 éves, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kereskedelem és pénzügyek szakán végzett.
■ 1990-ben került az Inter-Európa Bank hitelezési osztályára, három évvel később az ABN Amro Banknál folytatta, a vállalati üzletág vezetőjeként. Számos pozíciót töltött be a holland pénzintézetnél, majd 2000-ben váltott legközelebb: az Erste Bank vállalati üzletágért és treasuryért felelős igazgatósági tagja lett. 2007-től a pénzintézet elnök-vezérigazgatója.
■ Férjezett, lányuk 16 éves. Szabadidejében olvas, sportol és újabban férjével focimeccsekre is jár.


Nyugodt lélekkel
De csinos ma! – volt idő, amikor Évát zavarták az efféle megjegyzések. „Valószínűleg úgy éreztem, azért lehet ez téma, mert szakmailag nem bizonyítottam eleget. Talán nem nagyképűség, hogy ez a gondolat már a múlté, így manapság jól esnek a hasonló elismerések” – mondja.

Az 53 éves topvezető ugyanakkor annak idején női szerepeit is meg merte élni. Két fiával összesen öt évig maradt otthon, pedig ez már húsz esztendeje sem volt magától értetődő. Közben eseti feladatokkal, tanulmányok írásával és angoltanulással igyekezett naprakész maradni. Akkoriban azt érezte, hogy viszonylag zökkenőmentesen össze tudta egyeztetni életszerepeit, mostanában inkább úgy látja, hogy ez egy nő számára kőkemény feladat. „Vívódom, hogy elegendő törődést, tapasztalatot, tudást adtam-e át a fiaimnak. Ők meg leintenek, mondván: mama, túlzásba viszed az aggódást!”

Évában igazán csak 35 éves korára fogalmazódott meg, hogy a pénzügyi szektorral szeretne foglalkozni. Hálás azért, hogy nagy szakmai tudású és műveltségű vezetőktől tanulhatott. Emellett külön szerencse, hogy a rendszerváltáskor számtalan új törvény kidolgozásában vehetett részt: a hitelintézeti vagy a csődtörvény előkészítése kapcsán amerikai szakértőkkel konzultálhatott, e munka során rálátása volt a gazdaság egészére. Széles, értékes kapcsolatrendszere is ekkor kezdett alakulni.

A kompromisszumkészség, a szakmai munka iránti alázat legalább ennyire fontos.

Éva jobb- és baloldali kormány alatt is dolgozott helyettes államtitkárként, és ez alatt az idő alatt minden miniszterre élete fontos szereplőjeként tekint. A bankszektorban töltött éveiből szívesen emlékszik a Földhitel- és Jelzálogbanknál, valamint az OTP Banknál töltött időszakra, különösen szerencsésnek tartja magát, hogy Csányi Sándorral, az OTP elnök-vezérigazgatójával együtt dolgozhatott. Demján Sándorral (az ő érdekeltségébe tartozik mostani munkaadója, a Gránit Bank) való együttműködését megtiszteltetésnek érzi. Ha új pozícióba hívják, azt mérlegeli, ki hívja, és izgatja-e a feladat.

Felső vezetőnek nem készült. „Ugyanakkor már kisgyerekként meg akartam mutatni, hogy jól tudok teljesíteni. Vidéken születtem, hárman voltunk testvérek, hamar világossá vált bennem, hogy magamnak kell biztosítani az egzisztenciámat” – utal a kezdetekre. Meghatározó példaként szolgált számára első női főnöke, Deák Andrea. Mintaértékű volt, ahogyan a mindennapokban a férfi vezetőtársaival az értekezleteken „küzdött”, és az is, ahogyan a fiatalokat támogatta – mindezt a nyolcvanas évek elején. Nőként vezetőnek lenni ma sem könnyebb. Nem lehet a tegnap sikeréből élni, a múlt teljesítményére hivatkozva talpon maradni. Ráadásul a mércét jellemzően a férfiak állítják fel.

Szerinte nem feltétlenül kell minden tehetséges nőnek a karriert választania. Kiemelkedő teljesítményt napi nyolc óra munkával képtelenség elérni, ezért érdemes tisztán látni, hogy a szakmai siker kinek milyen mértékben fontos, és ez mekkora áldozatot ér meg. Csak e kérdések tisztázása után lehet nőként lélekben nyugodtnak maradni, és fontos, hogy a társ e döntésben partner legyen. A fiatal nőknek mindazonáltal azt tanácsolja, semmiképpen se maradjanak szinglik, s éljék meg az anyaságot is, mert a család, a gyerekek garantálják az igazi boldogságot.

HEGEDŰS ÉVA
■ 53 éves, tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipar szakán végezte.
■ Első munkahelye az Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet volt, majd kormányzati hivatalokban dolgozott. A Horn-kormányban a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára lett. 1996-ban került a Magyar Fejlesztési Bank élére, majd 2000-ig Földhitel- és Jelzálogbank vezérigazgató-helyettese volt. Ezt követően 2002-ig a gazdasági tárca stratégiai és energetikai helyettes államtitkáraként dolgozott. A kormányváltás után négy évig az OTP Bank ügyvezető igazgatója és az OTP Lakástakarékpénztár elnöke volt. A Milton (majd a névváltoztatás után Gránit) Bank vezérigazgatói székébe már a BG Hitel & Lízing éléről hívták.
■ Elvált, párkapcsolatban él, két egyetemista fia van. Hobbija az olvasás, az utazás és igyekszik testedzésre is időt szakítani.


További három női felsővezető, Mózes Gabriella, Gothárdi Ibolya és Dorogházi Krisztina portréját a friss Figyelőben találja.
<#zaras_figyelo#>A háttértudás hatalom
Harminchárom, az autóiparban eltöltött év után Mózes Gabriellát üzleti szituációkban már nem nagyon érik meglepetések. Ám máig emlékszik arra, amikor kezdő termékmenedzserként Japánba érkezett, és valósággal megfagyott a levegő, midőn – egyedüli nőként – belépett a tárgyalóterembe. Ilyenkor jól jön a humor, egy frappáns, ám szolid megjegyzés, de igazából a megkérdőjelezhetetlen, minden részletre kiterjedő szakmai tudás segít meggyőzni a kétkedő üzleti partnereket. „Mindig is érdekelt, mi van a dolgok mögött. Családi vonás is ez: mi mindig igyekeztünk megismerni, megérteni a környezetünket” – mondja. Üzletkötőként az akkori Tungsramnál kezdett, lámpaexporttal foglalkozott. Gazdasági végzettségűként próbálta kitanulni, megérteni a gyártás műszaki hátterét, s ezt értékelték is a nyugati vevők, akiknek így minden kérdésére, kérésére reagálni tudott.

A GE Women’s Network (a nők egymást segítő mentorhálózata) keretében ma is ezt tanácsolja a fiatalabbaknak: óriási előny egy adott pozícióban a folyamatok pontos részleteinek, a tevékenység hátterének alapos ismerete. „Ez az, ami magabiztosságot, önbizalmat ad” – állítja. Emellett fontosnak tartja, hogy a férfias vonásokat ne vegye át egy nő. Noha minden döntésnek, indoklásnak racionálisnak, és lehetőség szerint számokon alapulónak kell lenni, a női megérzést sem szabad elnyomni. Mózes Gabriellának is van olyan üzleti partnere, akinek pénzügyi helyzete első látásra nem volt egyértelműen pozitív, de a háttérszámok láttán, és a személyes beszélgetések alapján úgy érezte, csak átmeneti nehézségről van szó. Másfél évbe telt, amíg sikerült meggyőznie kollégáit, de az üzlet beindult, és problémamentes.

Családja nincs; mint mondja, így alakult. Későn hazaérve nem biztos, hogy tökéletes környezetet tudna teremteni, kompromisszumokat kellene kötni, és lehet, hogy az otthoni harmónia sérülne. Vezetőként azonban igyekszik maximális rugalmasságot biztosítani családos kollégáinak.

Szakmai lehetőségei lépésről lépésre adódtak, sosem tervezte a következő fokozatot. Mindig az adott feladatból igyekezett a legjobbat kihozni. Ha olykor fel is merül benne, igazából nem szeretne szektort, munkakört váltani. „Annyira megfogott az autóipar, hogy három évtized után is számtalan lehetőséget, érdekességet találok benne. A munkatársaim motiválnak; remélem, én is őket.”

MÓZES GABRIELLA
■ 54 éves, tanulmányait a Külkereskedelmi Főiskolán végezte.
■ Pályáját 1977-ben a Tungsram Rt.-nél kezdte. A privatizációt követően a GE Lightingnál kezdetben termékmenedzserként dolgozott, felelősségi köre fokozatosan bővült. 1999-től globális autólámpa termékmenedzser, 2004-től globálisan felelős az autógyári vevőknek történő autólámpa eladásokért és európai szinten a teljes autólámpa üzletágért.
■ Egyedül él, hobbija a színház, a kertészkedés, a főzés és régi szakácskönyvek gyűjtése.


Határozottság és empátia
Gothárdi Ibolya tíz évvel ezelőtt úgy érezte, hogy mindent megkapott az élettől, amire vágyott. Mégpedig egyszerre: három hónapos ikerlányaival volt gyesen, amikor korábbi munkahelyén felkérték, hogy legyen a vállalat regionális humánpolitikai igazgatója. Férjével, szüleivel összeültek, átbeszélték és elosztották a feladatokat, megszervezték a mindennapokat. Ismét munkába állt.

Nem bánta meg. Bár a bölcsészkaron még nem álmodhatott hasonló karrierről – akkoriban, a rendszerváltás előtt az emberi erőforrás menedzsment idehaza ismeretlen fogalom volt –, a British American Tobaccónál töltött évek alatt már tudatosan döntötte el, hogy hr felső vezető szeretne lenni. „A szakmában nincs pardon, a vezetésben határozottságra, ugyanakkor nyitottságra van szükség: mindig kérdezni, figyelni kell.”

Úgy véli, szerencsés, ha a női vezető olyan tulajdonságokat is tud kamatoztatni a munkájában, amelyekben a férfiak kevésbé erősek. Büszkén említi, nemrégiben sikerült eltántorítania egy fontos kollégát a cég elhagyásától. Már az asztalán voltak a kilépéshez szükséges, aláírandó papírok, amikor beszélgetni kezdtek. Igazgatóként inkább kérdezett, és elmondta, hogy hasonló helyzetben mit mérlegelne. Néhány találkozó után a kolléga visszavonta felmondását.

A türelem, az empátia és a jó kommunikációs készség fontos tulajdonság, ám emellett előfordul, amikor éppen nőként kell a legkeményebbnek, legkövetkezetesebbnek lenni. „Volt olyan időszak, amikor az igazgatóságban nekem kellett a költségcsökkentési szempontokra emlékeztetnem a kollégáimat. Döntési helyzetekre konkrét számokkal, adatokkal készülök: a közelmúltban a hr hívta fel a figyelmet egy-két olyan kevésbé fájdalmas megtakarítást hozó intézkedésre, amelyek hozzásegítették a céget ahhoz, hogy a válság beköszöntével senkitől ne kelljen megválni” – számol be.

Gothárdi Ibolya szerint nem kell egy nap a „to do” lista összes pontját kipipálni. Ehelyett a legsürgősebb feladatokat végzi el, ezt követően azt veszi előre, ami számára fontos: legyen az egy beosztott problémája vagy egy érdekesebb projekt. A lényeg, hogy minden nap találjon motiváló feladatot. Az önkéntes munka is ilyen, a Hungarian Business Leaders Forum hr munkacsoportját vezeti.

Remek főnökök, kiváló kommunikációs készség, szorgalom, a mindig jobbra való törekvés, nyitottság és a változtatásra való készség – sikere kulcsainak e tényezőket tartja, ám hozzáteszi: nőként is a topon kell lenni. „Egy borostás férfi olykor jópofa, mi, nők sosem lehetünk fésületlenek” – jegyzi meg.

Erőt a családból merít. Ha elismerést kap, otthon különleges vacsorával, programmal készül, díjátadókra a családját is meghívja. A Közgáz egyik konferenciájára legutóbb édesanyjával érkezett, úgy érezte, csak így lehet hiteles az előadása. A felkérés ugyanis arra szólt: beszéljen a munka és a magánélet összeegyeztetéséről.

GOTHÁRDI IBOLYA
■ Az ELTE elvégzése után humán erőforrás és külkereskedelmi tanulmányokat folytatott.
■ 1994-től három évig a BAT-nél volt hr menedzser, ezt követően az Arthur Andersen regionális hr igazgatójaként, majd az Ernst & Young hr vezetőjeként dolgozott. A Novo Nordisk regionális hr igazgatói pozíciójából érkezett 2007 nyarán a Vodafone-hoz, ahol a hr vezérigazgató-helyettesi posztot tölti be.
■ Férje villamosmérnök, ikerlányai 11 évesek. Hobbija az olvasás, az utazás és a közös sportolás – lovaglás, síelés, kerékpározás – a családdal.


Érzelmek iskolája
Kihúzhatjuk magunkat: a nőkkel az üzleti világban Magyarországon sokkal nagyobb tisztelettel bánnak, mint Olaszországban – állítja Dorogházi Krisztina, a Mol tulajdonában álló Italiana Energia e Servizi finomító és kereskedő vállalat általános vezérigazgatója. Három éve dolgozik a cég mantovai központjában, s az eltelt időszakban kapott hideget-meleget a helyiektől. Érkezésekor az igazgatóság tagjai kivétel nélkül hatvan feletti férfiak voltak. Akadt, aki szinte a lányaként kezelte, mosolygott, kedveskedett; mások úgy kiabáltak vele egy-egy szakmai vita során, mintha focimeccsen lennének. Még a közelmúltban is előfordult, hogy egy tárgyalásra érkezvén a kizárólag férfiakból álló vendéglátók közül senkinek nem jutott eszébe, hogy kezet fogjon a 38 éves vállalatvezetővel. „Ilyenkor az ember nyel egyet, gondolatban leminősíti az illetőt, de nem szól semmit” – mondja.

Úgy érzi, egy nőnek vezetőként amúgy is csínján kell bánnia az érzelmi megnyilvánulásokkal: míg egy kiabáló férfi „jól megmondta a magáét”, addig egy nő hasonló esetben „hisztizik”. Ezzel együtt hiába tanácsolják sokan, hogy minden helyzetben palástolja az érzelmeit, erre nem hajlandó. „Csak amolyan karrierista kőszikla nővé ne váljak, ez a fő félelmem” – vallja be.

Mindemellett ma már nehezebb kihozni a sodrából, türelmesebbnek, megfontoltabbnak látja magát, mint korábban. Meggyőződése, hogy nem nőként nehéz a munka világában, hanem fiatal nőként. E szempontból halmozottan „hátrányos” helyzetben volt, amikor már 30 évesen vezető lett. Karrierje gyorsan ívelt, ezt tudatosan nem tervezte, „csupán” minden helyzetben a legjobb teljesítményre törekedett. Már az általánosban is. Mindig ő volt a legjobb tanuló, a legügyesebb sportoló – utólag úgy látja, a tökéletességre törekvés kezdetben külső megfelelési kényszer lehetett, ám egy idő után belső igénnyé vált.

Szülei segítségére mindig is számíthatott, annak idején édesanyja maradt otthon gyesen az ő – ma már 9 éves – lányával. Férje, akivel még Miskolcon, az iskolaévek alatt ismerkedett meg, saját vállalkozást visz, ideje egy részét Magyarországon tölti, így az utóbbi három évben kevesebbet van együtt a család. A külföldi munkával járó áldozatokat Krisztina hibátlan szervezéssel igyekszik könnyebbé tenni: a családban mindenkit terelget, feladatokat delegál. Ők azok, akik mindig mindenhova hajszálpontosan érkeznek, ahol már november végén becsomagolva várják a karácsonyt az ajándékok. „Nagy listázó vagyok, mindent számon tartok, a munkahelyemen és otthon egyaránt. Nekem ez nem teher, egyszerűen szeretem csinálni. Ilyen vagyok.”

DOROGHÁZI KRISZTINA
■ 38 éves, Miskolcon született, tanulmányait a Külkereskedelmi Főiskolán végezte.
■ Pályáját az Arthur Andersen nemzetközi tanácsadó cégnél könyvvizsgálóként kezdte, ahol kilenc év alatt senior menedzser szintig jutott. Ezt követően egy évig az Ernst & Youngnál dolgozott, onnan hívták a Molhoz számvitel és adó igazgatónak; 2008 óta a Mol olaszországi finomító és kereskedő leányvállalatának általános vezérigazgatója.
■ Férje biztosítási tanácsadással foglalkozik, egy lányuk van. Hobbija a főzés és az olvasás.


Az összeállítást Kovács Ágnes Lilla készítette.

Kapcsolódó cikkek