Meghatározó pártemberek kerültek a kormány és a Fidesz-frakció kulcspozícióiba. Rogán konszenzusteremtő képességét az új adók tesztelik. Vargáról máris azt találgatják, hogy mi lesz a következő feladata. Lázár esetében az a kérdés: előrelépett-e, avagy a mozgástere szűkült.
Nem csekély diplomáciai képességről tett tanúbizonyságot a múlt héten Rogán Antal V. kerületi polgármester a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara éves közgyűlésén. Arról beszélt, ha ma döntene a kabinet, nem biztos, hogy ugyanabban a formában fogadnák el a különadókat, mint 2010-ben, de akkor az idő sürgetett. Megjegyzését egyszerre értékelte a német üzleti hallgatóság önkritikának, valamint gesztusnak a kormánypárt részéről, hogy több hideg zuhanyt nem kapnak.
Rogán Antal. Lesz mit elsimítania. Fotó: Bánkuti András
A külföldi szolgáltatók képviselői ekkor már értesültek az őket sújtó újabb s a jelek szerint tartósan hatályban maradó adókról, így várták, hogyan kommentálja azokat a parlament gazdasági bizottságának elnöke, de Rogán erre nem tért ki. Ehelyett arról beszélt, meggyőződése, hogy a magyar gazdaság teljesítménye 2013-tól fokozatosan javul. Ám kétkedő mosoly jelent meg az arcokon, amikor azt ígérte, hogy a következő években kiszámítható lesz az adópolitika, és annak ismeretében eldönthetik, milyen típusú befektetések maradjanak Magyarországon, s melyeket érdemes máshova vinni.
TÖRVÉNYALKOTÁSi KULCSEMBERTöbb üzleti informátorunk megjegyezte, szüksége lesz Rogánnak a konszenzuskereső képességére új tisztségében is. Lesz mit elsimítania, mivel az új adók hatására kezd ismét fagyossá válni a hangulat. Rogán Antal a törvényalkotási gépezet kulcsemberévé válik, amikor – június 1-jétől – átveszi Lázár János helyét a Fidesz-frakció élén. Ennek fényében nem meglepő, hogy Rogán két, az Európai Központi Bank és a Magyar Nemzeti Bank véleményét is figyelembe vevő módosító javaslatot is terjesztett a törvényhozás elé a jegybanktörvényhez. Az IMF többször hangsúlyozta, hogy a jegybanktörvényben látja a tárgyalások megkezdésének legfőbb akadályát. <#zaras_figyelo#>
Telefonadó, céges felhördüléssel
A
kormány jogilag is igyekezett körülbástyázni azt a szándékát, hogy a
júliustól bevezetendő telefonadót ne az előfizetők, hanem a szolgáltatók
fizessék meg. A jogszabályban – az előzetes egyeztetésekkel ellentétben
– a távközlési társaságok szerepelnek adóalanyként és nem az
előfizetők, az utolsó pillanatban ugyanis ennek megfelelően módosult a
törvény szövege. A cégek egységesen tiltakoztak a számukra váratlan
változtatás miatt, ilyen együttes fellépésre (érdemi ügyben) alig akad
példa a szektor eddigi történetében.
A jelenleg érvényben lévő
telekomadó alapja az éves árbevétel, ez jövőre megszűnik, és helyét az
új, percalapú adó veszi át, közben azonban az idei második fél évben még
mindkét adónemet fizetnie kell a cégeknek. A kifutó terhelést az
Európai Bizottság az uniós joggal ellentétesnek véli, és még tavaly
megtámadta az Európai Bíróságon. A nem fogyasztási jellegű adókat az
európai távközlésben ugyanis csak úgy lehet kivetni, ha az összeget a
szektorba forgatja vissza az állam, ám Magyarország esetében ennek semmi
jele nincs. A társaságok a különterhelés hatására az elmúlt időszakban
visszafogták fejlesztéseiket. Emlékezetes, hogy a Vodafone magyar
leányvállalatának működése az extra befizetési kötelezettség miatt még
veszteségbe is fordult.
Az új adó viszont a jogalkotó álláspontja
szerint fogyasztási jellegű, annak ellenére is, hogy azt a
vállalatoknak kell megfizetni, hiszen az elszámolás alapja a távközlési
forgalom lesz. Így Brüsszelből ez elvileg már nem támadható, a céges
jogtanácsosok azonban minden bizonnyal még megpróbálnak fogást találni a
törvényen. A fejlemények egyáltalán nem garantálják, hogy a
szolgáltatók nem hárítják át a terhelést az előfizetőkre. Ezt az
érdeküket a társaságok nyilván érvényesíteni próbálják majd, akár úgy
is, hogy a távközlési piac korábbi logikájával ellentétben az átlagos
telefonálási díjak nem csökkennek. Így a technológiai fejlődésből
származó esetleges céges költségcsökkenésből az előfizetők a verseny
ellenére sem éreznek majd szinte semmit.
Azt, hogy a kormány – az európai helyzet alakulásának függvényében – készül a gyors reagálásra, jelzi az is, hogy a parlamenti ülésszak kitolódik júliusra. Elméletileg tehát bőven lesz idő arra, hogy a rövidnek ígérkező nyári szünet előtt átmenjen a jegybanktörvény módosítása, még ha a figyelem középpontjában a büdzsé is áll majd az elkövetkező hetekben. Lapunk kormányzati forrásokból úgy értesült, hogy a miniszterelnök az idén valóban komolyan kívánja venni a költségvetési sarokszámokról szóló törvényt. Ezek betartását éveken keresztül gyakorlatilag kellemetlen kötelességnek tekintette az aktuális kormány, az érdemi döntések a büdzséről amúgy is az őszi ülésszak költségvetési vitája során dőltek el.
Lázár János és Orbán Viktor. A kormányfő tehermentesítése a cél. Fotó: Bánkuti András
A Figyelő információi szerint a miniszterelnök ennél most jóval többet szeretne, gyakorlatilag törvényben rögzítenék a jövő évi főbb kiadási és bevételi tételeket ágazatokra, államháztartási alrendszerekre lebontva. Úgy tudjuk, az ezzel kapcsolatos háttérszámítások már javában zajlanak, s ami valóban unikum a költségvetési tervezés és ellenőrzés rendszerváltás utáni történetében: a folyamatba piaci elemzőket is bevontak. A jövő évi büdzsé vázának a nyár közepére el kell készülni, ezt hétfőn Orbán Viktor egy nyilatkozatában meg is erősítette.
A költségvetés korai körvonalazásával két legyet lehetne ütni egy csapásra. Egyrészt demonstrálhatnák Brüsszel és Washington felé azt, hogy a kabinet hozzálátott a Széll Kálmán-terv 2.0 konkrét intézkedésekre való lebontásához, másrészt legalább részben elejét vehetnék a szokásos őszi parlamenti lobbizásnak a költségvetési pénzekért. Ugyanakkor a kormány eljátszhatná az IMF-fel is azt, amit Brüsszellel szemben már megtett: a hiteltárgyalásokon gyakorlatilag kész tények elé állíthatja a valutaalapot (Másodszor ugyanabba?, Figyelő, 2012/19. szám). Így elkerülhető lenne az, hogy a nemzetközi szervezet beleszóljon a magyar gazdaságpolitikába. Az IMF ritkán javasolt konkrét gazdaságpolitikai lépéseket, inkább az jellemző rá, hogy egy adott problémára szeretne megoldást látni. Márpedig ha a kormány előáll egy megfelelő kezdeményezéssel, akkor szűkülhet a nemzetközi szervezet követeléseinek a listája – fogalmazott az ügyre rálátó egyik forrásunk.
A miniköltségvetés elfogadásával Brüsszel felé is szerezhet jó pontokat a kabinet. A Kohéziós Alapok befagyasztásáról június 22-én dönt az EU pénzügyminisztereinek tanácsa, az Ecofin. Az előjelek jók. Az Európai Bizottság múlt pénteken nyilvánosságra hozott gazdasági előrejelzésében a benyújtott konvergenciaprogram alapján már hitelesnek ítéli meg, hogy a GDP-arányos magyar hiány az idén és jövőre is 3 százalék alatt marad. Igaz, a magyar kormányzati prognózis 2013-ra még így is 0,7 százalékponttal kedvezőbb (–2,2 százalék), mint a bizottsági várakozás (–2,9), ám a kabinet konkrét költségvetési elképzeléseinek a demonstrálása is segítheti a kedvezőbb megítélést.
Simor András és Varga Mihály. Mögöttem az utódom? Fotó: MTI
PÉNZÜGYÉR? JEGYBANKELNÖK?Elemzők szerint egyébként a Fellegi–Varga-csere is pozitív hír abból a szempontból, hogy a kormány komolyan neki akar állni az IMF-tárgyalásoknak. Mint ismert, Fellegi Tamást Varga Mihály miniszterelnökségi államtitkár váltja a hiteltárgyalásokat vezető tárca nélküli miniszterként. A Citigroup helyzetértékelése szerint annak ellenére, hogy Varga a kormányfő belső köreihez tartozik, és várhatóan tartja is magát az eddigi kormányzati tárgyalási irányvonalhoz, ám mégiscsak egyfajta technokrata közgazdasági szemléletet képvisel a kabineten belül. Ráadásul pénzügyminiszterként a piaci elfogadottsága igen jó volt. Az IMF-tárgyalásokkal való megbízása arra utal, hogy a miniszterelnök immár nem kívánja taktikai megfontolások miatt húzni a megbeszéléseket – írja az elemzés. Lánczi Tamás, a Századvég Politikai Elemzések Központjának vezető elemzője szerint is azzal, hogy a kormányfő az egyik kipróbált bizalmi emberét nevezte ki, a tárgyalások fontosságát jelezte, így ez erősítheti a megbeszélések menetét.
Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a hiteltárgyalások menete és sikeressége eddig sem a kapcsolattartásért felelős személytől függött, hanem a kormány politikájától.
A tárgyalások megkezdésével Varga ismét kiléphet a nemzetközi gazdaságpolitika nagyszínpadára. Ha végre eljutunk oda, hogy tárgyalóasztalhoz ülnek, akkor a megállapodás várhatóan nem vesz túl sok időt igénybe. Így a miniszter gyors és látványos sikert arathat. Az igazán nagy kérdés az, hogy mi lesz vele a hitelszerződés megkötése után. A Pénzügyminisztérium feltámasztásáról szóló hír régóta tartja magát. Lánczi szerint a piacok kedvező fogadtatásában az is szerepet játszhat, hogy Varga Mihályt sokan lehetséges pénzügyminiszterként tartják számon, ezért a vele való jó kapcsolat kiépítésében érdekeltek lehetnek a pénzügyi befektetők. Ezzel viszont más vélemények szerint a miniszterelnök a jobbkeze, Matolcsy György pozícióját gyengítené meg. Piaci elemzői körökben felvetődött híresztelések szerint elképzelhető forgatókönyv az is, hogy Varga Mihály a mandátumát 2013 márciusában kitöltő Simor Andrást követi a jegybankelnöki poszton. E szcenárió szerint az IMF-tárgyalások vezetése visszavinné Vargát a nemzetközi pénzügyi vérkeringésbe, ezzel javítaná a piaci elfogadottságát.
KEMÉNYEBB IDŐSZAKAzt, hogy Lázár János kerül a Miniszterelnökség élére államtitkári rangban, egy fideszes forrásunk így értékelte: „Nyilvánvalóan nem pályája csúcsát jelenti az államtitkári szék, de ezzel közelebb kerül ahhoz, hogy egy miniszteri bársonyszék is az övé legyen.” Igaz ugyan, hogy a hírek szerint már a 2010-es kormányalakításkor s később is átvehette volna a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának vezetését, de mivel az általa szabott feltételek nem teljesültek, végül ez elmaradt. Lázár Jánost a párton belül kitűnő technokratának tartják. Hibátlanul hajtja végre a Fidesz vezetésének akaratát, másfelől ezzel kezdetét veheti államigazgatási, állami vezetői karrierje. Lapunk úgy tudja, Orbán Viktor ragaszkodott ahhoz, hogy Lázár vezesse a Miniszterelnökséget, kifejezetten értékeli a kvalitásait. „Az, hogy maga mellett akarja tudni, jelzi, keményebb időszakra számít, mint ami mögötte van” – fogalmazott egy kormányközeli informátorunk. Juhász Attila azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy Lázárnak így az eddiginél korlátozottabb lehetősége lesz hátországa építésére és erősítésére a pártban s önkormányzati szinten. Igaz, a kormányzás minden területére rálátása lesz.
ERŐS KOORDINÁLÓ SZEREPNem hivatalos indoklásként arról lehetett olvasni, hogy a kormányfő tehermentesítése a cél, azaz a Lázár János vezette Miniszterelnökségnek erősebb koordináló szerepet kellene betöltenie. Lánczi Tamás szerint a kormányzati ciklus második felében felértékelődik a humántárca jelentősége, mert a választók életviszonyaira az ennél a minisztériumnál lévő szakterületek különösen nagy hatást gyakorolnak. „Szintén felértékelődik a kormányzati koordináció kérdése, amely nemcsak az azon belüli egyeztetést, hanem a párt, a frakció és a kormányzat akaratának összehangolását is jelenti” – magyarázta a személycseréket. A Századvég elemzője szerint azért is kerültek erős politikusok kulcspozíciókba, mert a választások felé közeledve az ellenzék egyre nagyobb nyomást helyez majd a kormányzatra. „Mivel a kormányzás nem egyszerűen szakpolitikai döntéshozatal, hanem az ahhoz szükséges párt- és társadalmi támogatottság megszerzésének a képessége is, ezért logikus a kormányfő személyi politikája” – értékeli Lánczi.
Ám a jelenlegi kormányzás rendkívül centralizált, átláthatatlan jellege aligha változik a jövőben. A Political Capital elemzője szerint maradnak a nagy, több területet integráló minisztériumok, amelyeknek egyébként eddig a kormányzás minősége szempontjából sok haszna nem látszott, annak transzparenciáját pedig egyértelműen csökkentette. A jövőre vonatkozóan növelheti a konfliktusokat az, hogy a kormány a kétharmados többségéből fakadóan úgy véli, nem kell egyeztetnie senkivel, erőből is tartósan érvényesítheti akaratát. „Ez az, ami tévedés, és ez fog visszaütni hosszabb távon” – húzta alá Juhász Attila.