Nos, kell és nincs, mert a sommelier a kulturált, szép élet szimpatikus szereplője, nagyobb felületen élünk, ha igénybe vesszük szolgáltatásait. A sommelier-re van egy szép középkori magyar szó, a pohárnok. Több mint az egyszerű lecsókézbesítő: a sommelier az az illető, aki az étteremben a bor-étel mellérendeléseket végzi, meghatározva az ideális párosításokat, ami a gasztronómiai élményt az egekig emeli.

Tény, hogy az étkezés, mint az érzéki élmények általában, csak afféle kétdimenziós történet, nem rendelkezik a szellemi értékek térmélységével, de akkor is a kultúra része, kultúrosa pedig a fermentum-felelős sommelier. Az érzéki élmények elmélyítéséért felelős pohárnoknak ugyanis nemcsak a borok és a konyha világát kell ismernie, hanem járatosnak kell lennie a dekadens spirituszok és egyéb olyan fermentumok világában is, mint a tea, kávé, csoki és sajt, sőt, szivar. Élő kapcsolatot kell tartania a pincészetekkel, értenie kell a szőlőhöz, a számítógéphez, a borjoghoz, a költség- és készletgazdálkodáshoz. A jó sommelier tehát a lábával karikázik, a kezével citerázik, az orrával orgonázik, a fülével figurázik, és mindeközben nem felejti, hogy mindig a vendégnek van igaza. Ma a sztárséfek korát éljük, ők a konyha gáborzsazsái, némelyikük stílusa a hollywoodi filmsztárokéra hajaz; pár év, és a sommelier-k is melléjük emelkednek, előttük az étel.

Mármost nem könnyű Kompországban a sommelier élete sem. Az oktatás nem egységes, pár napos tanfolyamok vannak, míg Ausztriában két év a diplomakurzus, erre most még egy év mesterképzésfélét ráraktak, ami után még két évet kell szolgálnod az asztalnál, utána állnak csak szóba veled a komolyabb restik. Nálunk az állandóan változó borvilág borainak jó részéhez nem lehet hozzáférni, gyenge a szakmai-anyagi háttér, a gasztronómiai kultúra színvonala alacsony. Míg napnyugaton a lakosság fele étkezik éttermekben, nálunk 10 százalék alatt, azaz az objektív feltételek hiányosságai miatt egy honi pohárnok világversenyen csak a futottak még kategóriáig juthat el. De! A hazai borvilág változatlan dinamikával fejlődik, végre a gasztró is kezd mendegélni csendesen. Új életre kelt a bajnokság is, mert a tán leghatékonyabb honi szakmai műhely, a Rigler Zsolt vezette soproni Bormarketing Műhely felkarolta, és a Magyar Sommelier Szövetséggel életre galvanizálta a dolgot. Erős mezőnyben (több londoni magyar sommelier is eljött megméretni magát) és tökéletes szervezésben zajlott a torna, 2010-ben Cseke Gábor lett Magyarország főpohárnoka.

Sopron nemcsak arra jó példa, hogy a marketing nem kizárólag a közpénzek haverok felé áramoltatásáról, hanem az eladás növeléséről is szólhat, de a borkultúra szép fejlődésére is. Ugye az adottságok pazarak: gnejszre és csillámpalára terülő változatos talajok, a dél-bajor eredetű polgárok, a ponzichterek ezredéves borkultúrája, erős osztrák borkulturális és gasztronómiai hatások (mely osztrák bor- és gasztrokultúra átlaga jócskán felette áll a mienknek, bezony).

Teljes szortiment fakad a Fertő partján: olyan remek habzóborok, mint a cuki Pfneiszl-lányok Sparkelinája vagy Taschner Kurti pezsgői – neki a rozéja is ajánlott olvasmány. A ropogós, reduktív, illatos és villogó fehérek közül hidegen ajánlom Töltl Szepi Pinot blanc-ját, a számtalan szép vörös közül mondjuk a Lővér pince férfias shirazát, Jandlék mély, intelligens küvéit, a Missiókat, Weningerék harmonikus, gyümölcsös és mély Kékfrankosait, valamint Luka Enikő rubinszínű dolgozatait. A végén kortyoljunk el pár pohárral Iváncsicsék intenzív, kései szüretelésű édes Zöld veltelinijéből és a Vincellér-ház aszús Zenitjéből. Mindezt egy wellness-hétvége kereteibe ágyazva e szép, igazi középkori német polgárvárosban, mesék, titkok, a civilizáltság és az európaiság e fókuszpontjában.
TOMPA IMRE


Kiállítás
Színritmus
A debreceni Modem – a keleti régió legfontosabb kortárs képzőművészeti központja – Reigl Judit személyében egy élő klasszikust lát vendégül. A hatvan éve Franciaországban élő művész egyetlen olyan hazai gyökerű világsztárunk, akinek művei biztosan jelen vannak a legjelentősebb múzeumokban – a New York-i Metropolitantól kezdve a párizsi Pompidou gyűjteményéig. André Breton, a szürrealizmus „pápája” egykor áldását adta Reigl fantasztikus lényekkel teli figuratív piktúrájára, ám az ő folyamatos mozgásban lévő belső iránytűje a szürrealizmus fősodrától a lírai absztrakció irányába mozdult. Nem csak elméjét, hanem egész testét az alkotás örvényébe állította, nagyméretű gesztusképeken ragadva meg az ember cseppet sem törékeny lényét. A női Jackson Pollockként is aposztrofálható Reigl Judit energiahullámai a psziché és a fizikum összecsapásának leképezései, melyből a szabadság szelleme kerül ki győztesen, maradéktalanul megtöltve az ország legnagyobb – 1300 négyzetméteres – kiállítóhelyét.
GYŐRFFY LÁSZLÓ

A létezés ritmusa – Reigl Judit életmű-kiállítása • Modem, Debrecen • Szeptember 19-éig


Eurofalfirka
Különleges, digitális falfirka résztvevői lehetnek azok, akik péntek este ellátogatnak a pesti Dunakorzóra. Egy fújásra érzékeny eszköz segítségével komponálhatják át kedvük szerint a túlparton álló Lánchíd 19 Design Hotel színes, interaktív homlokzatát. Az akció része a második hete, hat európai nagyvárosban zajló Media Facades fesztiválnak, mely a digitális technika segítségével városi falfelületeket használ távoli helyszínek közötti párbeszédre is alkalmas médiafelületekként. Még aznap este egy négy város együttműködésében zajló, hangokat és képeket élőben generáló performansz részesei is lehetünk a fesztiválszervező Kitchen Budapest Ráday utcai bázisán.
Media Facades Festival • Budapest, Lánchíd 19 Design Hotel • Szeptember 3–5., szürkülettől este 10-ig
Kitchen Budapest • Szeptember 3., este fél 9 óra • Web: www.kitchenbudapest.hu


Film
EGY DAWN-SZINDRÓMÁS FIÚ meg a szerelem? Micsoda ötlet! Nyilván a könnyzacskók ingerlése a cél, és a „normális” emberek meg majd kínosan fészkelődhetnek a sötétben! Hiszen olyan kellemetlen látni, hogy élnek ilyen sérült emberek is közöttünk. Kell ez nekünk?! Az Álvaro Pastor és Antonio Navarro spanyol rendezőpáros megmutatja: kell. Filmjük gyengéd és nagyon szórakoztató történet egy kivételes eredményeket elért, diplomás, Dawn-szindrómás fiú és egy kicsit zavaros életű lány szerelméről, meg a körülöttük felhorgadó emberi reakciókról. Mi tagadás, a főszereplő Daniel bumfordi mosolya azonnal rabul ejt, okossága és öniróniája pedig a legádázabb előítélet fegyverét is lábhoz kényszeríti. Őszinte hang, finom poénok; ez a spanyol film barátságosan meglegyint bennünket, a „normálisok” társadalmát.
Élek és szeretek • Spanyol film • Rendezte: Álvaro Pastor, Antonio Naharro • Főszereplők: Pablo Pineda, Lola Duenas

Kapcsolódó cikkek